A Kúria BH2021. 6. számon közzétett határozata a büntetés kiszabását támadó korlátozott fellebbezés, a másodfokú revízió terjedelme és a súlyosítási tilalom összefüggéseit tisztázza

A 2017. évi büntetőeljárási törvény vezette be az ún. korlátozott fellebbezés intézményét, ami a másodfokú bírósági eljárásban a teljes terjedelmű revízió helyett korlátozott terjedelmű revíziót tesz csak lehetővé. (A korlátozott revízió kérdésével egy másik cikkünkben is foglalkoztunk nemrég.)

A Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint ilyen korlátos fellebbezés az, ha a fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetést vagy intézkedést támadja. Az így megnyíló korlátozott felülbírálat elsődlegesen a kiszabott büntetésre vagy az alkalmazott intézkedésre terjed ki [Be. 590. § (3) bekezdés], ezen felül azonban kiterjed az eljárás kötelező megszüntetési eseteire, az abszolút eljárási szabálysértésekre, a bűnösség favor defensionis vizsgálatára és a minősítésre is [Be. 590. § (5) bekezdés]. A Kúria BH2021. 6. számon közzétett eseti döntése ebben a szabályrendszerben értelmezte azt a kérdést, hogy a korlátozott felülbírálat körében a másodfokú bíróság kötve van-e magához a büntetéskiszabási fellebbezéshez.

A konkrét ügy vádlottját ittas járművezetés miatt első fokon pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra ítélték, „B” járműkategóriára vonatkozóan. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a kizárólag a pénzbüntetés napi tételei számának emelésére irányuló, korlátos fellebbezést jelentett be a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján. Ehhez képest a másodfokú bíróság a pénzbüntetés mértékét változatlanul hagyta, míg a járművezetéstől eltiltást két szempontból is súlyosította: egyrészt annak tartamát növelte, másrészt a tilalom hatályát valamennyi járműtípusra kiterjesztette. A védő felülvizsgálati indítványa a súlyosítási tilalom sérelmére hivatkozva állította, hogy a korlátos fellebbezés alapján a fellebbezéssel nem támadott járművezetéstől eltiltás súlyosítására törvénysértően került sor.

A Kúria a védői érveléssel szemben kiemelte, hogy a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja alapján bejelentett fellebbezés esetén a perorvoslat a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása – azok neme és/vagy mértéke – ellen irányul; így azt – valamint a Be. 590. § (5) bekezdésében foglaltakat – a másodfokú bíróságnak teljes terjedelmében felül kell bírálnia. A Be. 590. § (3) bekezdése tehát nem értelmezhető akként, hogy a felülbírálati jog csak a büntetésnek vagy az intézkedésnek a fellebbezés indokolásában kifejezetten támadott eleme tekintetében nyitná meg a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét.

A Kúria fenti, helyes megállapítása úgy értelmezhető, hogy a büntetőeljárási törvény alkalmazása szempontjából a „büntetés kiszabása és az intézkedés alkalmazása” fordulat egyetlen, egységes aktusnak tekintendő, a korlátos fellebbezés konkrét tartalma a büntetéskiszabás anyagi jogi értelemben vett egységét, valamint – eljárásjogi szempontból – az arra vonatkozó ítéleti rendelkezés egységét a felülbírálat szempontjából sem bontja meg.

Véleményünk szerint a Kúria álláspontja további két, a felülvizsgálati határozatban nem említett érvvel is alátámasztható. A Be. 590. § (5) bekezdés d) pontja ugyanis a büntetés kiszabásának és az intézkedés alkalmazásának felülbírálatát akkor is kötelezően előírja, ha a korlátos fellebbezés egyébként nem a büntetéskiszabást támadja. Logikailag ilyen esetben a büntetéskiszabás mint egységes egész részekre bontása el sem képzelhető, hiszen a korlátos fellebbezés nem is a büntetéskiszabást (vagy annak egy meghatározott részét) támadja. Ha pedig a büntetéskiszabást annak nem támadása esetén is egészében felül kell bírálni, akkor abszurd az olyan érvelés, amely a büntetéskiszabás felülbírálatát a büntetéskiszabás támadása esetén a kiszabás egy részkérdésére szűkítené.További érvként említhető, hogy főszabály szerint az ügyész büntetéskiszabási indítványai – előkészítő ülésen tett mértékes indítvány, valamint az egyezségre irányuló különeljárás kivételével – a bíróságot nem kötik. Ha a bíróság első fokon az ügyész által nem indítványozott büntetésekről és intézkedésekről is dönthet, akkor a korlátos fellebbezés sem hoz létre ezzel kapcsolatos kötöttséget a másodfokú bíróság számára. Az ilyen típusú általános kötöttséget a Be. nem ismeri, ahhoz explicit rendelkezésre volna szükség, amelyet a Be. nem tartalmaz.

Konklúzióként: ha az ügyész a büntetéskiszabás egy részét támadó fellebbezést jelent be, ez a súlyosítási tilalmat a Be. 595. § (1) és (2) bekezdése szerint teljes egészében feloldja, a másodfokú bíróság számára pedig a büntetéskiszabás egészének felülbírálatát megnyitja.

Szerző: Szomora Zsolt