A Kúria Kfv.II.37.290/2023/4. számú döntésének tényállása szerint a harmadik országbeli állampolgár felperes megjelent a menekültügyi hatóság előtt a menedékkérelme tárgyában hozott döntés kihirdetése céljából. A hatóság kihirdette a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntését, majd ezt követően a felperest átadta az idegenrendészeti hatóságnak, amely szóban tájékoztatta a kerületi rendőrkapitányságot, hogy a felperes jogszerűtlen tartózkodása folytán vele szemben az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Átv.) 5. § (1b) bekezdése szerinti átkísérésnek „lehet helye”. Az idegenrendészeti hatóság ezután e-mailben tájékoztatta a Repülőtéri Rendőri Igazgatóságot (a továbbiakban: RRI), hogy a rendőrkapitányságnál kezdeményezte a felperes átkísérését. A rendőrkapitányság a felperest elfogta és előállította, majd átadta az RRI-nek, amely a felperest a Tompai Tranzitzónánál Szerbia területére átkísérte.
A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az idegenrendészeti hatóság felperes jogszerűtlen tartózkodását megállapító, és ezáltal a felperes átkísérését meghatározó, határozati formát nem öltő egyedi döntését megsemmisítette. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az átkísérés közigazgatási perben felülvizsgálható közigazgatási cselekmény (egyedi döntés), ehhez képest a döntés végrehajtása, azaz az átkísérés foganatosítása járulékos cselekménynek minősül. A per tárgyát ekként az idegenrendészeti hatóság határozati formát nem öltő, a rendőrkapitánysággal szóban közölt és az RRI-nek e-mailben megküldött „kezdeményezése” mint egyedi döntés képezte. Az ügy érdemében megállapította, hogy a felperes keresetet nyújtott be a menedékkérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntéssel szemben, így humanitárius tartózkodási engedélyre vált jogosulttá, következésképp az átkísérés jogalapja hiányzott. Rögzítette azt is, hogy az átkísérés azért is jogsértő, mert nem öltött alakszerű, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) szerinti döntési formát. A bíróság végül a Kp. 89. § (3) bekezdése alapján, a közigazgatási cselekmény jogsértő következményének elhárítása körében kötelezte az illetékes határrendészeti kirendeltséget, hogy egyszeri aktusként engedje vissza a belépésre jelentkező felperest Magyarország területére.
A jogerős ítélettel szemben az alperes idegenrendészeti hatóság élt felülvizsgálati kérelemmel.
- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria Kfv.III.37.126/2023/8. számú végzésére utalással rögzítette, hogy az Átv. 5. § (1b) bekezdése szerinti átkísérés a Kp. rendszerében egyedi döntésnek minősül, így az közigazgatási jogvita tárgyát képezheti. A Kúria rögzítette, hogy az átkísérés mérlegelési jogkörben hozott intézkedés, a perbeli esetben azonban nem állapítható meg, hogy e mérlegelést valóban az idegenrendészeti hatóság végezte-e. Az idegenrendészeti hatóság az általa küldött emailből is kitűnően csupán az átkísérés elrendelésének feltételét rögzítette, de az nem állapítható meg aggálytalanul, hogy az átkísérést is ő rendelte volna el. Az idegenrendészeti hatóság a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján nem is rendelkezik hatáskörrel az átkísérés elrendelésére. Erre figyelemmel a Kúria szerint a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az átkísérés az idegenrendészeti hatóság egyedi döntése volt, „nem kellően alátámasztott a rendelkezésre álló adatok fényében.”
- A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet jogszerűen rendelkezett-e a Kp. 89. § (3) bekezdése alapján a felperes ország területére való beléptetéséről. A Kúria megállapította, hogy a jogsértő következmény elhárítására kötelezés intézményének célja általánosságban az, hogy a közigazgatási szerv által elkövetett jogsértés megállapítása esetén olyan helyzetet teremtsen a bíróság, mintha a jogsértés nem történt volna meg. E jogintézménynek a jogsértés folytán előállt valamennyi jogsértő következmény felszámolására alkalmasnak kell lennie. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy ha a felperes határzáron való átkísérésére jogsértő módon került sor, e tevékenység jogsértő következményeinek felszámolása, vagyis a közigazgatási szerv jogsértése előtti helyzet visszaállítása kizárólag a felperes ország területére való visszaengedésével, beléptetésével valósítható meg. A Kúria kiemelte azt is, hogy a közigazgatási tevékenység jogsértő következményének elhárítására a hatékony jogorvoslat elvéből fakadóan nemcsak a közigazgatási cselekményt közvetlenül megvalósító közigazgatási szervet lehet kötelezni. Utalt arra is, hogy a Kp. 89. § (3) bekezdése alapján elrendelt beléptetés során a Harmtv. és a Schengeni Kódex szerinti beléptetési feltételek megléte nem vizsgálandó, mivel a határrendészeti kirendeltségnek a beléptetéssel az átkísérés jogsértő következményeit kell elhárítania.
A Kúria végzésének elemzését a Magyar Jog 2023/11. számának Ítélkezési Gyakorlat rovatában olvashatják.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.290/2023/4.