Hazánkban a közérdekű bejelentések regisztrálása és a bejelentők védelme 2013 óta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által felügyelt és koordinált tevékenység, ezért a most bemutatott francia döntés komparatív szempontból a hazai szakmai közönség számára is szolgálhat érdekességgel. Dobos Csaba és Gulyás Attila (2015) itt írnak a bejelentővédelmi rendszer működéséről, illetve a whistleblowing és a közösségi média szerepéről a korrupció elleni fellépés során itt írnak Hajdú József és Lukács Adrienn még 2018-ban.
Ezen szerzők, de a gyakorlatban dolgozók számára is érdekes lehet az a döntés, amelyet 2022. március 17-én a francia Alkotmánytanács – az ügyben a kormány által előterjesztett álláspontra is tekintettel – hozott a miniszterelnök február 18-i azon indítványa tárgyában, amely a francia ombudsman (Jogok Védelmezője, Défenseur des Droits) hatásköreinek kiszélesítésével kapcsolatos az ún. közérdekű bejelentővédelem (whisteblowing, lancement d’alerte) tárgyában.
A miniszterelnök alapvetően a Parlament és a Tanács, az EU-jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 sz. irányelve (ún. whistleblowing irányelv) alapján a Jogok Védelmezőjére vonatkozó 2011. évi organikus törvény módosításának utólagos vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánnyal való összhang vizsgálata céljából (összefüggésben a n° 2016-1691 sz., 2016. december 9-én elfogadott, az átláthatóságról, a korrupció elleni harcról és a gazdasági élet modernizálásáról szóló törvény egyes releváns rendelkezéseivel, amelyek a Jogok Védelmezőjének eljárásában potenciálisan részt vevő személyek jogaival foglalkoznak).
Az ombudsman hatásköreit a whistleblowing irányelv alapján elfogadott módosító rendelkezésekkel megváltoztató jogszabály elfogadásáról az Alkotmánytanács kinyilvánította, hogy az az alkotmányos követelményeknek megfelelő volt, amennyiben kiszélesítette a Jogok Védelmezőjének hatásköreit, kiterjesztve azokat a közérdekű bejelentők részére tanács adására, tájékoztatására és jogaik védelmére, azon személyekkel egyetemben, akik védelme egy bejelentési eljárásban felmerülhet.
A kérdéses irányelv 20. cikke azt teszi kötelezővé a tagállamok számára, hogy egy „egyedüliként és egyértelműen meghatározott” független közigazgatási hatóságot vagy információs központot hozzanak létre a fenti személyek védelmére, tájékoztatására, megtorlással szembeni védelmére. (Megjegyzés: Itt a határozat tévesen fogalmazza meg, hogy Franciaországnak mint tagállamnak releváns hatóságán keresztül határon átnyúló polgári vagy büntetőeljárás esetében jogi tanácsadást és ebben segítséget is nyújtania kellene az érintettek részére, mert az irányelv idézett rendelkezése szerint az állami segítség csak a költségmentesség biztosítására vonatkozik ezen eljárásokban.)
Természetesen az irányelv nem jelöli ki a konkrét nemzeti hatóságot az intézkedések foganatosítására, csak a védelem nyújtásának kötelezettségéről beszél. Ezen összefüggésben viszont – megállapítása szerint – az Alkotmánytanács arról jogosult dönteni, hogy összefér-e az Alkotmánnyal az, hogy a jogalkotó kibővíti a Jogok Védelmezőjének hatáskörét a közérdekű bejelentők részére tanács adására, tájékoztatásukra és jogaik védelmére, azon személyekkel egyetemben, akik védelme egy bejelentési eljárásban felmerülhet.
Az Alkotmánytanács érvelése szerint tehát a közérdekű bejelentők vagy a velük kapcsolatban álló más személyek joggal feltételezhetik, hogy velük szemben a bejelentésükkel érintett szervezet(ek) hátrányos megkülönböztetést fognak alkalmazni, így a jogalkotó helyesen járt el akkor, amikor a Jogok Védelmezőjének hatásköreit kiterjesztve jogot adott részére, hogy e személyeket is védelmi körébe vegye a diszkrimináció elleni küzdelem jegyében. Fontos megjegyezni, hogy a fent említett 2016-os korrupcióellenes jogszabály alapján bárki kérheti a Défenseur-től, hogy vizsgálja meg és véleményezze az adott személy közérdekű bejelentői státuszát.
Egy fontos megjegyzést kell tennünk azonban, amely az Alkotmánytanács hatáskörének vizsgálatához kapcsolódik. Az Alkotmánytanács kijelenti, hogy nincs hatáskörük jogszabályok alkotmánykonformitásának vizsgálatára, ha: (i) azok rendelkezései egy uniós irányelv feltétel nélküli és pontos rendelkezéseiből levont szükséges következtetések (conséquences nécessaires de dispositions inconditionnelles et précises) nyomán keletkeztek, és (ii) a francia alkotmányos identitás valamely inherens szabályát vagy alapelvének (règle ou principe inhérent à l’identité constitutionnelle) sérelmét nem hívják fel az eljárás során az érintett indítványozók.
Szerző: Sulyok Márton
Az orosz Európa tanácsi tagság megszűnésének jogkövetkezményei az EJEB tekintetében