A Kúria Kfv.VI.37.360/2025/5. számú határozatának releváns tényállása szerint a felperes az 1984. évi Los Angeles-i olimpia bojkottja nyomán megrendezett ún. Barátság Versenyeken az asztalitenisz csapat tagjaként harmadik helyezést ért el, erre figyelemmel olimpiai járadék iránti kérelmet terjesztett elő a Magyar Olimpiai Bizottsághoz (a továbbiakban: alperes). Az alperes a 2023. január 4. napján kelt levelében (a továbbiakban: tájékoztató levél) arról tájékoztatta a felperest, hogy az asztalitenisz nem szerepelt az 1984. évi olimpiai játékok hivatalos programján, ezért az által elért eredmény után olimpiai járadék nem adható. A felperes keresettel támadta az alperes tájékoztató levelét.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet végzésével visszautasította. Végzésének indokolása szerint az alperes az olimpiai járadék megítélése kapcsán nem rendelkezik önálló feladat- és hatáskörrel, így a felperes olimpiai járadékra való jogosultságáról nem dönthetett, ennélfogva az általa kibocsátott tájékoztató levél nem minősül a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1) bekezdése szerinti, közigazgatási perben támadható közigazgatási tevékenységnek (cselekménynek).
Az elsőfokú végzéssel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta végzésével. Indokolása szerint a közigazgatási tevékenységnek három konjunktív fogalmi eleme van: a tevékenységet közigazgatási szerv végzi, a tevékenység közigazgatási jog által szabályozott, továbbá a tevékenység joghatást vált ki. Megállapította, hogy a tájékoztató levél nem irányult a felperes jogi helyzetének megváltoztatására, és azt nem is eredményezte, ugyanis a tájékoztatással az alperes célja nem az ügy rendezése volt, abban döntéstartalmú akaratkinyilvánítás – az alperes hatáskörének hiányának miatt – nem volt. A sportról szóló 2004. évi I. törvény 59-61/A. §-aira hivatkozással rámutatott, hogy az olimpiai járadékra való jogosultság megállapítása a sportpolitikáért felelős miniszter hatáskörébe tartozik, tehát az alperes az ilyen hatósági eljárás lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel. Ennélfogva kizárt, hogy az olimpiai járadék megállapítását célzó kérelem tárgyában joghatás kiváltására alkalmas jogalkalmazói tevékenységet tanúsítson. Rögzítette, hogy az alperes hatáskörének hiánya kizárta, hogy a tájékoztató levél – még ha az jogi levezetést is tartalmazott – a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányult vagy azt eredményezte volna, még akkor is, ha az jogi levezetést tartalmazott. A tájékoztató levél tehát joghatás hiányában nem minősül a Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási tevékenységnek (cselekménynek), így a Kp. 48.§ (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának volt helye.
A jogerős végzéssel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy olimpiai járadék iránti kérelmét valóban téves helyre nyújtotta be, azonban ez nem jogosította fel az alperest arra, hogy azt hatáskör hiányában érdemben elbírálja. Kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték az alperes közfeladatait, illetve az alperes közjogi természetét. Előadta, hogy az alperes rendelkezett az olimpiai járadékkal kapcsolatos tájékoztatási és adatszolgáltatási feladatokkal, amely tevékenység, illetve ebből fakadóan az alperes szervezeti minősége is közhatalmi, de legalábbis közjogi jellegű, így az olimpiai járadék iránti kérelem is e minőség alá esik. Kifejtette, hogy az alperesi köztestület közigazgatási szervnek minősül a Kp. rendszerében, továbbá hogy a hatósági döntéseken kívül más közigazgatási tevékenységek is a Kp. hatálya alá tartozhatnak. Állította, hogy ha a tájékoztató levél nem közigazgatási cselekmény, akkor a bíróságoknak vizsgálnia kellett volna a bírósághoz fordulás jogának sérelmét. Végül kiemelte, hogy az alperesnek a hatáskör hiányának észlelését követően az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 17. §-a alapján intézkednie kellett volna az ügy áttételéről, vagy legalábbis a kérelem visszautasításáról.
A Kúria a jogerős végzést – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy annak eldöntéséhez, hogy helye van-e egy ügyben közigazgatási jogvitának, a Kp. 4. §-ában foglalt többszintű definíció valamennyi elemének vizsgálata szükséges. A többszintű szabályozás első lépcsője a Kp. 4. § (1) bekezdése, amely szerint a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási tevékenység jogszerűsége. A Kp. második lépcsőként a 4. § (1) bekezdésében meghatározza a közigazgatási tevékenység (cselekmény) három elemét: közigazgatási szerv valósította meg, közigazgatási jog szabályozza, és az érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányul vagy azt eredményezi, tehát joghatást vált ki. Az ügyben nem volt vitatott, hogy az alperes közigazgatási szerv, valamint hogy az olimpiai járadékkal kapcsolatos eljárást a közigazgatási jog szabályozza. A felek között az volt vitás, hogy a tájékoztató levél joghatás kiváltására irányul-e, illetve azt eredményezi-e.
A Kúria rámutatott, hogy a közigazgatási tevékenységgé minősítésről való döntés során a sérelmezett tevékenység (cselekmény) tartalmát kell vizsgálni, figyelemmel a Kp. 45. § (2) bekezdésére is. A Kúria már több határozatában is leszögezte, hogy közigazgatási cselekmény, illetve ezen belül egyedi döntés nem csak alakszerű határozat vagy végzés lehet, hanem alakszerűtlen formájú, például a közigazgatási szerv által tájékoztató levélnek tekintett aktus is. Ugyanakkor abban is egységes a bírói gyakorlat, hogy a joghatás kiváltására való alkalmatlanság esetén az alperes sérelmezett magatartása nem lehet közigazgatási jogvita tárgya.
A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság ugyan elvégezte a közigazgatási cselekménnyé minősítés tesztjét, azonban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a tájékoztató levél nem vált ki joghatást, és ekként nem minősül közigazgatási cselekménynek.
A Kúria rámutatott, hogy a hatáskör hiánya az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján a hatósági döntés semmisségét eredményezi. A joghatás kiváltására való alkalmatlanság (Kp. 4. § (1) bekezdés) és a hatáskör hiánya mint semmisségi ok (Ákr. 123. § (1) bekezdés) prima facie könnyen összetéveszthetőnek tűnik. A Kúria kiemelte, hogy ha a közigazgatási cselekménnyé minősítés vizsgálata során megállapítható, hogy a cselekményt hatóság valósította meg, de arra nem volt hatásköre, akkor különös körültekintéssel kell vizsgálni a joghatás kiváltására való alkalmasság kérdését. Ha ugyanakkor a bírói gyakorlat a hatáskör hiányában hozott döntéseket joghatás kiváltására alkalmatlannak tekintené, az kiüresítené az Ákr. 123. § (1) bekezdése a) pontja szerinti semmisségi okot, továbbá megszüntetné a hatáskör hiányában megvalósított cselekményekkel szembeni bírói jogvédelmet. Épp ezért a Kúria leszögezte, hogy a hatáskör megléte és a joghatás kiváltására való alkalmasság két külön jogfogalom, amelyek önállóan vizsgálandóak.
Jelen esetben a Kúria megállapítása szerint a tájékoztató levél tartalmi szempontból azzal az eredménnyel járt, hogy a felperes nem jogosult az olimpiai járadékra, azaz a kérelme elutasításra került. Ez lényegében egy egyedi döntés, amelynek joghatása az, hogy a felperes nem kap olimpiai járadékot. Következésképp a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt közigazgatási cselekményfogalom harmadik eleme, a joghatás kritériuma is teljesült, ekként a tájékoztató levél közigazgatási cselekménynek minősül, amely közigazgatási jogvita tárgya lehet. Ettől eltérő, az ügy érdemére tartozó kérdés, hogy volt-e hatásköre az alperesnek a tájékoztató levél kibocsátására, avagy hatáskör hiányában járt el, amely esetben az semmisnek minősül. A Kúria kiemelte azt is, hogy a Kp. 4. § (1) bekezdése és 45. § (2) bekezdése – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben foglalt tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogokon túlmenően – a tételes jog szintjén is garanciát jelent arra, hogy a jogsérelmet szenvedett személy a közigazgatási szerv alakszerűtlen cselekménye ellen is jogvédelemben részesüljön. E szabályok tehát a hézagmentes jogvédelem elvének érvényre juttatását szolgálják.
A Kúria az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét nem utasíthatja vissza a közigazgatási cselekmény hiánya miatt, így – egyéb eljárásjogi akadály hiányában – a keresetet érdemben el kell bírálni.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.360/2025/5.
