AB határozat jogszabályi rendelkezés megsemmisítéséről (IV/1437/2021.)
Február utolsó hetének elején az Alkotmánybíróság kulcsfontosságú döntést hozott a „kötelező óvodáztatás” alkotmányossága tekintetében, amely szépen illeszkedik korábbi hazai és nemzetközi híreink sorába, amelyek közvetve vagy közvetetten gyermekjogi érintettségű vagy a szülő-gyermek kapcsolattal összefüggő jogalkotási kezdeményezésekkel és joggyakorlattal függtek össze, valamint az ebből fakadó alkotmányos kötelezettségekkel (nevelési és tankötelezettség) álltak összefüggésben. Az egyébként közel 90 oldalas többségi határozat lényegét – amely a releváns korábbi gyakorlat mélységi áttekintését is adja a témában – az alábbiakban ismertetjük.
Az utólagos normakontroll-indítvány országgyűlési képviselők egynegyedétől érkezett, amelyben az alaptörvény-ellenesség megállapítása és a megsemmisítés mellett azt is kérelmezték, hogy egy korábbi, a nemzeti köznevelésről szóló törvénnyel kapcsolatban már megállapított mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességi helyzet orvoslásának elmaradásával kapcsolatban is nyilvánítson véleményt az Alkotmánybíróság.
Az Alkotmánybíróság határozatában – alaptörvény-ellenesség okán – 2021. június 30-i hatállyal „mozaikosan” (konkrét szövegrészek tekintetében) megsemmisítette a nemzeti köznevelésről szóló törvény 8. § (2) bekezdését, amely kizárta a négy és öt éves kor közötti gyermekek esetében az óvodalátogatás alóli felmentést. Ezen véghatáridővel jogalkotási kötelezettségének érvényesítésére is felhívta a jogalkotót több tekintetben is, mivel mulasztással előidézett alaptörvényellenességet állapított meg.
A határozat szerint a jogalkotó azáltal idézett elő alaptörvény-ellenes helyzetet, hogy „nem teremtette meg annak garanciáit, hogy az óvoda javaslata alapján vagy más, alkalmas módon abban az esetben is lehetségessé váljon a nyilvánvalóan nem iskolaérett gyermek iskolaérettségi vizsgálatát követően a gyermek iskolakezdésének egy nevelési évvel történő elhalasztása, ha a szülő a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 45. § (2) bekezdése szerinti kérelem előterjesztését elmulasztja vagy a kérelmet nem megfelelően terjeszti elő.”
A határozat továbbá a hatósági jogalkalmazást orientáló alkotmányos követelményt is elfogadott a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megfelelően előterjesztett kérelem elbírálásával kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság szerint e kérelmek elbírálása során „a szülő nyilatkozata és a szülő által a kérelem mellékleteként becsatolt dokumentáció nem hagyható figyelmen kívül; a felmentést engedélyező szerv a kérelmet akkor utasíthatja el, ha megállapítható, hogy a kérelem elutasítása szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.”
A határozatban az egyik döntő jelentőségű érv a jogalkalmazás és jogalkotás során – az 1989-es New York-i Gyermekjogi Egyezmény alapján – minden, gyermekekkel kapcsolatos döntés meghozatala esetén érvényesülő ún. best interest (a határozat szerint a gyermek „legjobb” érdeke elnevezésű) elv alkalmazása volt, mind a köznevelési törvényből fakadó kötelező óvodai nevelés életkori kötöttségei kapcsán, mind az iskolaérettség vonatkozásában.
Ehhez kapcsolódóan egyrészt az Alkotmánybíróság álláspontja szerint lehetnek olyan egyedi esetek, amikor nem szolgálja a gyermekek „legjobb” (valójában: mindenek felett álló) érdekét, ha nem családban, hanem óvodai keretek között nevelkednek 4 és 5 éves koruk között. A gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítését az Alkotmánybíróság itt a gyermek egészségi állapotára, családi körülményeire, képességeire, valamint sajátos helyzetére (és ezek egyedi esetekben való értékelésére) vetítette rá. Másrészt a határozat egyik kulcsmondata rávilágított arra is – tekintettel az óvodai neveléssel összefüggésben is alkalmazott logikára, hogy „az iskolaérettség kapcsán a gyermeket megilleti az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos jog, hogy iskolai tanulmányait iskolaéretté válását követően kezdje meg.” (Indokolás, [125]) Hozzátette: az iskolaérettség szakkérdésének megítélése pedig elsődlegesen a szülő joga, hiszen a gyermek iskolaérettségének egyénenként változó feltételei „olyanok, amelyeket a gyermekét jól ismerő szülő is nagy valószínűséggel meg tud ítélni, másfelől pedig olyanok, amelyek megítélése a gyermek személyes ismerete nélkül nem lehetséges.” (Indokolás [126])
Szerző: Sulyok Márton
Bíró és a nyilvánosság
