(6325/15. sz., 2020. dec. 22-i ítélet)
J. A. spanyol állampolgár, de Svájcban született 1968-ban és folyamatosan ott élt ezt követően, tartózkodási engedély alapján. 2009-ben a svájci bíróság elítélte több rendbeli nemi bűncselekmény elkövetéséért, többek között az élettársa kiskorú lánya sérelmére is. 2012-ben újabb eljárás indult vele szemben a volt élettársával szembeni kényszerítés miatt, de vádemelésre nem került sor. 2014-ben a svájci Bevándorlási Hivatal megvonta J. A. tartózkodási engedélyét arra hivatkozva, hogy J. A. veszélyes a társadalomra és a svájci közbiztonságra. A hatóság megállapította, hogy spanyol állampolgár és folyékonyan beszél spanyolul, így tartózkodási engedélyének visszavonása ugyan jelentős sérelem, de nem aránytalan a védendő közérdekkel. J. A. Spanyolországba költözött, miután a hatóság határozatát megerősítette a közigazgatási bíróság. Fellebbezését 2015-ben a Szövetségi Felső Bíróság is elutasította, kijelentve, hogy a magánélet védelme nem abszolút, a közérdekkel szembeni mérlegelés során.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2020. december 22-i ítéletében, egyetértve a svájci bíróságok álláspontjával, kimondta, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében garantált magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog nem sérült és jogszerű volt a svájci hatóságok részéről a tartózkodási engedély megvonása.
Szerző: Szalai Anikó
Fogyasztói kölcsönszerződésben a banki költségek viselését előíró szerződéses kikötések tisztességtelenségének megítélése