A Kúria Kfv.VI.37.600/2025/5. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperes felsőoktatási felvételi eljárást kezdeményezett, amely során a II. r. alperes felsőoktatási intézmény (a továbbiakban: Egyetem) által meghirdetett kereskedelem-marketing alapszak állami ösztöndíjas és önköltséges formájára is leadta jelentkezését. A felperes a felvételi évében angol nyelvből 65 százalékos eredményű emelt szintű érettségi vizsgát tett. Az erről kiállított érettségi bizonyítvány az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. r. (a továbbiakban: Érettségirendelet) 45. § (4)-(5) bekezdései alapján angol nyelvből B2 komplex, államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű okiratnak minősül.
A felsőoktatási felvételi tájékoztatónak (a továbbiakban: Tájékoztató) az Egyetem által meghirdetett kereskedelem-marketing szakra vonatkozó része az intézményi pontok számítása kapcsán kimondta, hogy a jelentkező számára a B2 komplex államilag elismert nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvtudás jogcímen 35 intézményi pont csak akkor adható, ha a jelentkező a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg.
Az I. rendű alperes Oktatási Hivatal besorolási határozatával (a továbbiakban: besorolási határozat) a felperest az Egyetem által meghirdetett önköltséges kereskedelem-marketing alapképzési szakra sorolta be. Indokolása szerint a felperes az érettségi pontok körében 65 pontot kapott az emelt szintű angol nyelvi érettségi után, továbbá 50 intézményi pontot kapott érettségi, szakképesítés és középfokú tanulmányok címen. A felperes számára ugyanakkor nem állapított meg intézményi pontot az emelt szintű érettségivel megszerzett nyelvvizsga után.
A felperes keresetet terjesztett elő az Oktatási Hivatal besorolási határozatával szemben. Ebben kifejtette, hogy az Oktatási Hivatal nem vehette volna figyelembe az intézményi pontok számításánál az Egyetem Tájékoztatójában foglalt kikötéseket, azok ugyanis ellentétesek az Érettségirendelet 45. § (4) bekezdés a) pontjában, valamint az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatásról és a külföldön kiállított, idegennyelv-tudást igazoló nyelvvizsga-bizonyítványok Magyarországon történő honosításáról szóló 137/2008. (V. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyelvvizsgarendelet) 14. § (7) bekezdésében foglalt egyenértékűség követelményével. Az emelt szintű nyelvvizsga után járó 35 intézményi pont jóváírása ugyanis nem tehető függővé attól, hogy a jelentkező a nyelvvizsgát akkreditált vizsgaközpontban vagy emelt szintű érettségivel szerezte meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a besorolási határozatot megsemmisítette, és az Oktatási Hivatalt új eljárásra kötelezte.
Ítéleti indokolásában rögzítette, hogy az Egyetem által megalkotott Tájékoztató különbséget tesz az államilag elismert nyelvvizsga és az emelt szintű nyelvi érettségi között, ugyanis ha a jelentkező a nyelvvizsgát nem emelt szintű érettségivel szerezte, akkor jár neki 35 intézményi pont, ha viszont emelt szintű érettségivel szerezte azt, akkor nem. A Tájékoztató ezáltal sérti a Nyelvvizsgarendelet 14. § (7) bekezdésében foglalt egyenértékűség követelményét. Utalt rá, hogy a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ffvr.) 19. § (1a) bekezdése által a felsőoktatási intézmények számára biztosított intézményi autonómia sem jogosítja fel az Egyetemet arra, hogy kivonja magát a felvételi eljárásra és az érettségire vonatkozó jogszabályi követelmények alól. A megismételt eljárásra előírta, hogy az Oktatási Hivatalnak a Tájékoztatóban foglalt jogsértő rendelkezés alkalmazása nélkül kell eljárnia, tehát a besorolást úgy kell elvégeznie, hogy megadja a felperesnek az emelt szintű angol érettségi vizsgával szerzett nyelvvizsgáért járó 35 intézményi pontot is.
A jogerős ítélettel szemben az Egyetem terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az Ffvr. 19. § (1)-(1a) bekezdései alapján jogosult az intézményi pontok számítására vonatkozó szabályok megalkotásával meghatározni, hogy az egyes készségeket és kompetenciákat milyen módon kívánja értékelni.
Kiemelte, hogy magánfenntartású felsőoktatási intézményként az általa kibocsátott Tájékoztató törvényességét csak a fenntartó jogosult vizsgálni, erre a közigazgatási bíróságnak nincs hatásköre, következésképpen a bíróság jelen esetben sem vizsgálhatta volna, hogy a Tájékoztató megfelel-e a jogszabályoknak. Utalt rá, hogy ellenkező esetben a bíróság a fenntartó hatáskörét vonná el.
Utalt arra is, hogy sem a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.), sem más törvény sem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint a közigazgatási perben meg lehet állapítani egy felsőoktatási intézmény belső szabályzatának jogsértő mivoltát. Kiemelte, hogy a per tárgyát kizárólag az Oktatási Hivatal besorolási határozatának jogszerűsége képezte, amelynek vizsgálata során a bíróságnak az Egyetem belső szabályzatában foglaltakat az Oktatási Hivatal által is megtartandó szabályként kellett volna figyelembe vennie. Kifejtette, hogy az egyenértékűség elve szerint az idegen nyelvből tett emelt szintű érettségi az államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű, ebből azonban nem következik, hogy az így megszerzett nyelvvizsgának a felvételi eljárás során mindenképpen többletpontot kell eredményeznie. Az egyenértékűség elve nem írja felül a felsőoktatási intézmény autonómiáját, tehát az intézmény szabadon dönthet úgy, hogy az ilyen nyelvtudást nem kívánja kétszeresen értékelni.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította végzésével.
Indokolásában az Nftv. és az Ffvr. rendelkezéseire utalással leszögezte, hogy a felsőoktatási felvételi összpontszám három kategóriából tevődik össze, amelyek közül az egyik a felsőoktatási intézmény által adható intézményi pontok kategóriája. A jogalkotó e kategórián keresztül juttatja érvényre a felsőoktatási intézményeket megillető autonómiát, amelyből fakadóan az intézmények maguk határozzák meg működési szabályaikat és a felvételi követelményeiket. Az Ffvr. 15. § (3) bekezdése és 19. § (1) bekezdése tehát azokat a kereteket határozza meg, amelyeken belül a felsőoktatási intézmény megállapíthatja az intézményi pontok jogcímét és mértékét. Az már az intézményi autonómiába tartozik, hogy a felsőoktatási intézmény az Ffvr. 19. § (1) bekezdésében felsorolt jogcímek közül melyekre ad pontot, azaz mely kompetenciát, készséget kívánja értékelni. A normaszövegben szereplő „különösen” fordulat arra utal, hogy a jogalkotó nem korlátozta a szabályozást a konkrétan megnevezett jogcímekre, azonban korlátot jelent az, hogy az Ffvr. 15. § (3) bekezdés c) pontja szerint a jelentkező összesen 100 intézményi pontot szerezhet. Szintén az intézményi autonómia jelenik meg az Ffvr. 19. § (1a) bekezdése szerinti szabályozásban, miszerint az intézményi pontok elfogadhatóságáról is a felsőoktatási intézmény dönt, és a besorolási határozat intézményi pontokra vonatkozó rendelkezése az intézmény döntésén alapul.
A Kúria szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mivel a felperes az intézményi pontok számítását vitatta, a besorolási határozat mellett a közigazgatási jogvita tárgyát képezte az intézményi pontszámításra vonatkozó Tájékoztató azon része is, amelyen a besorolási határozat alapul. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen ismerte fel, hogy a Tájékoztató vitatott kikötése a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti, egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés. A Kúria kiemelte, hogy e kategóriába tartoznak a felsőoktatási intézmények felvételi tájékoztatóiban meghatározott pontszámítási feltételek, amelyek a nyilvánosság számára elérhetők, és amelyek az intézményi pontok jogcímeinek és mértékének további szabályozását tartalmazzák. A Tájékoztató vitatott pontja a Kp. 4. § (5) bekezdése alapján azzal az egyedi döntéssel együtt lehet közigazgatási jogvita tárgya, amelynek megvalósítása során alkalmazták; jelen esetben ez a besorolási határozat.
Rögzítette, hogy ilyen esetekben a közigazgatási bíróság vizsgálhatja a Tájékoztató mint általános hatályú rendelkezés jogszabályokkal való összhangját a keresettel érintett és a hivatalbóli vizsgálat alá eső körben. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen mutatott rá, hogy az intézményi autonómia nem jogosítja fel az Egyetemet arra, hogy kivonja magát a jogszabályok alól. Amennyiben a bíróság nem vizsgálhatná a Tájékoztató rendelkezéseinek jogszerűségét, akkor kiüresedne a Kp. által célként kitűzött hézagmentes jogvédelem elve. Kiemelte továbbá, hogy ha az általános hatályú rendelkezés, tehát a Tájékoztató vitatott pontja jogszabállyal ellentétes, akkor a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróságnak ki kell mondania ítéletében az adott ügyben való alkalmazás tilalmát, méghozzá annak rendelkező részében, és nem az indokolásban, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytelenül tette.
Utalt rá, hogy a Tájékoztató vitatott rendelkezése szerint a nyelvtudás után intézményi többletpont akkor adható, ha a hallgató a nyelvvizsgát nem az adott szakon többletpontot eredményező emelt szintű érettségivel szerzi meg. Ez azt jelenti, hogy ha a jelentkező azonos idegen nyelvből egyidejűleg nyelvvizsga és emelt szintű érettségi vizsga jogcímén is jogosult lenne intézményi pontra, akkor a pontokat csak egyszer, a számára kedvezőbb pontszámot biztosító jogcímen kapja meg.
Jelen esetben a felperes angol nyelvből olyan emelt szintű érettségit tett, amely a középfokú államilag elismert nyelvvizsgával egyenértékű. Ilyen esetben a Tájékoztató szerint a felperes részére kedvezőbb pontszámítás alapján az emelt szintű érettségiért járó 50 intézményi pont került beszámításra, amely mellett az ugyanezen nyelvtudásért járó 35 intézményi pontra a felperes már nem jogosult. Az Ffvr. 19. § (1)–(1a) bekezdései által biztosított szabályozási autonómia alapján az Egyetem megteheti, hogy kizárja azonos nyelvtudás kétszeres értékelését, ami nem jár az egyenértékűség elvének sérelmével. Az egyenértékűségből ugyanis nem következik olyan követelmény, hogy a felvételi eljárás során az emelt szintű nyelvi érettségivel megszerzett nyelvvizsgának többletpontot kell eredményeznie nyelvtudás címén is. Az elsőfokú bíróság ekként tévesen állapította meg, hogy az Egyetem meg nem engedett különbséget tett az államilag elismert nyelvvizsga és az emelt szintű érettségi között.
A Kúria az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy a Tájékoztató alapján az angol érettségivel és nyelvtudással összefüggésben a felperes számára kedvezőbb, az emelt szintű angol érettségiért járó 50 intézményi pont kerül beszámításra, amely mellett az angol nyelvtudásért járó 35 intézményi pontra már nem jogosult.
A Kúria végzésének részletes elemzése a Magyar Jog 2026/8. számának ítélkezési gyakorlat rovatában olvasható.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.600/2025/5. (BH 2026.66.)
Szerző: Kárász Marcell
