A Kúria végzése
Az alapul fekvő ügyben – egyébként még az 1978. évi Btk. alapján – a megyei főügyészség emelt vádat X terhelttel szemben az adócsalás bűntettének olyan alakzata miatt, amelynek büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. E vád alapján a törvényszéken megindult a bírósági eljárás, amelynek során ezen ügyhöz egyesítették Y terhelt ügyét, akit a főügyészség ugyanilyen minősítésű bűncselekménnyel vádolt. A két terhelt védelmét a nyomozás során ugyanaz a védő látta el, és ez nem változott az elsőfokú bírósági eljárás alatt sem (a vádlottakat betűvel jelöljük, mert vádlotti megjelölésük az ügyek egyesítése majd elkülönítése folytán többször is változott).
Az elsőfokú bírósági eljárás kezdeti szakaszában X és Y terhelt egyaránt tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, vallomást nem kívántak tenni, írásbeli vallomást csatoltak, amelyeket a bíróság a bizonyítás keretében ismertetett. X terhelt továbbá lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról is. A későbbiek során a két vádlott közös védője bejelentette, hogy Y terhelt bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást kíván tenni, melyre figyelemmel e terhelt vonatkozásában az ügy elkülönítését és ügydöntő határozat meghozatalát indítványozta.
A törvényszék az indítvány alapján az eljárást a Y terhelt tekintetében elkülönítette. Az elkülönített ügy a törvényszéken más ügyszám alatt folyt tovább. Ebben az eljárásban a védő csatolta Y vádlott vallomását, amelyben valamennyi, a vádban terhére rótt bűncselekmény elkövetését részletes nyilatkozat keretében beismerte, ugyanakkor külön azt is kijelentette, hogy a beismert, a vád tárgyát képező tevékenységéről X vádlottnak is tudomása volt. Az ezzel párhuzamosan X vádlottal szemben folytatott eljárásban X vádlott védekezésének iránya az elsőfokú bírósági eljárás során nem változott, és védelmét továbbra is ugyanaz az ügyvéd látta el. Az első fokon eljárt bíróság mindemellett Y terheltnek a védő által benyújtott írásbeli beismerő vallomását a bizonyítás anyagává is tette és bizonyítékként értékelte.
A törvényszék X vádlott bűnösségét megállapította, vele szemben büntetést szabott ki, amelynek enyhítése érdekében a védő jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét X vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot rá nézve új eljárásra utasította. X vádlott védelmét ellátó ügyvéd ugyanis kizárt védőként vett részt az eljárásban onnantól, hogy a szintén védelmi képviselete alatt álló Y terhelt a vallomását, egyúttal X vádlottat is terhelve, megváltoztatta. Miután a védelem X vádlott tekintetében is kötelező volt, az érdekellentét bekövetkezésétől a bíróság olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a jelenléte kötelező volt. A kizárt védő eljárása folytán az elsőfokú bíróság által megvalósított, a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértés pedig az ítélet érdemi felülbírálatának akadályát jelenti [Indokolás (3)-(4]).
A hatályon kívül helyező végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést, amelyet így a Kúria bírált el. A Kúria határozatának a védői érdekellentét vizsgálatára vonatkozó fontosabb megállapításai így összegezhetők:
– A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek érdekei nem ellentétesek. A több terhelt, illetve bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyek között érdekellentét áll fenn [Indokolás (26)].
– A vádlott helyzetében az érdekeltség szempontjából lényeges változás következett be, amikor Y terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetésének beismeréséről szóló írásbeli nyilatkozatát becsatolta. Ebben ugyanis amellett, hogy a saját bűnfelelősségét teljes körben beismerte, külön kiemelve, kifejezetten terhelően nyilatkozott a bűnösségét továbbra is tagadó X vádlottról. Ebben a pillanatban az érintett terheltek védekezése irányában olyan mértékű különbözőség állt be, amely a terheltek közötti érdekellentét bekövetkezésének megállapítására vezet [Indokolás (41)].
– Az érdekellentéttel kapcsolatos kizárási okot objektív módon kell megítélni, ami bírói értékelést igényel és az egyes bizonyítékoknak a részletekbe menő megvizsgálását is szükségessé teheti. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy azt a kérdést, hogy a védő érdeke ellentétes-e a terheltével, elsősorban az érintett terheltek vallomásának tartalma, védekezésének iránya határozza meg. A bíróságnak így elsődlegesen a vádlottaknak az eljárásban tett korábbi, nyomozási, tárgyalási vallomásait, és ezeken keresztül a védekezés fő irányát, tartalmát kell behatóan vizsgálnia annak helyes megállapításához, hogy valóban fennáll-e az érdekellentét. Nem kétséges, hogy a terheltek érdeke ellentétes, ha az egyik terhelt terhelő vallomást tesz a másikra, aki tagadja a bűncselekmény elkövetését. Az érdemben eltérő vallomások ugyanis éppen a bizonyítékok értékelése körében vezethetnek oda, hogy a bíróságnak a mérlegelés során választania kell, hogy a tényállás alapjául mely vallomást fogadja el. Nyilvánvalóan érdekellentétet jelent, ha a bíróság az egyik terhelt vallomását fogadja el a közös védővel rendelkező másik terhelt terhére [Indokolás (43)-(44)].
A kizárási ok hatásairól tett megállapítások:
– Amennyiben kizárt védő látja el több vádlott védelmét, és a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, akkor valamely terhelt részéről a törvényes védelem hiánya miatt nem állapítható meg a tárgyaláson való védői részvétel, és ez a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési okot valósítja meg. Ennek elkerülése érdekében minden olyan esetben, amikor egy védő látja el több vádlott védelmét, a bíróságnak az eljárás során folyamatosan és kellő körültekintéssel szükséges vizsgálnia a terheltek védekezésnek tartalmát és a vallomások esetleges megváltoztatását is, éppen a kizárási ok fennállásáról való állásfoglalás érdekében. Az érdekellentét vizsgálata az eljáró bíróság törvényi kötelezettsége, és azt – szükség esetén más védő kirendelésével is – meg kell szüntetnie. [Indokolás (47)-(49].
– Az érdekellentét eljárásjogi következményeit abban az időpontban le kell vonni, amikor az jelentkezik, a bíróság számára felismerhetővé válik. Jelen esetben ez Y terhelt megváltoztatott vallomásának előterjesztésével valósult meg. Ekkor az elsőfokú bíróságnak X terhelt védőjét ki kellett volna zárnia. Az érdekellentét fennállása és megállapítása szempontjából pedig annak sincs jelentősége, hogy Y terhelt megváltoztatott vallomásának előterjesztésére X vádlott ügyétől elkülönített ügyben került sor [Indokolás (49)-(50)].
– Ha az elsőfokú bíróság a védő kizárását elmulasztotta, akkor a kizárást a másodfokú bíróságnak kell megtennie. A másodfokú bíróság is tévedett, amikor a védő kizárásáról történő rendelkezést maga is elmulasztotta. Így az az ellentmondásos perjogi helyzetet állt elő, hogy a másodfokú eljárásban az a védő járt el, akivel szembeni kizárási ok fennálltára hivatkozással került sor az elsőfokú ítéletnek X vádlott vonatkozásában történő hatályon kívül helyezésére, és a kúriai felülbírálat tárgyát képező döntés elleni fellebbezési eljárást is ezen védő fellebbezése nyitotta meg. Mivel azonban a másodfokú bíróság a kizárt védő által előterjesztett fellebbezésről tanácsülésen határozott, ekként az ítélőtábla mulasztása abszolút eljárási szabálysértést nem vont maga után, hiszen a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja csak a tárgyaláson való védői jelenlét mulasztásához fűz jogkövetkezményt, ilyen pedig a tanácsülés eljárási forma esetében nincs. Azon ugyanis csak a bírói tanács tagjai vehetnek részt. Ezért a ki nem zárt védő fellebbezése joghatályos, az ítélőtábla mulasztása pedig nem eredményezett abszolút eljárási szabálysértést, így a Kúriának lehetősége volt a másodfokú hatályon kívül helyező végzés érdemi vizsgálatára és helybenhagyására (Indokolás [58]-[60]).
Megjegyzések a Kúria határozatához
A tárgyalt ügyben fontos adalék, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala után X terhelt is beismerő vallomást kívánt tenni, az erről szóló okiratot a védő a másodfokú bíróság számára csatolta. A Kúria ezzel a helyzettel az indokolásában kifejezetten nem foglalkozott, de az erre vonatkozó legfőbb ügyészségi észrevételt tartalmazza a határozat. Eszerint ennek azért nincs jelentősége, mert az elsőfokú határozat abszolút eljárási szabálysértésben szenved, a másodfokú bíróság pedig az érdekellentét múlására vonatkozó új bizonyítékkal tanácsülésen nem foglalkozhat, azt a bizonyítás anyagává nem teheti.
Ennek az érdekellentét időbeliségére vonatkozó következményeit úgy lehet meghatározni, hogy az egyszer bekövetkezett érdekellentét kizáró hatása az eljárás későbbi szakaszában nem küszöbölhető ki. Azaz ha egy eljárási cselekmény, akár egyetlen tárgyalás az akkor fennálló védői érdekellentét miatt abszolút eljárási szabálysértésben szenved, azt az érdekellentét későbbi megszűnése nem tudja orvosolni.
A védő kizárásával kapcsolatos garanciák azért is különösen fontosak, mert a védelemhez való alkotmányos alapjoggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés] közvetlen tartalmi kapcsolatban állnak, az alapjog védelmi hatókörébe esnek. A védőre vonatkozó abszolút kizárási szabályok megsértése az Alkotmánybíróság 25/2023. (XII. 5.) AB határozata alapján közvetlenül alapjogsérelmet, így alkotmányellenességet eredményez. Ezen AB határozattal a Magyar Jog 2024/2. számában megjelent cikkünkben foglalkoztunk (https://szakcikkadatbazis.hu/doc/3673643). Lásd még: https://jogaszegylet.hu/jogelet/a-vedore-vonatkozo-abszolut-kizarasi-okok-torvenyserto-figyelmen-kivul-hagyasa-kozvetlen-alapjogserelmet-eredmenyez/
Jelen ügyben nem abszolút kizárási okról, hanem az érdekellentét mérlegelését feltételező kizárási okról volt szó. Amíg az abszolút kizárási okok az érdekellentét megdönthetetlen vélelmén alapulnak, addig a de facto érdekellentétet egyéb helyzetekben mérlegelni kell. Fennállása esetén azonban ugyanúgy közvetlen alapjogsérelem valósul meg.
A határozat száma: Kúria Hkf.II.58/2024/13 (BH2024. 204.).
Szerző: Szomora Zsolt
A Kúria a közigazgatási perbeli bizonyítékmérlegelés kérdéseit vizsgálta ítéletében