Több korábbi cikkünkben is foglalkoztunk a jogállami magyar büntetőjog történetében egyedülálló büntetőrendelettel, amely a koronavírus védettségi igazolásokkal kapcsolatos visszaélések különböző formáira állapít meg a Büntető Törvénykönyvnél szigorúbb büntetési tételeket, valamint bevezeti néhány új előkészületi jellegű magatartás büntetendőségét [220/2021. (V.1. Korm. rendelet; továbbiakban: Kormányrendelet].
A Kormányrendelet előírásai 2021. május 6. és 2022. május 31. között voltak hatályban, ami azt jelenti, hogy a védettségi igazolásokra ezen időtartam alatt elkövetett magatartásokra alkalmazandók a Btk.-tól eltérő, szigorúbb szabályok. A 2022. május 31. után elkövetett cselekményekre újból a Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ugyanakkor, a Btk. 2. §-ában meghatározott, az ún. enyhébb büntetőtörvény visszaható hatályából fakadóan az következne, hogy a Kormányrendelet hatálya alatt elkövetett azon magatartásokra is, amelyek jogerős elbírálására már csak 2022. május 31. után kerül(t) sor, újból csak a Btk. enyhébb szabályai lehetnének alkalmazhatók.
Ennek az elkerülésére fogalmazott meg a jogalkotó egy ún. továbbhatási szabályt. A 2021. évi CXXX. törvény 3. §-a szerint:
(1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezéseit az ebben az alcímben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A veszélyhelyzet ideje alatt elkövetett, a védettségi igazolással való visszaélés elleni fellépésről szóló 220/2021. (V. 1.) Korm. rendelet 1. §-a szerinti bűncselekmény büntetendőségét a cselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
A továbbhatás kérdésével szintén önálló cikkben foglalkoztunk:
E továbbhatási szabály alapján tehát a még folyamatban volt büntetőeljárásokban is Kormányrendeletet kellett volna alkalmazni, ezért a büntetőrendeleti jogalkotás alkotmányossági aggályai miatt több büntetőbíró is a büntetőeljárás felfüggesztése mellett döntött, és normakontroll eljárás iránt tett előterjesztést az Alkotmánybíróságnál, a Kormányrendelet alkotmányellenességének megállapítását és a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárását indítványozva. Az első ilyen bírói előterjesztés 2023 októberében érkezett az Alkotmánybíróságra, majd számos másik (kb. 15) bírói előterjesztés követte egészen 2024 decemberéig, az ország különböző pontjain működő törvényszékekről és járásbíróságokról egyaránt. A bírói előterjesztések áttekintése alapján elmondható, hogy mindez többszáz vádlott ügyében jelentette a büntetőper felfüggesztését, az alkotmányossági kérdés „nagyságrendi szempontból” is jelentősen érintette a büntető igazságszolgáltatást.
Az Alkotmánybíróság több mint egy év elteltével sem hozott érdemi döntést a Kormányrendelet alkotmányosságáról. A helyzet megoldását végül is a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2024. évi LXXIV. törvény jelentette, amelynek 196. §-a 2024. december 21. napjával hatályon kívül helyezte a fent idézett továbbhatási szabályt. Ezzel a felfüggesztett büntetőperekben, és minden más, Kormányrendelet alapján folyamatban lévő büntetőeljárásban újból a Btk. 2. §, azaz enyhébb törvény visszaható hatálya vált irányadóvá. Így a védettségi igazolással kapcsolatos különböző visszaéléseket már a Btk., és nem a Kormányrendelet alapján kell elbírálni.
A törvénymódosítást követően az Alkotmánybíróság 2025. január utolsó hetében hét büntetőbírói előterjesztés ügyében szüntette meg az eljárást, azok okafogyottságára hivatkozva. Az Alkotmánybíróság 2025. február 11-i napirendjén is további hét ilyen büntetőbírósági előterjesztés szerepel.
A rendszerváltozás óta született egyetlen büntetőrendelettel kapcsolatos alkotmányossági aggályokra tehát nem kaptunk, és vélhetően nem is fogunk már választ kapni. A rendelet „kezét” végső soron a törvényalkotás engedte el. Azt is ki kell ugyanakkor emelni, hogy az egyazon normát támadó büntetőbírói előterjesztések ilyen magas száma szintén példa nélküli a magyar alkotmánybíráskodás történetében. A Kormányrendelet ebből a szempontból is egyedülálló.
Szerző: Szomora Zsolt