Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a rendőrség nyomozás során nem gyűjthet szisztematikusan ujjnyomatot és arcképet minden gyanúsítottól pusztán azért, mert bűncselekmény elkövetése feltételezhető. A biometrikus adatfelvétel csak akkor jogszerű, ha feltétlenül szükséges, egyedileg indokolt, és megfelelő garanciák védik az érintett jogait.
Az Európai Unió Bírósága a C-371/24. sz. [Comdribus] ügyben a biometrikus adatok rendőrségi, nyomozási célú gyűjtésének uniós jogi feltételeit pontosította. Az ügy középpontjában az állt, hogy a hatóságok előírhatják-e általános jelleggel ujjnyomatok és fényképfelvételek készítését minden bűncselekménnyel gyanúsított személlyel szemben, illetve büntethető-e az, aki megtagadja az ilyen adatfelvételben való közreműködést.
A tényállás szerint HW-t 2020 májusában Párizsban őrizetbe vették be nem jelentett tüntetés szervezése és ellenállás miatt. Őrizete során megtagadta, hogy a személyazonosság megállapítása céljából alávesse magát ujjnyomatvételnek és fényképfelvételek készítésének, ezért később 300 euró pénzbírsággal sújtották, noha végül felmentették azon bűncselekmény vonatkozásában, amely az adatfelvétel alapjául szolgált.
HW azzal érvelt, hogy a francia szabályozás nem felel meg a büntetőügyekben végzett személyesadat-kezelésre vonatkozó uniós követelményeknek. A párizsi fellebbviteli bíróság ezért előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az EUB-hoz, lényegében azt kérdezve, hogy az uniós jog megengedi-e az ujjnyomatok és fényképek szisztematikus gyűjtését bármely gyanúsított esetében, egyedi indokolás nélkül.
Az uniós Bíróság kiindulópontja az volt, hogy az ujjnyomatok és az arcról készített fényképfelvételek biometrikus adatoknak minősülhetnek, ezek pedig az uniós jog szerint különleges személyes adatoknak számítanak. Az ilyen adatok kezelése fokozott kockázattal jár az érintett magánszférájára és alapvető jogaira nézve, ezért csak szigorú feltételek mellett engedhető meg. Az ítélet központi eleme a „feltétlen szükségesség” követelménye. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a biometrikus adatok kezelése csak akkor jogszerű, ha az valóban elengedhetetlen a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy a büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából. Önmagában az, hogy egy vagy több elfogadható ok alapján bűncselekmény elkövetése feltételezhető, még nem elegendő az ilyen adatgyűjtés igazolásához. A Bíróság szerint minden egyes adatfelvételi döntéshez világos, még ha tömör indokolást is kell fűzni. Ennek az indokolásnak lehetővé kell tennie, hogy az érintett megértse, miért szükséges vele szemben a biometrikus adatfelvétel, és ténylegesen gyakorolhassa jogorvoslati jogát.
Az EUB egyértelműen elutasította az olyan szabályozási megoldást, amely automatikussá teszi a biometrikus adatok felvételét minden gyanúsítottal szemben. Ha a rendőri szerv nem értékelheti egyedileg az adatgyűjtés szükségességét, az a biometrikus adatok különbségtétel nélküli és általános jellegű gyűjtéséhez vezetne, ami ellentétes az uniós joggal. A nemzeti jognak ezért pontosan meg kell határoznia az adatgyűjtés konkrét céljait, és olyan keretet kell biztosítania, amelyben a szükségesség valóban vizsgálható. A Bíróság a megtagadás szankcionálásáról is állást foglalt. Nem zárta ki általánosságban, hogy a jogszerű biometrikus adatfelvételben való közreműködés megtagadása büntetőjogi vagy más szankciót vonjon maga után. Ugyanakkor a szankció jogszerűsége attól függ, hogy maga az adatgyűjtés megfelelt-e a feltétlen szükségesség követelményének, és a szankció tiszteletben tartja-e az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított arányosság elvét.
A döntés gyakorlati jelentősége abban áll, hogy az EUB a büntetőeljárási adatkezelésben is világos határt húz az azonosítási célú adatfelvétel és a tömeges, rutinszerű biometrikus adatgyűjtés között. A rendőrségi gyakorlat nem épülhet arra, hogy minden gyanúsítottól automatikusan ujjnyomatot és arcképet vesznek fel; a hatóságnak minden esetben meg kell tudnia indokolni, hogy az adott személy, az adott ügy és az adott nyomozási cél szempontjából miért feltétlenül szükséges a biometrikus adatok kezelése.
Szerző: Szalai Anikó
Forrás: C-371/24. sz. ügy, Comdribus, 2026. március 19-i ítélet, ECLI:EU:C:2026:219
