A Kúria Kfv.IV.37.489/2024/8. számú ítéletének releváns tényállása szerint a felperes mint ajánlatkérő nyílt közbeszerzési eljárást indított asztali számítógépek és monitorok beszerzése tárgyában. Az eljárás során a kérelmező és a kérelmezett is ajánlatot tett. A felperes az előzményi jogorvoslati eljárás eredményeként meghozott, második módosított összegezésben érvényes és egyben nyertes ajánlatot tevőként a kérelmezettet, míg a nyertes ajánlatot követő legkedvezőbb ajánlatot tett ajánlattevőként a kérelmezőt nevezte meg.
A kérelmező ezt követően jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottságához (a továbbiakban: alperes). Az alperes az ügyintézési határidő túllépésével meghozott határozatával a felperes második módosított összegezését, valamint az azt követően hozott valamennyi felperesi döntést megsemmisítette, továbbá bírságot szabott ki a felperessel szemben. Ezt meghaladóan kötelezte a felperest, hogy fizesse meg a kérelmező részére az ügyben felmerült 250.000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat és 300.000 Ft egyéb eljárási költséget. Az eljárási költségek vonatkozásában az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 125. § (1) bekezdésére, 126. § (2) bekezdés b) pontjára, 129. § (1) és (3) bekezdéseire, valamint a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 151. § (9) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmének helyt adott, így a felperesnek meg kell fizetnie a kérelmező részére 250.000 Ft-ot, amely az igazgatási szolgáltatási díj azon része, amely a Kbt. 151. § (9) bekezdése alapján az alperes bevételét képezi, és amit a kérelem alapossága folytán nem a kérelmező visel. Kifejtette továbbá, hogy egyéb eljárási költségként a felperes – a kérelem alapossága folytán – köteles megfizetni a kérelmező jogi képviselőjének munkadíját, azaz 300.000 Ft-ot a kérelmező részére.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, amelyben a témánk szempontjából releváns körben azt kifogásolta, hogy az alperes jogsértő módon kötelezte őt a kérelmező által megfizetett igazgatási szolgáltatási díj, valamint a kérelmező egyéb eljárási költségei megtérítésére, ugyanis az alperes túllépte az ügyintézési határidőt, így az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja alapján köteles a kérelmező számára az igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeg megfizetésére, továbbá a felperes mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Az ítéleti indokolás releváns részében kifejtette, hogy Kúria Kfv.II.38.077/2017/5. számú ítélete értelmében a közbeszerzési jogorvoslati eljárásban az ügyintézési határidőre irányadó rendelkezéseket a Kbt. 164. §-ának különös szabályai határozzák meg, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33. § és 33/A. § szerinti általános szabályokat az ügyintézési határidő túllépése körében nem lehet alkalmazni. Kiemelte, hogy az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja a Ket. 33/A. § első fordulatával azonos rendelkezést tartalmaz, így e kúriai határozat jelen ügyben is irányadó, következésképp az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja a közbeszerzési eljárásban nem alkalmazható. Utalt rá, hogy a Kbt. 151. § (9) bekezdése alapján a kérelemnek helyt adó döntés esetén az alperes bevételét képező díjrésznek az alapos kérelmet előterjesztő fél részére történő megfizetése az Ákr. 126. § (2) bekezdés b) pontja szerint az ellenérdekű felet terheli, és ugyanezen szabály alapján kell viselnie a másik fél egyéb eljárási költségét is. A jogalkotó ezzel biztosítja a kontradiktórius jellegű hatósági eljárásokban, hogy sikeres jogérvényesítés esetén a kérelmezőnek ne származzon kára a jogorvoslatból.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben a témánk szempontjából releváns körben azzal érvelt, hogy bár az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pont megszövegezése valóban azonos a Ket. szabályával, azonban míg a Ket. 14. § (1) bekezdés a) pontja megengedte az ágazati jogalkotónak az attól való eltérést, addig az Ákr – figyelemmel annak 8. § (2) bekezdésére is – ezt már nem engedi meg, így a Kbt. mint lex specialis nem térhet el az Ákr. kérdéses rendelkezésétől.
A Kúria a jogerős ítéletet akként változtatta meg, hogy az alperes határozatát a költségek viseléséről rendelkező részében megsemmisítette és az alperest ebben a részben új eljárás lefolytatására kötelezte; ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az ügyintézési határidő alperes általi túllépése nem volt vitatott, így az eldöntendő kérdés csupán az volt, hogy a kérelmező által megfizetett igazgatási szolgáltatási díj tekintetében az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható-e. Kiemelte, hogy az Ákr. 8. § (2) bekezdése szerint a kivett eljárásnak nem minősülő hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok az Ákr. rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha azt maga a törvény megengedi. Márpedig az alperes eljárása nem vitatottan az Ákr. hatálya alá tartozott.
A Kúria megállapította, hogy az Kbt. 151. § (9) bekezdése és az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja nem azonos tárgykört érint, a Kbt. említett szabálya ugyanis az igazgatási szolgáltatási díj összegéből 300.000 Ft-ot kitevő rész viseléséről rendelkezik, az Ákr. említett szabálya viszont a határidő túllépésének az igazgatási szolgáltatási díjat érintő következményeiről. Az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja tehát a Kbt. általános szabályához képest csupán arra az esetkörre terjed ki, amikor az alperes a rá irányadó eljárási határidőt túllépi.
A felperes a Kúria szerint helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kfv.II.38.077/2017/5. számú kúriai határozat a Ket. rendelkezéseit értelmezte, így az nem tekinthető ügyazonosnak jelen üggyel, amelynek tárgyát az Ákr. alapján lefolytatott eljárás képezte. Az Ákr. 8. § (2) bekezdése ugyanis általános jelleggel nem engedi meg az Ákr. szabályaitól való eltérést, csak ha maga az Ákr. ezt megengedi, márpedig az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán ilyen külön eltérést engedő szabályozás nincs.
A Kúria kiemelte, hogy az Ákr. e szabálya mögött meghúzódó jogalkotói cél annak előmozdítása volt, hogy a hatóságok az ügyintézési határidőt betartsák. A törvény épp ezért a határidő elmulasztása esetén a hatóságot illeték- és díjvisszafizetési kötelezettséggel szankcionálja, illetve mentesíti az ügyfelet az eljárási költségek megfizetése alól. Ha tehát az alperes a közbeszerzési jogorvoslati eljárásban nem tartja be a rá irányadó ügyintézési határidőt, akkor – a Kbt. 151. § (9) bekezdésében foglaltaktól függetlenül – a megfizetett igazgatási szolgáltatási díj részét képező 300.000 Ft-ot sem tekintheti saját bevételének, hanem azt az ügyfélnek vissza kell fizetnie. Továbbá ebből következően ez a díj nem tekinthető az ügyfél eljárási költségének, így annak viseléséről sem kell rendelkezni. Az ezzel ellentétes értelmezés arra vezetne, hogy a Kbt. lerontaná az Ákr. azon szabályát, amely az Alaptörvény XXIV. cikke által deklarált, az észszerű határidőn belüli ügyintézés részelemét is magába foglaló alapjog érvényre juttatását célozza.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.489/2024/8. (BH2025. 126.)
