A Kúria Kfv.IV.37.151/2025/5. számú ítéletének releváns tényállása szerint a felperes többszöri tervmódosítást követően építési engedély iránti kérelmet nyújtott be az alperes építésügyi hatósághoz. Az alperes a kérelemnek határozatával helyt adott, amely alapján a felperes megkezdte az építmény kivitelezését. Az alperes ezt követően helyszíni szemlét tartott az építkezés helyszínén, ahol a kivitelezést azonnali hatállyal leállította.
Ezt követően az alperes határozatával az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 120. §-a alapján hivatalból visszavonta az építési engedély iránti kérelemnek helyt adó határozatát. A visszavonó határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes az eljárása során módosította az általa benyújtott tervdokumentációt, ugyanakkor a módosított tervdokumentációra vonatkozóan új településképi véleményt nem kért, így az építési engedélyt megadó határozat nem felelt meg a jogszabályoknak, így annak saját hatáskörben való visszavonása volt szükséges.
A felperes keresettel támadta az alperes visszavonó határozatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes visszavonó határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek az építési engedély iránti kérelméhez csatolnia kellett volna a módosított tervdokumentációra vonatkozó településképi véleményt, ennek elmaradása okán az alperes érdemben helytállóan állapította meg, hogy az építési engedélyt megadó határozat jogszabálysértő volt. A visszavonás Ákr. 120. § (2) bekezdése szerinti feltételei kapcsán hangsúlyozta, hogy a felperes maga nyújtotta be a módosított tervek alapján az építési engedély iránti kérelmét és kezdte meg a kivitelezést, így fel sem merül, hogy a visszavonó határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené. A felperes ugyanis tudatában volt annak, hogy a tervek módosítását követően kérelméhez településképi véleményt nem csatolt. Megállapította ugyanakkor, hogy az alperes jogsértő módon járt el, mivel a visszavonást követően nem folytatta eljárását, így elbírálatlanul hagyta a kérelmet.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a keresetében foglaltaktól eltérő indokkal semmisítette meg a határozatot, ezzel pedig túlterjeszkedett a kereseten. Kifejtette, hogy keresetében azt kifogásolta, hogy alperes nem vizsgálta az Ákr. 120. § (2) bekezdése szerinti jó- vagy rosszhiszeműségét, holott rosszhiszeműsége egyébként sem állt fenn, az elsőfokú bíróság erről ugyanakkor egyáltalán nem foglalt állást. Utalt arra, hogy a hatóságnak a jóhiszeműsége kapcsán végzett vizsgálat eredményéről határozatában számot kellett volna adnia. Végül kiemelte, hogy rosszhiszeműségét az alperesnek kellett volna bizonyítania a visszavonó határozatban, így az elsőfokú bíróságnak igenis vizsgálnia kellett volna e kérdést.
A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes visszavonó határozatát megsemmisítette.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes keresetében az Ákr. 120. § (2) bekezdését jelölte meg jogsérelemként. A hatósági határozat visszavonásának ugyanis nem csak az a feltétele, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntés jogszabálysértő legyen, hanem az is, hogy a visszavonás jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot ne sértsen. Márpedig a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok kérdését a hatóság nem vizsgálta.
Megállapította, hogy a rosszhiszeműség fogalmát az Ákr. 6. § (2) bekezdése tartalmazza, eszerint senkinek a magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. A felperes helytállóan hivatkozott az Ákr. 6. § (3) bekezdésére is, amely szerint az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. A Kúria szerint ebből következően, a konkrét ügyben felmerült körülmények egyéni értékelése hiányában csak a felperes jóhiszeműségét állapíthatta volna meg az alperes, ez pedig az Ákr. 120. § (2) bekezdése alapján – az építési engedély alapján a felperes által ténylegesen gyakorolt építési jogokra tekintettel – kizárta az építési engedély visszavonását.
A Kúria utalt arra is, hogy az Ákr. 81. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogra is az ügyfélnek a hatóság döntéséből teljes képet kell kapnia arról, hogy eljárása során milyen tényeket tárt fel, mely tényeket vett figyelembe és mellőzött a döntése kialakítása során, továbbá milyen jogszabályi rendelkezések mentén hozta meg döntését. Ennélfogva a tisztességes eljárás sérelmével járna azon álláspont elfogadása, miszerint a hatóság által a határozatban nem értékelt, de az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmény a bírósági eljárásban értékelhető lenne.
A Kúria ezen túl rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság olyan jogszabálysértést állapított meg, amelyre a felperes nem hivatkozott keresetében, a felperes ugyanis az engedélyezési eljárás ismételt lefolytatását nem kérte. A felperes csak arra hivatkozott keresetében, hogy az alperes jogszabálysértő módon döntött a visszavonásról, ezért megismételt eljárás elrendelése nélkül kérte a visszavonó határozat megsemmisítését. A Kúria megjegyezte ugyanakkor, hogy a visszavonó határozat megsemmisítése folytán az építési engedély iránti kérelemnek helyt adó határozat nem minősült visszavontnak, így a kérelem nem volt elbírálatlan, e tekintetben tehát a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása ellentmondásos is volt.
Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a határozat visszavonásának a törvényi feltételek hiányában nem volt helye, ezért a jogerős ítéletet megváltoztatta, és az alperes visszavonó határozatát megsemmisítette azzal, hogy a hatóság új eljárásra kötelezését mellőzte.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.151/2025/5.
