A keresetlevél téves helyen való benyújtásának következményei a közigazgatási perben

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) hatályba lépését követően a keresetlevél benyújtásának szabályaihoz kapcsolódóan kiterjedt bírói gyakorlat alakult ki. A Kp. ugyanis a 39. § (1) bekezdésben foglalt, a benyújtás helyére vonatkozó főszabály mellett – a keresetlevelet a támadott közigazgatási cselekményt megvalósító szervnél, többfokú megelőző eljárásban az elsőfokú közigazgatási szervnél kell előterjeszteni – számos kivételszabályt és kisegítő rendelkezést is tartalmaz. E szabályoknak pedig kiemelkedő jelentőségük van, különösen a közigazgatási pernek a hatósági eljárásokban való elsődleges jogorvoslati formává válását követően, hiszen a keresetlevél téves helyen, módon, vagy határidőn túl történő előterjesztése miatti visszautasítás esetén a felperes esetleges jogsérelme orvosolatlanul maradhat.

A Kúria egy korábbi, BH2021. 152. számon közzétett döntésében úgy foglalt állást, hogy a téves helyen történő előterjesztés, bár nem külön keresetlevél-visszautasítási ok a Kp. 48. §-a értemében, azt a bíróságnak a keresetindítási határidő megtartottságával összefüggésben vizsgálnia kell, ugyanis a keresetindítási határidő és a keresetindítás helye két összefüggő feltétel. A Kúria e döntésében azt is leszögezte, hogy ha a jogi képviselővel eljáró felperes a keresetlevelét kizárólag a nem a jogszabályban meghatározott (téves) helyen nyújtja be, a bíróságnak meg kell vizsgálnia a benyújtás főszabály szerinti helye alóli kivételeket, ezek alkalmazhatóságának hiányában pedig elkésettség miatt kell a keresetlevelet visszautasítania (Kp. 48. § (1) bek. i) pont), mivel ilyen esetben a határidő megtartottsága fel sem merülhet. A bírói gyakorlat szintén az e döntésben foglalt elvek mentén alakult.

A Kúria BH2022. 83. számon közzétett döntése az így kialakult joggyakorlatot folytatta, illetve fejlesztette tovább. Az ügy tényállása szerint a felperesi jogi képviselő a keresetlevelet nem a támadott hatósági döntést egyfokú eljárásban meghozó alperesnél, a kormányhivatalnál, hanem annak egyik – az ügyben hatáskörrel nem rendelkező – járási hivatalánál terjesztette elő. A járási hivatal a keresetlevelet ugyanakkor úgy továbbította az alpereshez, hogy az a keresetindítási határidőn belül megérkezett oda. Az elsőfokú bíróság elkésettség miatt visszautasította a keresetlevelet. Ezen ügy és a BH2021. 152. számú döntés tényállása közötti legfontosabb különbség tehát, hogy utóbbi ügynek nem képezte tárgyát, hogy mi a következménye annak, ha a keresetlevél a keresetindítási határidőn belül megérkezik a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez.

A Kúria az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte. Végzésének indokolásában – a BH2021. 152. számú döntéssel, valamint az abból kirajzolódó joggyakorlattal egyezően – kifejtette, hogy a keresetlevél téves helyen történő előterjesztése nem önálló visszautasítási ok, azt a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidő megtartottságával összefüggésben kell vizsgálni. A keresetlevél előterjesztésének időpontja az az időpont, amikor a felperes a keresetlevelet megfelelő helyen előterjeszti, illetve ha nem a megfelelő helyre nyújtja be, amikor a keresetlevél a megfelelő közigazgatási szervhez megérkezik. Következésképp, a Kúria álláspontja szerint a téves helyen való előterjesztés – a tisztességes eljáráshoz való jogból is fakadóan – nem azonosítható minden további vizsgálat nélkül más visszautasítási okkal. Így amennyiben a keresetlevelet a felperes téves helyen terjeszti elő, de e szerv továbbítja azt a megfelelő, a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez, a bíróságnak minden esetben vizsgálnia kell a keresetindítási határidő megtartottságát. Ha pedig a Kp. 39. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási szervhez a keresetindítási határidőn belül megérkezik a keresetlevél, akkor a keresetlevél visszautasításának nincs helye automatikusan az elkésettség folytán.

Lényeges azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy annak a közigazgatási szervnek, ahol tévesen terjesztik elő a keresetlevelet, továbbítási kötelezettsége lenne a keresetindítási határidő megtartása érdekében. A Kúria szerint tehát a téves helyen való előterjesztéssel járó „kockázatot” a felperesnek kell viselnie: amennyiben a közigazgatási szerv nem továbbítja a keresetet (ehelyett például visszaküldi azt a felperesnek), vagy továbbítja ugyan, de az a keresetindítási határidőn túl érkezik a megfelelő szervhez, akkor a felperes keresetlevele jogszerűen kerülhet visszautasításra elkésettség miatt.

Hivatkozott döntések: BH2021. 152.; BH2022. 83.

Szerző: Kárász Marcell