A Kúria Kfv.V.35.145/2025/10. számú határozatának releváns tényállása szerint a felperes egy párt vezető tisztségviselője volt, amely a 2018. évi országgyűlési választásokon pártlistát állított, és igénybe vette az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 3. § szerinti kampánytámogatást. A párt listája ugyanakkor nem érte el a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat 1%-át, ennélfogva az alperes Magyar Államkincstár (a továbbiakban: államkincstár) határozatával kötelezte a pártot a Kftv. 8/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján az igénybe vett kampánytámogatás kamattal növelt összegének visszafizetésére.
A párt a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, és az összeg behajtására irányuló végrehajtási eljárás is eredménytelen maradt. Erre figyelemmel az államkincstár külön határozatával (a továbbiakban: Határozat) kötelezte a felperest – mint a párt vezető tisztségviselőjét – a kamattal növelt kampánytámogatási összeg, mintegy 340 millió Ft visszafizetésére a Kftv. 8/C. § (8) bekezdése alapján.
A felperes keresettel támadta a Határozatot. Ebben kifejtette, hogy a Határozat az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdés g) pontja alapján semmis, mivel az államkincstár nem vonta be ügyfélként a felperest az eljárásba, még csak nem is értesítette őt az eljárás megindulásáról, ekként csupán a marasztaló Határozatból értesült az eljárás tényéről.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét alaptalanként elutasította.
Indokolásában rámutatott, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi ok akkor is megvalósul, ha az adott ügyben csak egyetlen ügyfél van, és a hatóság az ő bevonása nélkül folytatja le az eljárást. Jelen esetben azonban ez nem áll fenn, mivel az államkincstár az eljárása során ügyfélként kezelte a felperest, hiszen kézbesítette részére a marasztaló Határozatot, így semmisségi ok nem áll fenn. Kiemelte, hogy bár az államkincstár valóban megsértette a felperes ügyféli jogait, ez nem semmisségi ok, hanem egyszerű eljárási szabályszegés, így arra a felperesnek a keresetindítási határidőn belül kellett volna hivatkoznia. A felperes azzal, hogy e hivatkozását csak az első tárgyaláson tette meg, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. § (1) bekezdésébe ütköző tiltott keresetváltoztatást valósított meg. Utalt rá, hogy jelen ügy speciális, mivel az államkincstár a kampánytámogatásért való mögöttes felelőssége miatt kötelezte a felperest a visszafizetésre. Kiemelte, hogy a mögöttes felelősség Kftv. szerinti feltételeinek fennállását az államkincstár az iratok alapján tisztázta, így a felperes nyilatkozattételre való felhívása nem volt szükséges, ezért ezen eljárási szabálysértés nem hatott ki az ügy érdemére.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi okot, hiszen a Határozat kézbesítése nem minősül az ügyfél eljárásba való bevonásának, hiszen a garanciális ügyféli jogait egyáltalán nem gyakorolhatta az eljárás során. Utalt arra is, hogy az első tárgyaláson jogosult volt a keresetváltoztatásra, mivel a Határozat nem tartalmazott más rendelkezést, és mivel az ügyféli jogok sérelmére való hivatkozással nem adott új irányt a keresetének.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg ítéletével, hogy a Határozatot megsemmisítette és az államkincstárt új eljárás lefolytatására kötelezte.
Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmiségi okot, és ezáltal tévesen döntött az ügyféli jogok sérelmére vonatkozó felperesi hivatkozás elkésettségéről is.
A Kúria rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a hatósági eljárás Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes mivoltához hozzátartozik, hogy a hatóságok azoknak a személyeknek, akik az anyagi jogszabályok szerint érintettnek minősülnek, az eljárásukban biztosítsák az ügyfél jogállását. Az Ákr. 10. § (1) bekezdése ezzel összhangban szabályozza az ügyféli jogállás feltételeit. Azt, hogy egy konkrét ügyben ki minősül ügyfélnek, a hatóságnak és a bíróságnak kell vizsgálnia az alkalmazandó anyagi jog tükrében.
A Kúria kiemelte, hogy az eljárásba ügyfélként való bevonás azt jelenti, hogy a hatóság már az eljárásról is értesíti az ügyfelet, aki ezáltal kerül olyan helyzetbe, hogy képes legyen az ügyféli jogait gyakorolni. Jelen esetben ez nem teljesült, hiszen a felperest nem értesítették a hatósági eljárás megindításáról, aki ezáltal csak a Határozatból értesült arról, hogy vele szemben eljárás volt folyamatban. Az államkincstár tehát ténylegesen figyelmen kívül hagyta a felperes ügyféli jogállását, aki így a hatósági eljárásban mellőzésre került. Ezen nem változtat az sem, hogy a felperes a párt vezető tisztségviselőjeként tudomással bírt a párttal szembeni eljárásról, mivel ez a tudomásszerzés törvényes képviselői minőségében történt, és nem a „saját jogán.” Utalt arra is, hogy az ügyféli jogok teljes figyelmen kívül hagyását a bírói gyakorlat is az ügyfél mellőzésével egyenértékűnek tekinti, és ezáltal semmisségi oknak minősíti.
Kifejtette, hogy az Ákr. 123. § (1) bekezdése szerint semmiségi ok fennállása esetén a döntést kötelezően meg kell semmisíteni, ráadásul a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja alapján a bíróságnak a semmisségi ok fennállását hivatalból kell észlelnie. Az elsőfokú bíróság így tévesen döntött arról is, hogy a felperes az ügyfélmellőzésre való hivatkozásával a Kp. 43. § (1) bekezdésébe ütköző, tiltott keresetváltoztatást valósított meg, hiszen ezt az elsőfokú bíróságnak – semmisségi ok lévén – hivatalból kellett volna figyelembe vennie, ezáltal nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes arra mikor hivatkozott.
A Kúria rámutatott arra is, hogy a Kftv. 3/A. § (1) bekezdése és 8/C. § (8) bekezdése alapján a felperesnek mint vezető tisztségviselőnek mögöttes helytállási kötelezettsége van, hasonlóan az adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személyhez. Az Alkotmánybíróság utóbbi felelősségi alakzat kapcsán elvi éllel mondta ki, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a tartozás jogalapját és összegszerűségét is vitathassa. E jogértelmezés alátámasztja, hogy a hasonló, a párt vezető tisztségviselőjeként mögöttes helytállási kötelezettséggel rendelkező felperesnek is lehetőséget kell biztosítani a hatósági eljárásban arra, hogy mögöttes felelősségét illetően jogait érdemben gyakorolhassa.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.V.35.145/2025/10.
