A 2021. decemberi nagy büntetőnovella (2021. évi CXXXIV. törvény) egyes rendelkezéseit bemutató cikksorozatunkban most két olyan büntetőeljárási módosításról lesz szó, amelyekre az AB határozatai nyomán került sor.
Ahogy arról korábban írtunk, a 10/2021. (IV. 7.) AB határozat megsemmisítette az elsőfokú ítélet előtti korlátlan letartóztatás lehetőségét, mert az a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is szükségtelen jogkorlátozást valósít meg. Mivel a letartóztatás határozott legfelső időtartama a Be. 298. § (1) bekezdés d) pontja alapján négy év volt, ezért a korábbi korlátlan letartóztatás helyébe az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmények esetén öt évi felső határ lép [Be. 298. § (1) bek. e) pont]. Ez a felső határ további egy évvel, tehát hat évre meghosszabbodik egyes, a Be. 298. § (4) bekezdésében nevesített esetekben, így például ha a bűncselekményt bűnszervezetben követték el vagy terrorcselekmény a vád tárgya, ha uniós tagállamon kívüli országot érintő jogsegélykérelmet kellett előterjeszteni vagy az emberölés egyes nevesített minősített eseteiben. Úgyszintén akkor is, ha a letartóztatásban lévő terhelt a vádemelést követően megszökött, elrejtőzött vagy a bizonyítás jogellenes meghiúsítására irányuló, a törvényben felsorolt cselekményeket követte el.
Az öt éves és a hat éves felső korlát kifejezetten magasnak tekinthető, hiszen azt jelenti, hogy az első letartóztatástól (lehető legkorábban tehát gyakorlatilag a megalapozott gyanú közlését követő néhány naptól kezdődően) az elsőfokú ítélet meghozatalára nem kerül sor öt vagy hat év alatt. Ha a nyomozási határidőket figyelembe vesszük, akkor ez a vádemelést követően – nem naptári pontossággal, de nagyságrendileg – három, illetve négy évnél tovább tartó elsőfokú bírósági eljárást jelenthet. Az AB határozat utalt rá, hogy korábbi rendelkezés arányosságát nem vizsgálta, mert a jogkorlátozás szükségtelen voltának megállapítására tekintettel az arányosság vizsgálatára nem volt szükség. Mivel az új szabályozás a határozott felső határ követelményének immáron eleget tesz, így megnyílik majd a lehetőség a szabadságelvonás arányosságának vizsgálatára egy esetleges későbbi alkotmánybírósági eljárás keretében.
A másik módosítást a másodfokú felülbírálat terjedelmét érintő 19/2021. (V. 27.) AB határozat tette szükségessé. E határozat – amelyet korábban szintén bemutattunk– a tisztességes eljárás követelményével ellentétesnek találta, hogy a Be. az ún. korlátozott felülbírálat Be. 590. § (3) és (4) bekezdése szerinti eseteiben nem tette lehetővé, hogy a másodfokú bíróság a felülbírálat terjedelmét az abszolút eljárási szabálysértéseken túl a relatív eljárási szabálysértésekre is hivatalból kiterjessze. Ezért a Be. 590. § (5) bekezdésének módosításával és az új (5a) bekezdés beiktatásával 2022. március 1-től most már a relatív eljárási szabálysértésekre is kiterjed a hivtalbóli felülvizsgálat, feltéve, hogy az ítélet megalapozatlanságának vizsgálata nélkül megállapítható, hogy a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan – nem abszolút – eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.
A Be.-nek ez a módosítása érdekes kérdést vet fel a fellebbviteli felülbírálat terjedelmére vonatkozó eredeti jogalkotói koncepcióval kapcsolatban. A 2017. évi Be. új jogintézményként vezette be a korlátozott fellebbezésből eredő korlátozott felülbírálatot, amelyet az 590. § így is már meglehetősen széleskörűre kiterjesztett. Ez a kör – tehát a jogintézmény céljához képest a kivételszabály, a fellebbezéssel egyébként nem érintett ítéleti rendelkezések köre – bővült most még tovább, és elmondható, hogy a korlátozott felülbírálat most már csak annyiban korlátozott, hogy a tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatja. De minden lényeges anyagi és eljárásjogi kérdés gyakorlatilag a hivatalbóli felülbírálat körébe esik. Az AB döntése nyomán az eredeti jogalkotói koncepció így erőteljesen elrelativizálódott.
Szerző: Szomora Zsolt
Adózási kérdésekben foglalt állást az EUB egy magyar ügy kapcsán