A Kúria Kfv.VI.37.439/2025/7. számú ítéletének tényállása szerint az alperes Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (a továbbiakban: Hatóság) próbavásárlással egybekötött hatósági ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett dohányboltban, amely során a felperes alkalmazottja a Hatóság által megbízott fiatalkorú próbavásárlót kiszolgálta dohánytermékkel. Az alkalmazott a próbavásárlást követően úgy nyilatkozott, hogy a próbavásárló 18 évesnél idősebbnek tűnt számára, ezért nem kérte az életkorának igazolását.
A Hatóság ezt követően hivatalból hatósági eljárást indított a felperessel szemben, amely során a felperes fenntartotta, hogy az eladóban fel sem merült annak gyanúja, hogy a vevő kiskorú lenne. A Hatóság ezt követően meghozta határozatát, amelyben 1.000.000 Ft közigazgatási bírságot szabott ki a felperesre, azzal az indokolással, hogy a felperes megsértette a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Fdvtv.) 16. § (1)-(3) bekezdését, amikor fiatalkorú személy számára dohányterméket értékesített. Utalt arra is, hogy a felperesnek e körben objektív felelőssége van, a bírság kiszabása az Fdvtv. 16. § (7) bekezdése alapján kötelező, az alól a jogszabály nem enged kimentést.
A felperes keresettel támadta a Hatóság határozatát. Ebben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Hatóság által alkalmazott felelősségi alakzat nem objektív jellegű, mivel az Fdvtv. 16. § (2) bekezdése szerint az eladó csak akkor köteles felhívni az üzletbe belépő személyt az életkora igazolására, ha benne egy szubjektív „érzet”, azaz gyanú merül fel annak kapcsán, hogy az érintett személy 18 évnél fiatalabb.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsemmisítette a Hatóság határozatát.
Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az eladónak csak akkor kell a vevőt életkorának hitelt érdemlő igazolására felhívnia, ha felmerül annak a gyanúja, hogy a vevő fiatalkorú. A Hatóság ehhez képest a gyanú tekintetében felmerült tényeket nem tisztázta, és a felperesnek a gyanú hiányára vonatkozó nyilatkozatát nem értékelte. Utalt arra, hogy a felperes alkalmazottja már a helyszínen, a próbavásárlás befejezését követően is vitatta a gyanú fennállását, majd az eljárás során is hivatkozott a gyanú hiányára, ezért a Hatóság köteles lett volna e körülményre bizonyítást folytatni.
A jogerős ítélettel szemben a Hatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Fdvtv. rendelkezéseit a gyanú kapcsán. Utalt rá, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti teleologikus értelmezés alapján az Fdvtv. 16. § (1) bekezdése egy objektív felelősségi alakzatot szabályoz, amely alapján a fiatalkorú személy dohánytermékkel való kiszolgálása már önmagában is szankcionálandó, függetlenül attól, hogy a kereskedőben felmerült-e gyanú arra vonatkozóan, hogy a vevő fiatalkorú. Hivatkozott az Fdvtv. 16. §-ának korábban hatályos normaszövegéhez kapcsolódó bírói gyakorlatra, amely alátámasztja, hogy dohánytermék értékesítése esetén az ellenőrzésnek a gyanú meglététől függetlenül, automatikusan meg kell történnie, márpedig a felperes alkalmazottja ennek nem tett eleget.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta ítéletével.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy Az Fdvtv. 16. §-ának 2020. január 1. óta hatályos szövegét a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításával és a nemdohányzók védelmével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2019. évi CIII. törvény 18. §-a állapította meg. Az e törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint a módosítás célja az volt, hogy a dohánytermék-kiskereskedőket csak akkor lehessen bírsággal sújtani, ha reálisan felmerül, vagy fel kell hogy merüljön a gyanúja az eladóban annak, hogy a dohányboltba fiatalkorú lépett be. Tehát a Hatóságnak vizsgálnia kell, hogy az eladóban reálisan kialakulhatott-e annak gyanúja, hogy fiatalkorú személy lépett be az üzletbe. A Kúria rámutatott, hogy e módosítás folytán a korábbi normaszöveget értelmező bírósági határozatok nem irányadóak az ügyre.
A Kúria az Fdvtv. 16. § (2) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a normaszöveg a gyanú felmerülésének feltételét nem csak a fiatalkorú dohányboltba történő belépéséhez, hanem a fiatalkorú vásárlási szándékához is kapcsolja. Következésképp, a dohánytermék-kiskereskedő akkor köteles a fogyasztót életkora hitelt érdemlő igazolására felhívni, ha a belépéskor vagy a vásárlási szándék közlésekor reálisan felmerült benne a gyanú, hogy a fogyasztó fiatalkorú.
A Kúria szerint az Fdvtv. 16. § (2) bekezdésének rendszertani értelmezése is erre az eredményre vezet, ugyanis az Fdvtv. 16. §-a nem általában, hanem csak azokban az esetekben írja elő az életkor ellenőrzésének kötelezettségét, amikor felmerül a kiskereskedőben annak gyanúja, hogy fiatalkorú fogyasztóról van szó. A Hatóság által hivatkozott objektív mérce elfogadása esetén a kiskereskedőnek minden belépőtől és minden vásárlótól az életkor hitelt érdemlő igazolását kellene kérnie, és ezt dokumentálnia is kellene. A Kúria rámutatott, hogy a kiskereskedőnek erre vonatkozó általános hatásköre nincs, és kifejezett törvényi rendelkezés hiányában – az általános adatvédelmi rendelet alapelveiből következően – nem is lehetne. A dohánytermék-kiskereskedőnek csak akkor kell meggyőződnie a fogyasztó életkoráról, ha felmerül benne a gyanú, vagy fel kellene merülnie benne a gyanúnak arra nézve, hogy a fogyasztó fiatalkorú lehet.
A Kúria szerint ebből következően Fdvtv. 16. § megsértésének megállapításához azt is vizsgálni kell, hogy az eladóban reálisan kialakulhatott-e annak gyanúja, hogy az üzlethelyiségbe belépő személy fiatalkorú, vagy hogy fiatalkorút kellene kiszolgálnia. A Hatóságnak esetről-esetre kell vizsgálnia, és tényekkel kell alátámasztania a gyanú fennállását. Ha a kiskereskedő alkalmazottja már az ellenőrzés során is úgy nyilatkozik, hogy az adott vásárló kapcsán nem merült fel annak a gyanúja, hogy fiatalkorúnak minősül, akkor a Hatóságnak különös körültekintéssel kell eljárnia.
Az elsőfokú bíróág erre figyelemmel helytállóan rögzítette, hogy a Hatóság a gyanú kapcsán felmerült tényeket nem tisztázta, és a felperes erre vonatkozó, az ellenőrzési jegyzőkönyv felvétele előtt tett nyilatkozatát sem értékelte. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a gyanú megléte a tényállás szubjektív eleme, ezért jogsértő módon járt el a Hatóság, amikor a jegyzőkönyvben csak azt a tényt rögzítette, hogy a próbavásárló fiatalkorú. A Hatóságnak a gyanú kérdését is vizsgálnia és értékelnie kellett volna, különös figyelemmel arra, hogy a gyanú hiányára a kiskereskedő kifejezetten hivatkozott. Végül a Kúria utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság az Fdvtv. értelmezésekor eleget tett az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó kötelezettségének is, ugyanis ítéletének meghozatala során figyelemmel volt a törvényhez fűzött indokolásra.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.439/2025/7.
Szerző: Kárász Marcell
