A Kúria Kfv.II.37.402/2023/8. számú végzésének releváns tényállása szerint a felperessel szemben hatósági eljárás indult, mivel tehergépjárművével behajtott egy „korlátozott forgalmú övezet” tilalmi jelzőtáblával ellátott utcába. Az elsőfokú hatóságként eljárt kerületi rendőrkapitányság határozatában közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, egyúttal tájékoztatta őt, hogy 4 közlekedési előéleti pontot állapított meg terhére.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság (alperes) határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Keresetében többek között sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság határozatának indokolásából kitűnően 4 közlekedési előéleti pontot is megállapított terhére, ez viszont a határozat rendelkező részében nem szerepel. Erre figyelemmel az elsőfokú határozat ellentmondásos, és nem állapítható meg, hogy csak bírság került kiszabásra, vagy a bírság mellett előéleti pont is megállapításra került.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes helytállóan sérelmezte, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részében csak a közigazgatási bírság szankció szerepel, az indokolásban azonban az elsőfokú hatóság 4 közlekedési előéleti pontot is megállapított a felperessel szemben. Rögzítette, hogy a közlekedési élőéleti pont szankciónak minősül, így azt a bírsággal együtt a rendelkező részben kellett volna kiszabni. Az elsőfokú határozat ezen formai hiányosság folytán sérti az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését.
Megállapította továbbá, hogy az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a hiányos rendelkező részt nem érintette, ezért az alperes határozata is jogsértő. A bíróság mindezekre figyelemmel rögzítette, hogy az alperes és az elsőfokú hatóság határozata lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási hibában szenved, amely miatt az ügy érdemben nem volt vizsgálható, így az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően meg kellett semmisíteni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben egyfelől azzal érvelt, hogy a másodfokú határozatban a közlekedési előéleti pontokra nem kellett kitérnie, mivel a felperes a fellebbezésében csak a szabályszegésért fennálló felelősségét vitatta, a közlekedési előéleti pontok megállapítását nem kifogásolta. A bíróság így megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (4) bekezdését, amikor olyan kérdést vont be vizsgálata körébe, amit a felperes a megelőző eljárás során nem vitatott, és amely kapcsán az önhiba hiányára sem utalt. Másfelől kifejtette, hogy a jogerős ítélet azért is jogsértő, mert az első- és másodfokú határozat megsemmisítését követően kizárólag az alperest kötelezte új eljárás lefolytatására. Ez azonban azt jelenti, hogy a másodfokú hatóságnak (az alperesnek) úgy kellene lefolytatnia a másodfokú (jogorvoslati eljárást), hogy az elsőfokú határozat is megsemmisítésre került, amivel az Ákr. 9. §-ába ütköző módon elvonná az elsőfokú hatóság hatáskörét.
A Kúria végzésével a jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Határozatának indokolásában kiemelte, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdésének alkalmazása során azt kell vizsgálni, hogy a felperes a keresetben hivatkozott ténnyel, körülménnyel összefüggő kifogásait a megelőző eljárásban előterjesztette-e, illetőleg annak elmaradásában önhiba terheli-e. Jelen ügyben azonban a felperes azon kereseti hivatkozásával, miszerint az elsőfokú hatóság a közlekedési előéleti pontokat kizárólag a határozat indokolásában szerepeltette, nem új tényre vagy körülményre hivatkozott, hanem a közigazgatási határozatból fakadó jogsérelmet állított, amelyet a bíróságnak a teljes felülbírálat elvének és a hatékony jogorvoslathoz való jognak megfelelően érdemben kellett vizsgálnia. Az alperes tehát alaptalanul kifogásolta, hogy a felperes közlekedési előéleti pontokkal összefüggő kifogásainak érdemi vizsgálatára a perben a Kp. 78. § (4) bekezdésére figyelemmel nem kerülhetett volna sor.
Másfelől rögzítette, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a vonatkozó hatásköri szabályok alapján másodfokú hatóságként jár el, tehát az első fokon eljárt közigazgatási szerv által meghozott döntéssel szemben benyújtott fellebbezéseket bírálja el, így az elsőfokú döntés meghozatalára nincs hatásköre. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértő módon rendelkezett úgy ítéletében, hogy az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítése mellett nem az elsőfokú hatóságot, hanem az alperest kötelezte az új eljárás lefolytatására. Ezen új eljárásra kötelező ítéleti rendelkezés sérti a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontját, továbbá az elsőfokú hatóság hatáskörének elvonását eredményezné, ekként az Ákr. 9. § sérelmére is vezetne.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.II.37.402/2023/8.
Adatvédelmi tematikus adás: mikor és meddig jogszerű a személyes adatok tárolása – Podcast