Januári híreink között már számot adtunk egy olyan francia alkotmánytanácsi döntésről, amely ún. QPC (elsőbbségi alkotmányossági kérdés) keretében az egészségügyi válsághelyzet alatt hatályba léptetett francia büntetőeljárási szabályok alkotmányosságával foglalkozott a tisztességes eljáráshoz való jog keretei között. Egy február elsején közzétett újabb határozatban az Alkotmánytanács (CC) hasonló alkotmányossági kérdésekkel foglalkozott. Ezúttal is a Semmitőszék (Cour de Cassation) kezdeményezte a CC eljárását még tavaly novemberben a 2020. március 25-én elfogadott 2020-303. számú rendeletnek (ordonnance) alkotmány által garantált jogokkal és szabadságokkal való összeférhetősége kapcsán.
A kifogásolt veszélyhelyzeti rendelkezések ezúttal azt írták elő, hogy a kiszabott büntetés mértékéhez igazodóan az (előzetes) letartóztatások (détention provisoire) időtartama a nyomozás alatt és annak végeztével – minden azokra vonatkozó jogkövetkezménnyel együtt – meghosszabbodik úgy, hogy a szabályt a 2020. március 26. és a veszélyhelyzet vége közötti időszakban megkezdeni rendelt, vagy akkor már folyamatban lévő (előzetes) letartóztatásokra is alkalmazni kell. Ebbe a rendeleti (ordonnance) szabályrendszerbe illesztett be egy szabályt az egészségügyi válsághelyzetet meghosszabbító 2020. május 11-i törvény (loi), amely viszont a 2020. május 11-én lejáró (előzetes) letartóztatásokra nézve eltörölte a fenti szabályok alkalmazását. A vitatott rendelkezések tehát csak azon (előzetes) letartóztatások vonatkozásában maradtak hatályban, amelyek március 26. és május 11. között jártak le. A szabályozás azt is tartalmazta, hogy az így, hat hónappal meghosszabbított (előzetes) letartóztatások meghosszabbodását, a meghosszabbítástól számított 3 hónapos határidőben egy büntetésvégrehajtási bíró (juge des libertés et de la détention) döntésével meg kell erősíteni.
Az indítványozók az alkotmány önkényes szabadságelvonást tilalmazó 66. cikkére hivatkozással úgy érveltek, hogy rövid időn belüli, szisztematikus bírói közrehatás hiányában a szabályozás sérti a 66. cikket – tudomást nem véve az abban foglaltakról – az összes olyan (előzetes) letartóztatás vonatkozásában, amelyek lejárata az egészségügyi válsághelyzet időtartamára esik. Ezek alapján pedig a közegészségügy védelmével mint az alapjog korlátozása kapcsán elérendő közérdekű céllal a kifogásolt rendelkezések nem álltak arányban és nem is voltak szükségesek.
A CC döntésében emlékeztetett arra, hogy az alkotmány által védelmezett személyi (egyéni) szabadságot, melynek védelmezője a bírói hatalom, szükségtelen szigorral nem lehet korlátozni, annak korlátozására csak a szükségesség és arányosság mércéinek való megfelelés mellett van lehetőség. E konkrét esetben a személyi szabadság védelmére csak akkor van lehetőség, ha a bíró a lehető legrövidebb időn belül beavatkozik.
Az indítvány elbírálásában a CC tekintettel volt arra a tényre is, hogy a szabályozás hátterében az a szándék állt, hogy ne lehessen a válsághelyzeti rendelkezések miatt szabadon engedni az (előzetes) letartóztatásba helyezetteket azelőtt, hogy a nyomozás lezárult volna, vagy ítéletet hirdethettek (audience de jugement) volna. A CC álláspontja szerint a bűnüldözés és a közrendvédelem alkotmányos értékeinek védelme érekében került elfogadásra a szabályozás. Mindazonáltal, a CC elismerte, hogy a kifogásolt szabályozás automatikusan meghosszabbítja az összes olyan (előzetes) letartóztatást, amelyek korábban bírói jóváhagyás mellett kerültek elrendelésre, és meghosszabbításukhoz ismételt bírói döntésre lenne szükség. A CC értékelése szerint a szabályozás ezek alapján nincs tekintettel arra a szükségességi elemre, hogy az (előzetes) letartóztatás meghosszabbításáról való döntést minden esetben és a lehető legrövidebb határidőben tényleges bírói kontroll alá kell helyezni. E rendelkezések alkotmányellenességének kimondása mellett azok tekintetében alkalmazási tilalmat is elrendeltek, illetve megsemmisítették őket.
Az ezen – így alkotmányellenessé nyilvánított – rendelkezések alapján hozott további intézkedések felülvizsgálata ezen a jogalapon viszont nem kezdeményezhető, mert az már a fentiekben nevezett alkotmányos értékek (közérdekvédelem és bűnüldözés, mint a bűnelkövetők felderítéséhez fűződő érdek) figyelmen kívül hagyásával járnának.
Szerző: Sulyok Márton
A járvány és a munka világa