A Kúria a hatósági bizonyítvány jogi természetét vizsgálta végzésében

A Kúria Kfv.III.37.558/2024/10. számú végzésének tényállása szerint a felperes hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő az alpereshez. Kérelmében amerikai bevándorlási vízum megszerzése céljából annak igazolását kérte, hogy nem szerepel a bűntettesek nyilvántartásában és a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában, továbbá nem áll büntetőeljárás hatálya alatt.

Az alperes határozatával az erkölcsi bizonyítvány kiadását megtagadta, mivel megállapította, hogy a felperes a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában szerepel.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes kérelme a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) korábban hatályos 71. § (3) bekezdés a)-e) pontjaiban felsorolt tények közül kizárólag a büntetlen előélet tényének igazolására vonatkozóan felelt meg. A kérelem többi része olyan adatokra vonatkozott, amelyek tekintetében a felperesre részére erkölcsi bizonyítvány kiadására nem volt lehetőség. Megállapította, hogy az alperes ugyanakkor megsértette a Bnytv. 71. § (1) bekezdését, mivel az erkölcsi bizonyítvány kiadását a bűnügyi nyilvántartás alapján igazolható tény, nevezetesen a felperes büntetlen előélete vonatkozásában is megtagadta.

A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a Bnytv. 71. § (6) bekezdése a kérelmet és a hatósági döntést egységesen kezeli, tehát a kérelemben szereplő tények igazolása nem választható szét aszerint, hogy a kérelmező vonatkozásában mely tény igazolható és mely nem. A hatóság nem hozhat egy eljárásban több érdemi döntést, megkülönböztetve azokat pozitív és negatív tartalmuk alapján. Utalt rá, hogy a hatósági bizonyítvány kibocsátására irányuló eljárásban vagy minden olyan tény igazolható, amelyekre az ügyfél kérelme irányul, vagy ha az ügyfél kérelmében van nem igazolható tény is, akkor kizárólag a megtagadásról hozhat határozatot a hatóság. Kifejtette, hogy ha a felperes egy kérelemben több tény igazolását kéri, az a Bnytv. 71. § (6) bekezdése alapján egyúttal eldönti azt is, hogy a keletkezett tények önmagukban vagy együttesen igazolhatóak-e.

A Kúria végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Végzésének indokolásában rámutatott, hogy a Bnytv. 74. § (1) bekezdés b) pontja szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a kérelmező által igazolni kért, a 71. § (3) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott tényt tartalmazza. Az ügyfél által előterjesztett kérelemnek a Bnytv. 72. § (2) bekezdése szerint tartalmaznia kell a 71. § (3) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott azon tényt, amelynek igazolását az erkölcsi bizonyítványban kéri.

Megállapította, hogy e jogszabályhelyek szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal igazolható tények körét a Bnytv. tételesen meghatározza, így az ügyfélnek a kérelmében pontosan meg kell jelölnie, hogy mely tények igazolását kéri. Kiemelte, hogy a konkrét ügyben a felperes erkölcsi bizonyítvány kiállítására irányuló kérelme olyan tények igazolására is irányult, amelyek a Bnytv. e rendelkezéseiben nem szerepelnek, és amelyek igazolására ekként nincs lehetőség.

A Kúria rögzítette, hogy a hatósági bizonyítvány nem hoz létre anyagi jogi jogviszonyt, hanem egy már fennálló adatot, helyzetet, tényt tanúsít, tehát egy tényleges döntést nem tartalmazó regisztratív aktusnak tekintendő. Az anyagi jogviszony akkor jön létre, ha a kérelmező a hatósági bizonyítványt más eljárásban felhasználja. Utalt rá, hogy bár a hatósági bizonyítvány határozatnak minősül, annak tartalma kizárólag igazolás lehet, azaz közvetlenül a hatósági bizonyítványból jog vagy kötelezettség nem származhat. A hatósági bizonyítvány tehát egy tényleges döntést nem tartalmazó regisztratív aktus, amelyből anyagi jogviszony nem keletkezik. Ebből következően a hatósági bizonyítvány nem tartalmaz rendelkező részt sem, alakszerű határozatot pedig csak akkor kell hoznia a hatóságnak, ha elutasítja a kérelmet.

Mindezek alapján a Kúria rámutatott, hogy a bűnügyi nyilvántartó szerv nem választhatja ketté az erkölcsi bizonyítvány kiállítására irányuló kérelmet aszerint, hogy mely tények igazolhatóak és melyek nem. A hatóságot köti a kérelmező erkölcsi bizonyítvány kiadása iránti kérelme, tehát ha az abban megjelölt valamely tény nem igazolható, akkor köteles az erkölcsi bizonyítvány kiállítását megtagadni. A hatóságnak a hatósági bizonyítvány iránti kérelem elbírálása során nincs lehetősége arra, hogy a határozatában egyes kérelmeknek helyt adjon, más kérelmeket pedig elutasítson, ehelyett a kérelemben megjelölt tények igazolhatóságáról egységesen kell döntést hoznia.

Erre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperes nem sértette meg a Bnytv. 71. § (1) bekezdését, amikor a felperes kérelmét akként bírálta el, hogy az erkölcsi bizonyítvány kiadását megtagadta.

Szerző: Kárász Marcell

Hivatkozott döntés: Kfv.III.37.558/2024/10.