A Kúria Kfv.VI.37.350/2024/7. számú, BH2025. 27. szám alatt is közzétett ítéletének tényállása szerint az alperes felnőttképzési államigazgatási szerv hatósági ellenőrzést folytatott a felperesnél, majd az ezt követő hatósági eljárás eredményeként 2.232.000 Ft közigazgatási bírságot szabott ki vele szemben arra hivatkozással, hogy a felperes bejelentés nélkül végzett felnőttképzési tevékenységet. A bírságkiszabás körében az alperes kiemelte, hogy a felperes által megvalósított jogszabálysértés esetén a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 20. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja, valamint a felnőttképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 31. § b) pontja alapján az általánostól eltérő, magasabb összegű bírság kiszabásának van. Erre figyelemmel rögzítette, hogy a feltárt közigazgatási szabályszegés nem tekinthető csekély súlyúnak és egy esetleges figyelmeztetéstől nem várható kellő visszatartó hatás, így a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciós tv.) 6. § (3) bekezdése szerinti figyelmeztetés szankció alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, így a felperessel szemben a bírság kiszabása kötelező volt.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az alperes jelentős mértékű, a működését ellehetetlenítő bírságot szabott ki rá úgy, hogy a figyelmeztetés esetleges alkalmazását megalapozó törvényi szempontokat egyáltalán nem vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában a szankció jogszerűsége körében kifejtette, hogy a perbeli közigazgatási szabályszegés esetén az Fktv. 20. § (3) bekezdés b) pontjának bb) alpontja közigazgatási bírság kiszabását írja elő. A Szankciós tv. 6. § (2) bekezdése szerint ugyanakkor a hatóság figyelmeztetés szankciót alkalmazhat akkor is, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet közigazgatási bírság kiszabását írja elő. Mindezek alapján megállapította, hogy a közigazgatási szankció típusának megválasztása során a Szankciós tv. rendelkezéseinek akkor is érvényesülniük kell, ha az ágazati jogszabály bírság kiszabását írja elő. A Szankciós tv. 6. § (5) bekezdése ugyan lehetővé teszi, hogy ágazati jogszabály kizárja a figyelmeztetés alkalmazását, az Fktv. azonban ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Az alperesnek így eljárása során a figyelmeztetés mint szankció alkalmazásának lehetőségét részletesen vizsgálnia kellett volna. Utalt arra is, hogy a tárgyi ügyben megállapított és a Vhr. 31. § b) pontjának első fordulata szerinti szankcionált felperesi jogsértés az adott szabályszegés alapesetének tekinthető, így az alperes köteles lett volna a figyelmeztetés alkalmazására vonatkozó szempontok mérlegelésére a Szankciós tv. 6. § (3) bekezdése alapján is. Az alperes mindezt ugyanakkor elmulasztotta, és a közigazgatási szabályszegés csekély súlyát, valamint a figyelmeztetéstől várható kellő visszatartó hatás meglétét nem, illetve csak hiányosan vizsgálta.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az ügy érdemét tekintve sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy az ügyben vizsgálnia kellett volna a figyelmeztetés alkalmazásának lehetőségét. Hivatkozott arra, hogy a Vhr. 31. § b) pontjának első fordulata nem a közigazgatási szabályszegés alapesetének, hanem kiemelt súlyú szabályszegésnek, lényegében egyfajta „minősített esetnek” tekinthető, köteles volt bírság szankciót alkalmazni.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában az ügy érdemét tekintve kifejtette, hogy egy hatósági ügyben a kiszabható szankciók körének meghatározása többlépcsős mérlegelést igénylő feladat, mivel az egyes ügyek megítélése eltérő lehet attól függően, hogy az adott eljárás az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya alá tartozik-e, továbbá hogy az ágazati jogszabály tartalmaz-e speciális rendelkezéseket. A perbeli hatósági eljárás az Ákr. hatálya alá tartozott, így az abban kiszabható szankciókra a Szankciós tv. rendelkezései alkalmazandóak. A Szankciós tv. 1. § (1) bekezdéséből következően ugyanakkor a törvény rendelkezéseit az Fktv. és a Vhr. mint ágazati jogszabályok rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni és értelmezni.
Utalt rá, hogy a bejelentés nélkül végzett felnőttképzési tevékenység két konjunktív jogkövetkezménye a felnőttképzési tevékenység megtiltása az Fktv. 20. § (3) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, valamint a Vhr.-ben meghatározott mértékű közigazgatási bírság kiszabása az Fktv. 20. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja alapján.
Kiemelte, hogy a Szankciós tv. 6. § (2) bekezdése szerint a hatóság figyelmeztetés szankciót alkalmazhat, ha törvény egy szabályszegés esetén közigazgatási bírság kiszabását írja elő. Az alperes által feltárt jogsértésre az Fktv. 20. § (3) bekezdés b) pont bb) alpontja kötelezően bírság kiszabását írta elő, azonban a Szankciós tv. 6. § (2) bekezdése ebben az esetben is lehetőséget biztosít figyelmeztetés szankció alkalmazására. A figyelmeztetés alkalmazásának kizárásáról a Szankciós tv. 6. § (5) bekezdése alapján csak törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet rendelkezhet, ha az adott ügyben csekély súlyú szabályszegés nem merülhet fel, ugyanakkor az Fktv. ilyen rendelkezést nem tartalmaz.
A Kúria utalt arra is, hogy figyelmeztetés a Szankciós tv. 6. § (2) bekezdésében foglaltak teljesülése esetén is csak akkor alkalmazható, ha a Szankciós tv. 6. § (3) bekezdése szerinti feltételek teljesülnek, nevezetesen ha a közigazgatási szabályszegés elkövetése miatt más szankció nem alkalmazható, vagy ha a közigazgatási szabályszegés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható. A Kúria kiemelte, hogy a perbeli esetben e rendelkezés második fordulatának alkalmazása merülhet fel, amely során azt kell vizsgálni, hogy a szabályszegés csekély súlyú-e, valamint hogy a figyelmeztetés kellő visszatartó erővel bír-e. Ennek eldöntése azonban csak a körülmények alapos mérlegelése nyomán lehetséges.
Végül rögzítette a Kúria, hogy a felperes terhére rótt jogsértés ugyan nem esik a Vhr. 30. § (1) bekezdése szerinti súlyosabban minősülő, valamint a Vhr. 31. § b) pontjának második fordulata szerinti kiemelt súlyú szabályszegések körébe, azonban ez önmagában nem jelenti azt, hogy az egyúttal csekély súlyúnak is minősülne a Szankciós tv. 6. § (3) bekezdése szerinti értelemben. A megismételt eljárásban így az alperesnek azt kell eldöntenie az ügy összes körülményének mérlegelése nyomán, hogy a jogsértés csekély súlyú-e, továbbá hogy a figyelmeztetéstől kellő visszatartó hatás várható-e. Az alperes csak ezt követően dönthet abban a kérdésben, hogy a felperessel szemben – a fokozatosság elvére is figyelemmel – figyelmeztetés vagy bírság alkalmazásának van-e helye.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.350/2024/7. (BH2025. 27.)
Megszüntette a jogalkotó a Covid-büntetőrendelet továbbhatását
