• Menu
  • Skip to right header navigation
  • Skip to main content
  • Skip to secondary navigation
  • Skip to primary sidebar
  • Skip to footer

Before Header

  • EN

Magyar Jogász Egylet

  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációs szemle
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
    • Deák Ferenc-díjasok
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések
  • Keresés
  • EN
  • Rólunk
    • A Magyar Jogász Egyletről
    • Az MJE szervezete
    • Tudományági szakreferenseink
    • Közzétételi kötelezettségek, dokumentumok
    • Együttműködő partnereink, támogatóink
    • Kapcsolat
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
    • Publikációk
    • Konferenciák
    • Egyleti hírlevelek
    • Jogalkalmazás
    • Jogalkotás
    • Pályázati hírek
    • Külföld
    • Interjúk
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Média
    • Videók
    • Podcast
  • Tudástár, linkgyűjtemény
    • Tudástár
    • Linkgyűjtemény
  • Jogászegyleti Értekezések
    • 2022
    • 2023
    • 2024
  • Képzések

Módosításra érett iskolaérettségi szabályok. Alkotmányos kötelezettségek és követelmények a köznevelésről szóló törvény egyik rendelkezése kapcsán

Február utolsó hetének elején az Alkotmánybíróság kulcsfontosságú döntést hozott a „kötelező óvodáztatás” alkotmányosságáról, a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelési tankönyvellátásról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló 2019. évi LXX. törvény elleni utólagos normakontroll indítvány tárgyában.

2021-03-03

AB határozat jogszabályi rendelkezés megsemmisítéséről (IV/1437/2021.)

Február utolsó hetének elején az Alkotmánybíróság kulcsfontosságú döntést hozott a „kötelező óvodáztatás” alkotmányossága tekintetében, amely szépen illeszkedik korábbi hazai és nemzetközi híreink sorába, amelyek közvetve vagy közvetetten gyermekjogi érintettségű vagy a szülő-gyermek kapcsolattal összefüggő jogalkotási kezdeményezésekkel és joggyakorlattal függtek össze, valamint az ebből fakadó alkotmányos kötelezettségekkel (nevelési és tankötelezettség) álltak összefüggésben. Az egyébként közel 90 oldalas többségi határozat lényegét – amely a releváns korábbi gyakorlat mélységi áttekintését is adja a témában – az alábbiakban ismertetjük.

Az utólagos normakontroll-indítvány országgyűlési képviselők egynegyedétől érkezett, amelyben az alaptörvény-ellenesség megállapítása és a megsemmisítés mellett azt is kérelmezték, hogy egy korábbi, a nemzeti köznevelésről szóló törvénnyel kapcsolatban már megállapított mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességi helyzet orvoslásának elmaradásával kapcsolatban is nyilvánítson véleményt az Alkotmánybíróság.

Az Alkotmánybíróság határozatában – alaptörvény-ellenesség okán – 2021. június 30-i hatállyal „mozaikosan” (konkrét szövegrészek tekintetében) megsemmisítette a nemzeti köznevelésről szóló törvény 8. § (2) bekezdését, amely kizárta a négy és öt éves kor közötti gyermekek esetében az óvodalátogatás alóli felmentést. Ezen véghatáridővel jogalkotási kötelezettségének érvényesítésére is felhívta a jogalkotót több tekintetben is, mivel mulasztással előidézett alaptörvényellenességet állapított meg.

A határozat szerint a jogalkotó azáltal idézett elő alaptörvény-ellenes helyzetet, hogy „nem teremtette meg annak garanciáit, hogy az óvoda javaslata alapján vagy más, alkalmas módon abban az esetben is lehetségessé váljon a nyilvánvalóan nem iskolaérett gyermek iskolaérettségi vizsgálatát követően a gyermek iskolakezdésének egy nevelési évvel történő elhalasztása, ha a szülő a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 45. § (2) bekezdése szerinti kérelem előterjesztését elmulasztja vagy a kérelmet nem megfelelően terjeszti elő.”

A határozat továbbá a hatósági jogalkalmazást orientáló alkotmányos követelményt is elfogadott a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megfelelően előterjesztett kérelem elbírálásával kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság szerint e kérelmek elbírálása során „a szülő nyilatkozata és a szülő által a kérelem mellékleteként becsatolt dokumentáció nem hagyható figyelmen kívül; a felmentést engedélyező szerv a kérelmet akkor utasíthatja el, ha megállapítható, hogy a kérelem elutasítása szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.”

A határozatban az egyik döntő jelentőségű érv a jogalkalmazás és jogalkotás során – az 1989-es New York-i Gyermekjogi Egyezmény alapján – minden, gyermekekkel kapcsolatos döntés meghozatala esetén érvényesülő ún. best interest (a határozat szerint a gyermek „legjobb” érdeke elnevezésű) elv alkalmazása volt, mind a köznevelési törvényből fakadó kötelező óvodai nevelés életkori kötöttségei kapcsán, mind az iskolaérettség vonatkozásában.

Ehhez kapcsolódóan egyrészt az Alkotmánybíróság álláspontja szerint lehetnek olyan egyedi esetek, amikor nem szolgálja a gyermekek „legjobb” (valójában: mindenek felett álló) érdekét, ha nem családban, hanem óvodai keretek között nevelkednek 4 és 5 éves koruk között. A gyermek mindenek felett álló érdekének érvényesítését az Alkotmánybíróság itt a gyermek egészségi állapotára, családi körülményeire, képességeire, valamint sajátos helyzetére (és ezek egyedi esetekben való értékelésére) vetítette rá. Másrészt a határozat egyik kulcsmondata rávilágított arra is – tekintettel az óvodai neveléssel összefüggésben is alkalmazott logikára, hogy „az iskolaérettség kapcsán a gyermeket megilleti az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos jog, hogy iskolai tanulmányait iskolaéretté válását követően kezdje meg.” (Indokolás, [125]) Hozzátette: az iskolaérettség szakkérdésének megítélése pedig elsődlegesen a szülő joga, hiszen a gyermek iskolaérettségének egyénenként változó feltételei „olyanok, amelyeket a gyermekét jól ismerő szülő is nagy valószínűséggel meg tud ítélni, másfelől pedig olyanok, amelyek megítélése a gyermek személyes ismerete nélkül nem lehetséges.” (Indokolás [126])

Szerző: Sulyok Márton

További híreink

A Kúria a közérthetőség adóigazgatási eljárásokra irányadó alapelvi követelményét vizsgálta végzésében

Szakirányú továbbképzések – Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kar

A Kúria a tanúvallomás megtagadásának bűncselekmény elkövetésével összefüggő esetét vizsgálta a hatósági eljárások kontextusában

KODIFIKÁCIÓ ÉS HATÁLYOSULÁS – a Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban KONFERENCIA (BUDAPEST)

Földforgalmi aktualitások és a gazdaságátadás lehetőségei címmel tartottak agrár-szakjogi konferenciát szerdán Kisújszálláson

Új kommunikációs eszköz a Bíróságon – Podcast

Védelem az önkényes kapcsolatfelvétellel szemben – kényszerintézkedés vagy sem?

Megjelent a Magyar Jog májusi száma

A Kúria a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmének kérdéseit vizsgálta ítéletében

Previous Post: « Bíró és a nyilvánosság
Next Post: Feltűnő vagy látható: Ez itt a kérdés?Markáns főtanácsnoki vélemény a vallási jelképek munkahelyi viseléséről »

Footer

  • Rólunk
  • Területi szervezetek
  • Jogélet
  • Szakosztályok, bizottságok
  • Stúdióbeszélgetések, interjúk
  • Tudástár
  • Képzések
  • Kapcsolat
  • Facebook
  • Adatkezelési szabályzat

Copyright © 2025 · Mai Law Pro on Genesis Framework · WordPress · Log in