A Kúria a külföldön létesített bejegyzett élettársi kapcsolat hazai anyakönyvezésének lehetőségeit vizsgálta ítéletében

A Kúria kimondta, hogy a külföldön létesített bejegyzett élettársi kapcsolat hazai anyakönyvezhetőségét az anyakönyvi hatóságnak érdemben kell vizsgálnia.

Publikálási időszak 2026.11.17

A Kúria Kfv.IV.37.433/2026/9. számú ítéletének tényállása szerint az I. rendű felperes magyar és német, a II. rendű felperes pedig azonos nemű olasz állampolgár, akik 2019-ben Németországban házasságot kötöttek. A házasságot az olasz hatóság 2022-ben bejegyzett élettársi kapcsolatként anyakönyvezte.

A felperesek 2025-ben bejegyzett élettársi kapcsolatuk hazai anyakönyvezése iránti kérelmet terjesztettek elő az alperes Müncheni Főkonzulátus konzuli tisztviselőjénél (a továbbiakban: konzuli tisztviselő). A konzuli tisztviselő megkereste az Igazságügyi Minisztériumot, amely állásfoglalásában rögzítette, hogy az anyakönyvezés során a németországi házasságkötést kell alapul venni. Az állásfoglalás szerint az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése alapján a házasság kizárólag férfi és nő között jöhet létre, így az azonos nemű személyek házasságát nemlétezőnek kell tekinteni. Hivatkozott arra is, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) 12. §-a is mellőzni rendeli az irányadó külföldi jog alkalmazását, ha az a magyar közrendbe ütközik. Végül kiemelte, hogy az azonos nemű személyek által külföldön kötött házasság bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerésére vonatkozóan a magyar jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezést, így a felperesek által kötött házasság bejegyzett élettársi kapcsolatként való anyakönyvezésére sincs lehetőség.

A konzuli tisztviselő ezt követően meghozta határozatát, amelyben a felperesek kérelmét elutasította, indokolásában megismételve a minisztériumi állásfoglalást.

A felperesek keresetet terjesztettek elő az alperes határozatával szemben. Ebben alapvetően arra hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság 6/2025. (VI. 30.) AB határozata (a továbbiakban: Abh.) szerint nem szükséges megvárni a házasságuk bejegyzett élettársi kapcsolatként való elismerését lehetővé tevő magyar jogszabály megszületését, mivel az olasz hatóság azt már elismerte bejegyzett élettársi kapcsolatként, a bejegyzett élettársi kapcsolat hazai anyakönyvezésének pedig nincs akadálya.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az Abh.-ban megállapított mulasztás ellenére a hazai jogszabályok továbbra sem teszik lehetővé az azonos nemű párok által külföldön kötött házasság bejegyzett élettársi kapcsolatként való elismerését, ezért a perben csak az volt vizsgálható, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését igazoló olasz anyakönyvi kivonat alapján a konzuli tisztviselő köteles volt-e annak hazai anyakönyvezésére.

Kiemelte, hogy az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakban: Anyakönyvi tv.) 3. § b) és h) pontjai értelmében a hazai anyakönyvezés során nem a külföldi anyakönyvi kivonat elismerése vagy honosítása, hanem a külföldön történt anyakönyvi esemény hazai anyakönyvbe történő bejegyzése történik, aminek a külföldi anyakönyvi kivonat csak bizonyítékául szolgálhat. A konzuli tisztviselőnek ekként a nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) XI. fejezetében foglalt, a külföldi anyakönyvi kivonat elismerésére vonatkozó szabályokat sem kellett alkalmaznia. Erre figyelemmel a konzuli tisztviselő jogszerűen állapította meg határozatában, hogy mivel az olasz anyakönyvi kivonat a németországi házasságon alapult, külön bejegyzett élettársi kapcsolat nem jött létre a felperesek között, így annak hazai anyakönyvezése sem lehetséges.

A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben előadták, hogy az Nmjtv. 3. § a) pontja alapján az olasz anyakönyvi hivatal mint polgári ügyben eljáró hatóság aktusa külföldi határozatnak minősül, amely a felperesek személyi állapotát érintő érdemi döntést tartalmaz. Ennélfogva az elsőfokú bíróságnak az Nmjtv. 109. §-a és 117. §-a alapján e határozat belföldi elismerhetőségét kellett volna vizsgálnia. Az elsőfokú bíróság ennek elmulasztásával kiüresítette az Nmjtv. XI. fejezetének garanciális szabályait. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság egy, az Abh. által megállapítottan alaptörvény-ellenes helyzetet, a szabályozás hiányát használta fel érvként arra, hogy megtagadja tőlük alapvető jogaik gyakorlását. Hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-713/23. számú (Mazowiecki) ügyben hozott ítéletére, amely szerint egy uniós tagállam nem tagadhatja meg azoktól az azonos nemű pároktól a házasságuk valamilyen formában történő nyilvántartásba vételét, akik külföldön jogszerűen kötöttek házasságot. Utaltak arra is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint az azonos neműek közötti házasság valamilyen formában való anyakönyvezésének megtagadása azt jelenti, hogy a hatóságok elmulasztják a kapcsolatok társadalmi valóságát értékelni, továbbá hogy a tagállam belső közrendje e tekintetben nem minősül az alapjogkorlátozás legitim okának. Végül utaltak arra, hogy nem szenvedhetnek hátrányt amiatt, mert a hazai jogalkotó nem tett eleget az Abh.-nak, és nem szabályozta az azonos nemű párok külföldi házasságának bejegyzett élettársi kapcsolatként való nyilvántartását.

A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy a konzuli tisztviselő határozatát megsemmisítette, és a konzuli tisztviselőt új eljárás lefolytatására kötelezte ítéletével.

Ítéletének indokolásában elsőként kifejtette, hogy a házasság az Alkotmányban, valamint az Alaptörvény L) cikkében is kizárólag férfi és nő kapcsolataként nyert meghatározást, amit az Alkotmánybíróság gyakorlata is megerősít. A magyar jogrendszer ugyanakkor – a mai formájában a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény által bevezetett – bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményén keresztül az azonos nemű párok részére is biztosítja az együttélés jogi lehetőségét. E szabályozás szerint tehát a házasságot a külön nemű, a bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok választhatják. A házasságkötéshez való jog és az azonos nemű párok együttélése ugyanakkor azonos alkotmányjogi alapokon nyugszik: az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jogon és cselekvési autonómián.

A Kúria rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság az Abh.-ban ezen alkotmányos háttér mellett állapított meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, mivel a jogalkotó nem tette lehetővé az azonos nemű párok által külföldön kötött házasság Magyarországon bejegyzett élettársi közösségként való elismerését. A jogalkotó e mulasztást határidőn belül, illetve mind a mai napig nem pótolta. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a jogalkotó (törvényhozó) mulasztását állapította meg, e jogalkotói beavatkozást pedig a Kúria az egyedi ügy megítélése során nem pótolhatta. A Kúria tehát abból indult ki, hogy az azonos nemű párok által külföldön kötött házasság bejegyzett élettársi kapcsolatként történő elismerésére nincs törvényi szabály.

A Kúria ezt követően a konkrét ügy kontextusában rámutatott, hogy a felperesek kérelme nem a Németországban kötött házasságuk, hanem az olasz hatóság által bejegyzett élettársi kapcsolatuk hazai anyakönyvezésére irányult. Az Anyakönyvi tv. 3. § b) pontja szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése anyakönyvi eseménynek minősül, ezért az ügyben annak van jelentősége, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése alatt mit kell érteni, illetve hogy a felperesek létesítettek-e ilyen kapcsolatot.

A Kúria rámutatott, hogy a felperesek Németországban kötött házasságát az olasz hatóság elfogadta bejegyzett élettársi kapcsolat létesítéseként, az erről szóló kivonat pedig az iratok között rendelkezésre állt. Ebből következően tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek között nem jött létre külön bejegyzett élettársi kapcsolat, és tévesen minősítette helyesnek a konzuli tisztviselő azon jogi álláspontját, miszerint Olaszországban nem történt olyan új anyakönyvi esemény, amelynek hazai anyakönyvezése lehetséges lenne. A felperesek a becsatolt kivonat szerint Olaszországban bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, így a konzuli tisztviselőnek érdemben kellett volna vizsgálnia, hogy az okirat alapján e kapcsolat hazai anyakönyvezése a vonatkozó jogszabályok szerint lehetséges-e. A felperesek tehát helyállóan hivatkoztak arra, hogy a perbeli esetben a konverziós eljárás az olasz hatóságok előtt már lefolytatásra került, így a külföldön létesített bejegyzett élettársi kapcsolat hazai anyakönyvezésének nincs jogi akadálya. Helyesen hivatkoztak a felperesek arra is, hogy emiatt az elsőfokú bíróságnak alkalmaznia kellett volna az Nmjtv. XI. fejezetét.

A megismételt eljárásra a Kúria előírta, hogy a konzuli tisztviselőnek érdemben kell vizsgálnia az olasz hatóság által a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítéséről szóló kivonat hazai anyakönyvezhetőségét, amely során figyelemmel kell lennie az Abh.-ra, valamint az EUB és az EJEB gyakorlatára is.

Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.433/2026/9.

Szerző: Kárász Marcell