A Kúria Kfv.V.35.173/2025/9. számú határozatának releváns tényállása szerint Újlengyel Közös Önkormányzat jegyzője mint elsőfokú adóhatóság telekadót vetett ki a felperesre a tulajdonában álló ingatlan után. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes egybefoglalt döntést hozott. Az egybefoglalt döntés rendelkező részének I. pontjában határozatot hozott, amely szerint az elsőfokú határozatot a saját döntésének indokolásával megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot „hatályában fenntartotta.” A rendelkező rész I. pontjához fűződő indokolás szerint az elsőfokú határozat indokolása nem tartalmazta az alkalmazott telekadó-rendelet adómértéket tartalmazó rendelkezésére utalást, valamint tévesen tüntette fel az adókötelezettség keletkezésének időpontját, ezért szükséges volt az elsőfokú határozat indokolásának megváltoztatása. Ezt meghaladóan az alperes az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit jogszerűnek találta.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozat rendelkező részének I. pontját a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Indokolása szerint az alperes az ügy érdemére kiható, a perben nem orvosolható eljárási szabálysértés követett el, amikor a határozat rendelkező részének I. pontját úgy szövegezte meg, hogy az elsőfokú határozatot a döntése indokolás részével megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot hatályában fenntartotta. E rendelkező rész ugyanis nem felel meg az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 127. § (4) bekezdésének, így a határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. Kiemelte, hogy a hatósági döntés rendelkező része határozza meg az ügyfelek és az elsőfokú adóhatóság jogait és kötelezettségeit, ezért a megfogalmazásának egyértelműnek kell lennie, és meg kell felelnie az Air-ban szabályozott, a másodfokú hatóság által hozható határozati rendelkezéseknek. Utalt rá, hogy a megváltoztató döntés rendelkező részéből egyértelműen ki kell derülnie a megváltoztatás mibenlétének. Kiemelte, hogy az elsőfokú határozat a másodfokú határozat indokolásával nem változtatható meg, ezért az alperes ilyen tartalmú döntése sérti az Air. 73. § (1) bekezdés b) pontját és 127. § (4) bekezdését, továbbá nem felel meg az Air. 7. §-ában rögzített közérthetőség elvének sem.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között kifejtette, hogy az Air. 127. § (4) bekezdéséből és 73. § (1) bekezdéséből következően a másodfokú határozat akkor is jogszerű, ha részletezés nélkül csupán azt tartalmazza, hogy a másodfokú adóhatóság helybenhagyta vagy megváltoztatta az elsőfokú határozatot. Ezen túlmenően jogalkotó nem támasztott további követelményt a helybenhagyás vagy megváltoztatás rendelkező részi feltüntetésével kapcsolatban, ekként az alperesi határozat ekként érdemi felülbírálatra alkalmas volt.
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy alperesi határozat rendelkező része I. pontjának megfogalmazása („az Elsőfokú határozatot a jelen döntésem indokolás részével megváltoztatom, egyebekben az Elsőfokú határozat rendelkezéseit hatályában fenntartom.”) folytán a határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan-e.
A Kúria rámutatott, hogy az alperesi határozat az Air. 73. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelő tagolással rendelkezik, így az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg e jogszabályi rendelkezés megsértését. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes határozatának rendelkező része nem felel meg az irányadó eljárásjogi szabályoknak. Az Air. 127. § (4) bekezdése ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozat hatályában fenntartásról rendelkezzen, ehelyett az általa jogszerűnek talált elsőfokú döntés helybenhagyásáról kell döntenie. A Kúria kiemelte, hogy e fogalomhasználat nem véletlen, hiszen a hatályában való fenntartás csak a már hatályos, végleges vagy jogerős aktusokhoz kapcsolódhat, az elsőfokú adóhatóság fellebbezéssel támadott döntése azonban nem ilyen. A másodfokú hatóság fogalomhasználatának igazodnia kell a jogszabályi előírásokhoz, és az a mögött meghúzódó dogmatikai elvekhez. Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan állapított meg a határozat rendelkező részének megfogalmazása kapcsán eljárási szabályszegést az alperes terhére.
A Kúria kiemelte, hogy a másodfokú adóhatóság jogszerűen módosíthatja az elsőfokú határozat rendelkező részét és indokolását is. Jelen esetben az alperesi határozat indokolásából a megváltoztatás tartalma egyértelműen megállapítható. Az alperes ugyanis az elsőfokú határozat indokolását részben hiányosnak, részben tévesnek találta, ezért egyrészt kiegészítette azt az adómértékre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, továbbá helyesbítette azt az adókötelezettség keletkezésének időpontját illetően. A megváltoztatás erre figyelemmel kizárólag az elsőfokú határozat indokolását érintette, ezért nem kifogásolható az alperes által alkalmazott azon fordulat, miszerint az elsőfokú határozatot a saját határozata indokolási részével változtatta meg. Ugyanakkor a Kúria megjegyezte, hogy a megváltoztatás tartalmát megfelelőbben kifejezte volna a rendelkező rész olyan megfogalmazása, amelyből egyértelmű az, hogy a megváltoztatás csak a határozat indokolását érintette.
A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a másodfokú adóhatóság nem az Air. 127. § (4) bekezdésében foglaltak szerint fogalmazta meg határozatának rendelkező részét, továbbá csak a teljes határozat alapján lehet megállapítani, hogy a megváltoztatás kizárólag az elsőfokú határozat indokolását érinti. A Kúria ugyanakkor rámutatott, hogy ezen eljárási szabályszegések nem eredményezték azt, hogy az alperesi határozat érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan lett volna. A másodfokú határozat rendelkező része és indokolása ugyanis ettől függetlenül is összhangban van, annak együttes értelmezése alapján egyértelműen megállapítható az alperes jogi álláspontja és a döntés tartalma, miszerint az elsőfokú határozat – két korrekcióval – megfelel a jogszabályoknak, tehát az elsőfokú adóhatóság jogszerűen vetett ki a telekadót a felperes ingatlana után. Az elsőfokú bíróság által megállapított eljárási szabálysértés tehát nem eredményezett olyan lényeges alaki hiányosságot, amely miatt az alperes határozatát nem létezőnek kell tekinteni, tehát az elsőfokú bíróság jogsértő módon rendelkezett annak a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja és a 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő megsemmisítéséről. A Kúria utalt arra is, hogy a felperes nem igazolta, hogy ezen eljárási szabálysértés bármilyen jogsérelmet okozott volna számára, így megsemmisítésnek a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontja alapján sem lehetett volna helye.
A Kúria az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmét érdemben köteles elbírálni.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.V.35.173/2025/9.
