A Kúria Kfv.IV.37.654/2025/5. számú határozatának releváns tényállása szerint a felperes nyilvántartásba vett egyéni vállalkozó, aki a nyilvántartás szerint több főtevékenységet és egyéb tevékenységet is végzett. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság (a továbbiakban: alperes) ellenőrzést végzett a felperes egyéni vállalkozói tevékenységének ellenőrzése érdekében, majd végzésével felhívta a felperest, hogy küldje meg a tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzését igazoló okiratokat, egyúttal tájékoztatta, hogy ha egy adott tevékenységet nem folytat, akkor azt vállalkozásából ki kell vennie és erről nyilatkoznia kell. A felperes határidőn belül nyilatkozatot nem terjesztett elő. Az alperest ezt követően újabb végzést bocsátott ki, amelyben felhívta a felperest, hogy az előző végzésben foglaltaknak tegyen eleget, a hiányosságokat pótolja vagy kezdeményezzen adatváltozást. Egyúttal tájékoztatta őt, hogy ha a főtevékenység jogszerű gyakorlását nem igazolja, akkor a teljes egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtiltja, és vállalkozói jogviszonya megszüntetésre kerül; ha pedig a felvett tevékenységi körök jogszerű gyakorlását nem igazolja, megtiltja azok folytatását és törli azokat a nyilvántartásból. A felperes határidőn belül nyilatkozatot nem terjesztett elő.
Az alperes ezt követően hozott határozatával a felperes egyéni vállalkozói tevékenysége folytatását megtiltotta, azzal az indokolással, hogy a felperes kétszeri felhívás ellenére sem hárította el a tevékenység végzéséhez szükséges akadályt. Határozatának indokolásában felhívta az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evectv.) 19/A. § (2) bekezdését, 15. § (3) bekezdését, 16. § (6) bekezdését, 19. § (3) bekezdését, 19. § (4) bekezdését, 19/A. § (2a) bekezdését, 19/A. § (4) bekezdését, és 19/A. § (5) bekezdését.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsemmisítette az alperesi határozatot.
Indokolása szerint az alperes az Evectv. 19. § (3) bekezdése és 19/A. § (3) bekezdése értelmében csak akkor tilthatja meg az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását, ha a tevékenység folytatásának akadályát észleli, illetve ha felhívja az egyéni vállalkozót annak elhárítására, aki annak nem tesz eleget. Jelen esetben azonban az alperes az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának akadályát nem azonosította, és azt nem közölte a felperessel, hiszen az első végzésében csupán okiratok és nyilatkozatok csatolását írta elő, a második végzésében pedig a korábbi hiányosságok pótlására hívta fel. Az akadály közlésének, illetve az akadály elhárítására vonatkozó felszólítás hiányában az Evectv. 19. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmények nem voltak alkalmazhatóak a felperessel szemben. Utalt arra is, hogy az alperes nem tisztázta a tényállást annak kapcsán, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység jogszerű végzésének van-e akadálya, hanem lényegében a felperesre telepítette ezt a kötelezettséget azáltal, hogy felhívta őt az okiratok és nyilatkozatok benyújtására.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben többek között kifejtette, hogy eljárása és az alkalmazott jogkövetkezmény nem az Evectv. 19/A. § (3) bekezdésén, hanem a 19/A. § (4) bekezdésén alapult. E jogszabályhely mindkét felhívó végzésben és a határozatban is szerepel, ennek ellenére az elsőfokú bíróság ítélete egyáltalán nem tartalmaz indokolást e körben. A felperes által végzett tevékenységi körökhöz szakképesítés szükséges, ezért az egyéni vállalkozók nyilvántartásával összefüggő részletszabályokról szóló 254/2018. (XII. 18) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 7. § alapján jogszerűen hívta fel őt a képesítést igazoló bizonyítványok bemutatására, a képesítés igazolásának hiányában pedig jogszerűen alkalmazta az Evectv. 19/A. § (4) bekezdését. Utalt arra, hogy tényállástisztázási kötelezettségének is eleget tett, ugyanis a felperes okiratcsatolásra való felhívása is tényállástisztázási cselekménynek minősül. Állította, hogy a tevékenység folytatásának akadályát igenis közölte a felperessel, hiszen a második végzés tartalmazza, hogy a felperes az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához szükséges feltételeket nem igazolta. Utalt arra is, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 105. § (1) bekezdése alapján a hivatalbóli eljárásban az ügyfél felhívásra köteles a döntéshozatalhoz szükséges adatokat közölni, ennek elmaradását az Evectv. a perbeli esetben is alkalmazott jogkövetkeményekkel szankcionálja.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy határozatát az Evectv. 19/A. § (4) bekezdésére alapította. Az alperes határozatában ugyan – több más jogszabályhellyel együtt – idézte az Evectv. 19/A. § (4) bekezdését, azt azonban kifejezetten nem jelölte meg, hogy határozatát melyik jogszabályhelyre alapítottan hozta meg. Az alperes a határozat indokolásában azt állapította meg, hogy a „felperes a tevékenység végzéséhez a szükséges akadályt nem hárította el”, márpedig erre az esetkörre az Evectv. 19/A. § (3) bekezdése vonatkozik. A határozat indokolásából tehát inkább az a következtetés volt levonható, hogy az alperes az Evectv. 19/A. § (3) bekezdése és 19. § (3) bekezdése alapján hozta meg határozatát. A Kúria szerint tehát abból, hogy az alperesi határozat többek között az Evectv. 19/A. § (4) bekezdését is idézte, nem következik, hogy az alperes e jogszabályhelyre alapította volna a határozatát. Az egyéni vállalkozói tevékenység végzését az Evectv. szerint több jogalapon is meg lehet tiltani, ez azonban nem jelenti azt, hogy a perbeli határozatban szereplő tiltás is több jogalapon állna, mert ilyen egyértelmű következtetés nem vonható le a határozat indokolásából. A határozat jogszerűségi vizsgálatát végző bíróságra pedig nem hárítható át az a feladat, hogy kiválassza a határozat által idézett jogszabályi rendelkezések közül, hogy az alperes melyikre kívánta alapítani döntését.
A Kúria ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy lényeges és jogos elvárás a hatóságokkal szemben, hogy döntéseiket olyan egyértelműséggel fogalmazzák meg, hogy azok a nem jogvégzett ügyfelek számára is egyértelműek, félreérthetetlenek legyenek. Ez következik az Ákr. 2. § (2) bekezdésében deklarált szakszerűség és egyszerűség alapelveiből is. Következésképp, az a körülmény, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást az Evectv. 19/A. § (4) bekezdése körében, nem teszi jogsértővé azt.
A Kúria kifejtette továbbá, hogy az alperes a Korm. r. 7-8. § szerinti hatósági ellenőrzést végzett, amelynek keretén belül a Korm. r. 7. § (2) bekezdés b) és e) pontja alapján vizsgálnia kellett, hogy a felperes rendelkezett-e a főtevékenység és egyéb tevékenység folytatásához előírt engedéllyel, képesítéssel. Az alperes ebből fakadóan jogszerűen hívta fel a felperest a képesítési okiratok és igazolások csatolására. Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy ezen felhívások a tényállás tisztázása érdekében történtek, tehát az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az alperest terhelő tényállástisztázási kötelezettség sérelmét.
A Kúria megállapította, hogy az alperes az Evectv. 19/A. § (3) bekezdés és 16. § (1) bekezdés helytálló alkalmazásával jutott arra a következtetésre határozatában, hogy a képesítések igazolásának hiánya olyan akadály, amelynek el nem hárítása esetén az alperesnek az Evectv. 19. § (3) bekezdése alapján az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását meg kell tiltania. A Kúria szerint az alperesnek az „akadály” körében azt kell vizsgálnia, hogy a tevékenységi körök végzésének feltételei fennállnak-e, így az alperes a megfelelő okiratok és igazolások hiányát helyesen tekintette olyan akadálynak, amelynek elhárítására a felperes lett volna köteles az okiratok, igazolások csatolásával. Az alperes a második végzésében megjelölte az Evectv. 19/A. § (3) bekezdése szerinti akadályt, amelynek elhárításáról a felperes nem gondoskodott.
A Kúria az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak azon jogértelmezés figyelembevételével kell eljárnia, hogy ha felperes a szükséges képesítéseket felhívásra, az előírt határidőn belül nem igazolja, az olyan akadálynak minősül, amely esetben alperesnek az Evectv. 19. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezményt kell alkalmaznia.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.IV.37.654/2025/5.
