Két szoros tárgyi összefüggés miatt egyesített német ügyben nyilvánult meg a 2020 szeptemberében kinevezett Athanasios Rantos főtanácsnok, 2021. február 25-én közzétett indítványai keretében arról, hogy egy munkáltató semlegességi politikája (belső szabályzata) keretében megtilthatja-e nagy méretű vallási jelképek viselését, miközben a kisebbeket megengedi. Sajnos az indítvány szövege még nem áll rendelkezésre a Bíróság honlapján semmilyen formában, így csak a kiadott sajtóközleményben foglalt érvekre támaszkodhatunk a jogi kérdések értékelésében.
A C-341/19 és a C-804/18 sz. ügyek a vallásszabadsággal összefüggő kérdésekkel foglalkoznak, és egy hamburgi, valamint a német szövetségi munkaügyi bíróságtól kerültek az EUB elé előzetes döntéshozatali eljárás keretében. A két ügyben egy drogéria-hálózat és egy óvodákat fenntartó szervezet érintettek. A munkáltatók által érvényesített semlegességi szabályok (a munkavégzés helyén való megjelenés, viselet, öltözék tekintetében) összeférhetőségének vizsgálata a tárgya a két szervezet által feltett előzetes kérdéseknek, mégpedig a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv vonatkozásában.
Az nem vitás, hogy a munkahelyi kontextusban viselt vallási jelképek és ruházat kérdése egész Európát megosztja és számos gyakorlatra derül fény a kérdés mélyebb vizsgálata kapcsán. Az EU Bizottság jogi szakértőjének egy 2017-es tanulmánya az ET és az EU szabályozási keretében több összefüggésben is vizsgálja a kérdést, kitekintve a nemzeti jogokra is, természetesen. Mindkét jelen ügyben iszlám fejkendő viselésének kérdéséről van szó, amelynek jogi vonatkozásait vezető ügyeken keresztül (pl. Bougnaoui, C-188/15) ez az idézett írás is mélységében feldolgozza.
Az indítványok erre a gyakorlatra is építve kijelentik, hogy a politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződés bármely látható jelének munkahelyi viselésére vonatkozó, valamely magánvállalkozás belső szabályából következő tilalom nem minősül a valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek azon munkavállalók vonatkozásában, akik az önmaguk elfedését előíró vallási előírások alapján tiszteletben tartanak bizonyos öltözködési szabályokat. Egyszerűbben fogalmazva: a munkáltató belső szabályzatában rögzített korlátozások – vallási tekintetben sem – minősülnek hátrányos megkülönböztetésnek, ha azok a vallási jelkép viselésével függenek össze.
A Bíróság gyakorlatában először e vallási jelképek láthatósága vetett fel kérdéseket (G4S Secure Solutions, C-157/15), és ezek után válik főkérdéssé a jelen ügyekben e jelképek mérete, „feltűnősége”. A kérdés tkp. az, hogy „a kis méretű jelek látható módon történő viselése megfelelő-e.” Ezek után az indítvány megállapítja, hogy „a munkáltatónak az ügyfeleivel való kapcsolatában fennálló politikai, világnézeti vagy vallási semlegességre irányuló politikája nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy alkalmazottai a vallási meggyőződésekre utaló látható vagy nem látható jeleket viseljenek, ha azok kis méretűek, vagyis visszafogottak és első ránézésre nem észlelhetők.” Ezen felül a főtanácsnok szerint a nemzeti bíróságoknak eseti alapon kell mérlegelnie a körülményeket és azon vállalati szabályok következetes és koherens alkalmazását, amelyek a tilalmat bevezették, és nem a Bíróság feladata, hogy a „kis méretű” kifejezés tekintetében pontos meghatározást adjon. Ugyanakkor kifejezi, hogy szerinte az iszlám fejkendő nem minősül kis méretű vallási jelképnek és a munkáltató saját választása szerint dönthet úgy, hogy megtiltja kizárólag a nagy kiterjedésű jelképek viselését. Szerinte az ügy elbírálásában szerepet játszhat azon környezet is, amelyben a jelet viselik.
Az indítvány utolsó része azt a kérdést veszi górcső alá, hogy a tagállamok alkalmazhatnak-e a vallásszabadságot védő nemzeti szabályozást egy vállalkozás belső szabályára alapított vizsgálat során. E körben pedig a vallásszabadság védelmével kapcsolatos tagállami megközelítések sokféleségének figyelembevételére szólít és kijelenti, hogy a német szabályozás nem ellentétes az ellenpontként vizsgált irányelv rendelkezéseivel. Ez azt jelenti, hogy egy nemzeti bíróság a vallásszabadságot védő alkotmányos rendelkezéseket alkalmazhatja, amikor egy magánvállalkozásnak a politikai, világnézeti vagy vallási meggyőződésre utaló jelképek munkahelyen történő viselése megtiltására vonatkozó belső szabályának az irányelvvel való összeegyeztethetőségét vizsgálja. A nemzeti bíróságnak kell azonban vizsgálnia, hogy az irányelv szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve nem sérül-e.
Szerző: Sulyok Márton
Módosításra érett iskolaérettségi szabályok. Alkotmányos kötelezettségek és követelmények a köznevelésről szóló törvény egyik rendelkezése kapcsán