Korábbi cikkünkben beszámoltunk a 10/2021. (IV. 7.) AB határozatról, amely megsemmisítette a Be. 298. § (2) bekezedés a) pontját. Az alaptörvényellenesnek nyilvánított rendelkezés a legsúlyosabb, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmények esetén kizárta a letartóztatásra az elsőfokú ügydöntő határozat meghozatala előtt irányadó négy éves felső időkorlát alkalmazását. Az így korlátlanná váló letartóztatás megsemmisítésének indoka a személyi szabadság elvonása mint alapjogkorlátozás szükségességének a hiánya volt [Alaptörvény I. cikk (3) bek. és IV. cikk].
A megsemmisítés pro futuro történt, 2021. szeptember 30-tól vált a Be. 298. § (1) bekezdés d) pontja szerinti négy éves felső határ e legsúlyosabb bűncselekményekre is irányadóvá. Ez praktikusan azt jelenti, hogy e naptól szabadítani kellett volna az e határidőn túl letartóztatott vádlottakat (egyébként jellemzően a bűnügyi felügyeletük elrendelése mellett).
Ebbe a helyzetbe avatkozik bele az 543/2021. (IX. 24.) Korm. rendelet. Az 1. § szerint: „A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 298. § (1) bekezdésétől eltérően, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, és a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelet szerinti, illetve a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet ideje alatt a koronavírus-világjárvány akadályozta az előkészítő ülés, illetve a tárgyalás megtartását, a négy évet meghaladó tartamú letartóztatás legfeljebb 2022. szeptember 30-ig tarthat.”
A rendelet kihirdetésére vonatkozó felhatalmazás az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdéséből és a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény 2. § (1) bekezdéséből származik. Maga a rendelet ugyan nem nevesíti, de az alkotmányossági probléma szempontjából mindenképpen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény 54. cikk (1) bekezdésére is, amely szerint a különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása az I. cikk (3) bekezdése szerinti mértéken, tehát a szükséges és arányos mértéken túl is korlátozható.
Mint láttuk, az AB határozat a korlátlan letartóztatást tartotta szükségtelennek, és a szükségtelen – ezért alkotmányellenes – jogkorlátozás megállapítása mellett az arányos mérték kérdésével már nem foglalkozott. Ebből a szempontból hangsúlyozandó, hogy a Korm. rendelet felső határt tartalmaz, a lejáró letartóztatásokat 2022. szeptember 30-ig hosszabbítja meg. E rendeleti szabály tehát nem a korlátlan letartóztatás lehetőségét állítja vissza.
A fenti, a letartóztatásra vonatkozó határidőtől meg kell különböztetni a rendelet időbeli hatályát. A veszélyhelyzet jelenleg a 2021. évi I. törvény hatályvesztéséig, azaz 2022. január 1-ig tart. Eddig szól a Korm. rendelet hatálya is. Ha a Korm. rendelet 2022. január 1-jén hatályát veszti, az nem fogja azt jelenteni, hogy a meghosszabbítással addig érintett, letartóztatott vádlottakat szabadítani kell. A hatályvesztés következménye, hogy a meghosszabbítás azon vádlottakra már nem lesz alkalmazható, akik esetében a négy éves felső határ 2022. január 1. után jár le. Legalábbis de lege lata ez jelenthető ki, ha addig esetleg magát a büntetőeljárási törvényt nem módosítják.
Az alkotmányos kontextuson túlmenően is jelentős kérdés a meghosszabbítás Be. szerinti végrehajtása. A vádemelés után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart [Be. 290. § (1) bek. és 297. § (4) bek.], azzal, hogy azt hathavonta felül kell vizsgálni. Egy év elteltével a felülvizsgálatot a másodfokú bíróság végzi [Be. 291. § (1) bek b) pont]. A letartóztatás meghosszabbodása nem automatikus, az ugyanis – a járvánnyal szembeni védekezés célhoz kötöttségének hiánya okán – alkotmányellenes lenne. A négy éves határidőt elérve a felülvizsgálatot végző másodfokú bíróságnak egyedileg vizsgálnia kell a rendeletben írt feltételt, miszerint az elsőfokú előkészítő ülés vagy az elsőfokú tárgyalás megtartását a járvány akadályozta. Ezt a feltételt a másodfokú bíróság a folyamatban lévő elsőfokú eljárás iratainak vizsgálatával állapíthatja meg, és erre a tényre kiterjedő indokolt határozatot kell hoznia.
A járványból folyó akadályoztatás szempontjából jelentősége van, hogy a Korm. rendelet nem valamennyi, eddig fennálló veszélyhelyzetre hivatkozik, hanem először relevanciát csak a 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendelettel elrendelt veszélyhelyzetnek tulajdonít. Azaz a pandémia kitörésekor, 2020 tavaszán elrendelt első veszélyhelyzet a letartóztatás meghosszabbítása szempontjából figyelmen kívül marad. Ez azért fontos, mert 2020. március-április hónapokban rendkívüli ítélkezési szünet volt a bíróságokon, ami azonban a Korm. rendelet alkalmazása szempontjából nem releváns. Azon vádlottak ügyeiben, akikkel szemben 2020. március 11., tehát a veszélyhelyzet legelső elrendelése előtt már vádat emeltek, az ezt követő ítélkezési szünet a letartóztatás mostani meghosszabbítása szempontjából a rendeleti feltételt megalapozó, azaz az előkészítő ülés vagy a tárgyalás tartását akadályozó körülménynek nem tekinthető. Az érdemi vizsgálatot tehát az ő ügyeikben is – a későbbi veszélyhelyzeti események figyelembe vételével – külön le kell folytatni.
Szerző: Szomora Zsolt
Meghívó az ügyészség fennállásának 150. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő emlékülésre