Minthogy hírül adtuk a „Magyar Tudomány Ünnepe 2025” rendezvénysorozat keretében november 18-án került megrendezésre a Magyar Jogász Egylet Munkajogi és Szociális Jogi Szakosztályának és az ELTE ÁJK Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékének közös szervezésében az I. Munkajogi és szociális jogi doktorandusz konferencia- és verseny.
A második helyezett dr. Szentes Dalma a Pécsi Tudományegyetem ÁJK doktorandusz hallgatója lett, aki a „Munkajog a polgári jogban – polgári jog a munkajogban” címmel készített írást és tartott előadást (témavezető: Dr. habil. Berke Gyula), amelynek összefoglalója az alábbi:
A munkajog kétségkívül a magánjog része, szükségszerűen azonban tartalmaz olyan speciális elemeket, amelyek idegenek a polgári jog rendszerétől. Az eltérő rendelkezések (például a szociális-védelmi jellegű szabályok vagy a kógens normák túlsúlya) ugyanakkor azt a célt szolgálják, hogy a szerződési jog klasszikus alapelvei mint a magánautonómia vagy a mellérendeltség a munkaviszonyban is érvényesülhessenek.
A két jogág viszonyának rendezése a munkajogi szabályozás kezdetei óta visszatérő kérdéskör, amelynek új lendületet adott az Mt. és a Ptk. párhuzamos zajló kodifikációja: az Mt.-ben elhelyezett utaló szabályok révén a Ptk. ugyanis a munkajogi kódex valódi háttérnormájává vált.
A polgári jogi szabályok azonban nem korlátlanul érvényesülnek a munkajogban. A jogalkalmazási problémák főként abból adódnak, hogy az Mt. taxatív módon sorolja fel az alkalmazható Ptk.-beli rendelkezéseket. Ez a szűk megközelítés nehézséget okoz olyan, a magánjogban általánosan érvényesülő jogintézmények és szabályok (például a jogalap nélküli gazdagodás) alkalmazhatósága tekintetében, amelyeket az Mt. kifejezetten nem hív fel.
Ugyancsak érdekes jogalkalmazási kérdéseket vet fel az Mt. által ugyan felhívott, de a munkajogi dogmatikától idegen jogintézmények, így az előszerződés vagy az általános szerződési feltételek munkajogban való alkalmazása.
A munkajogi kódex – különösen az ún. általános magatartási követelmények körében – számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely tartalmilag megegyeznek valamely Ptk.-beli normával: az „átvett” vagy „megismételt” rendelkezések komolyabb problémát nem vetnek fel, de szükségességük igencsak vitatható.
A jelenlegi jogalkalmazási helyzet megköveteli a két kódex kapcsolatának revízióját. A jogirodalomban két lehetséges irány látszik kirajzolódni: 1. visszatérés a korábbi gyakorlathoz, azaz minden, a munkajog elveivel nem ellentétes Ptk.-szabály alkalmazása a munkajogban, vagy 2. az Mt.-ben a mellőzendő Ptk.-beli rendelkezések tételes megjelölése, amely a jelenlegi megoldás inverzeként értelmezhető. Az első lehetőség ugyan erősítené a munkajog magánjogi karakterét, de – tételes jogi rendelkezések hiányában – nem nyújtana megfelelő „kapaszkodókat” a jogalkalmazás számára. A munkajogban „alkalmazhatatlan” polgári jogi szabályok pedig élesebben elválasztanák egymástól a két jogágat, amely ellentétes lenne a kodifikációt alapvetően vezérlő céltól, azaz a munkajog és polgári jog közelítésétől.
Ahogy arra a tanulmány is utal, a „tökéletes” megoldás megtalálása nem könnyű feladat: a feltárt problémakörök ugyanakkor azt igazolják, hogy a jelenlegi helyzet a következetes jogalkalmazás szempontjából tarthatatlan.
dr. Szentes Dalma
