A Kúria Kfv.V.37.825/2025/10. számú ítéletének tényállása szerint az alperesi érdekelt a felperesi hitelintézet ügyfele volt, azonban a köztük lévő szerződéses jogviszony 2016-ban megszűnt. Az alperesi érdekelt 2013-tól rendkívül nagyszámú beadványt terjesztett elő a felpereshez, látogatta annak bankfiókjait, illetve különböző hatósági és bírósági eljárásokat kezdeményezett a felperessel szemben. Erre figyelemmel a felperes polgári pert indított az alperesi érdekelttel szemben, amely során a polgári bíróság ideiglenes intézkedésként elrendelte, hogy az alperesi érdekelt a jogvita jogerős eldöntéséig tartózkodjon a felperes részére a korábbi szerződéses jogviszonyukkal kapcsolatos írásbeli nyilatkozatok megküldésétől.
Az alperesi érdekelt ezt követően elektronikus levelet küldött a felperesnek, amelyben a felsorolt kifogásainak orvoslását kérte tőle (a továbbiakban: Beadvány). Az alperesi érdekelt a Beadvány 15. és 16. pontjaiban azt kifogásolta, hogy a felperes nem biztosítja számára, hogy megtegye panaszait írásban, személyesen vagy a felperes telecenterén keresztül. A Beadványra a felperes nem válaszolt, ekként az alperesi érdekelt az alperes Magyar Nemzeti Bank – mint a hitelintézetek fogyasztóvédelmi felügyeletét ellátó szerv – eljárását kezdeményezte kérelmével.
Az alperes határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a felperesre, egyúttal felhívta azt, hogy a fogyasztói panaszok megtételének biztosítására és megválaszolására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket tartsa be.
Indokolása szerint az alperesi érdekelt a Beadvány 6., 12., 15. és 16. pontjaiban a felperes tevékenységére vonatkozó, az egyes pénzügyi szervezetek panaszkezelésének formájára és módjára vonatkozó részletes szabályokról szóló 66/2021. (XII. 20.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet) 2. § (1) bekezdése szerinti panasznak minősülő kifogásokat terjesztett elő, hiszen ezekben egy adatvédelmi incidensről való tájékoztatás hiányát, a telefonon és bankfiókban történő panasz-előterjesztés lehetetlenségét, illetve a szerződéseinek „eltűnését” sérelmezte. E kifogások körében a felperest kivizsgálási és válaszadási kötelezettség terhelte, amelyeknek azonban nem tett eleget. Ezen felül a felperes megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 288. § (1) bekezdését is, mivel az alperesi érdekelt szóbeli panaszai tekintetében nem tett eleget a panasz közlésének biztosítására vonatkozó kötelezettségének.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Ebben alapvetően arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás lefolytatásának feltételei nem álltak fenn, ugyanis a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 81. §-a értelmében a fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárás keretében kizárólag az MNB tv. 39. §-ában meghatározott jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések betartása vizsgálható. Az alperes határozatában felhívott jogszabályok nem fogyasztóvédelmi rendelkezések, azok a bank ügyfeleire, és nem kifejezetten a fogyasztókra vonatkoznak. Utalt arra is, hogy a Beadványban foglaltak nem tekinthetőek az MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti panasznak, ugyanis az alperesi érdekelt 2016 óra nincs szerződéses viszonyban a felperessel. A szerződéses viszony megszűnését követően csak olyan banki magatartások miatt terjeszthető elő panasz, amelyek még az üzleti kapcsolat megszűnését megelőzően, a szerződés fennállta alatt valósultak meg. A szerződéses viszony megszűnését követően megvalósult hitelintézeti magatartásokat sérelmező panasz előterjesztése fogalmilag kizárt.
Az elsőfokú bíróság új eljárásban hozott jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a szerződéses jogviszony megszűnése esetén az ügyfél panaszjoga nem szűnik meg, azonban az MNB rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a volt ügyfélnek csak a szerződés fennállása alatti, a szolgáltató részéről történő teljesítéssel, valamint a szerződéses jogviszony megszűnésével, illetve azt követően a szerződéssel összefüggő magatartását, tevékenységét vagy mulasztását érintő kifogása minősül a Hpt. 288. § (1) bekezdése szerinti panasznak. Kiemelte, hogy az alperesi érdekelt és a felperes közötti szerződéses jogviszony 2016-ban megszűnt, az alperes érdekelt pedig a Beadványban nem a szerződéssel összefüggő felperesi magatartást kifogásolta, és nem a pénzügyi szolgáltatással összefüggésben adott elő sérelmeket, hanem a panaszainak 2021-2022 közötti időszakban való kezelését, illetve ezen időszakra vonatkozó ügyintézések lebonyolítását kifogásolta. E magatartások nem függenek össze a felperes és az alperesi érdekelt korábbi szerződéses jogviszonyával, így az ezek sérelmezésére irányuló kifogások nem tekinthetők a Hpt. 288. § (1) bekezdése alkalmazásában panasznak. A felperesnek tehát e körben nem keletkezett panaszkezelési vagy válaszadási kötelezettsége, így az alperes nem róhatta volna fel ezek teljesítésének elmulasztását a felperesnek.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Beadvány 6. és 12. pontja tekintetében az alperesi érdekelt az alperes eljárását nem kérte, ezért az azokban foglalt sérelmekre az alperes eljárása nem terjedhetett ki. Tévesen állapította meg azonban az elsőfokú bíróság, hogy az alperes eljárása a Beadvány 15. és 16. pontjában írt magatartásokra sem terjedhetett ki. Az MNB rendelet 2. § (1) bekezdése alapján ugyanis a szerződés megszűnését követően tanúsított szolgáltatói magatartással szemben is panasznak van helye, amit olyan fogyasztó is előterjeszthet, akinek a hitelintézettel fennálló szerződése már megszűnt. A felperes e körben nem tette lehetővé a panasz közlését, ezzel megsértette a Hpt. 288. § (1) bekezdését. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a szerződés megszűnését követő felperesi magatartást önmagában az időbeliségére tekintettel nem tartotta a szerződéssel összefüggőnek, ezért a panasz közlésének biztosítása kapcsán az alperes hatáskörének hiányát jogszabálysértően állapította meg. Az alperes a megismételt eljárás során ezért a Beadvány 6. és 12. pontjait nem vizsgálhatja, de a felperes jogszabálysértő panaszkezelésének jogkövetkezményeit a Beadvány 15. és 16. pontjai tekintetében le kell vonnia.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás részben történő megváltoztatásával – hatályában fenntartotta ítéletével.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárás során csak azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet jogszerűen állapította-e meg a felperes felelősségét a Beadvány 15. és 16. pontjában szereplő kifogások megválaszolásának elmulasztása miatt.
A Kúria rámutatott, hogy a felperest a Beadvány 15. és 16. pontja kapcsán sem terhelte panaszkezelési kötelezettség. Ennek oka, hogy az alperesi érdekelt a Beadvány 15. és 16. pontjaiban nem valamely – akár jövőbeni, akár létező, akár már megszűnt – szerződéssel összefüggő kifogást terjesztett elő, ekként a kifogásai nem minősülnek a Hpt. 288. § (1) bekezdése alkalmazásában a hitelintézet panaszkezelési kötelezettségét kiváltó, az MNB rendeletben megfogalmazott tartalmú panasznak. A Beadvány e pontjai csupán egyszerű banki magatartásokat kifogásoltak. Mindezt helyesen állapította meg az elsőfokú ítélet. Az alperesnek a Hpt. 288. § szerinti panaszkezelési szabályok megsértésével kapcsolatos fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörét a 66/20221. MNB rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti panasz alapozza meg, az eljárás lefolytatásának pedig az MNB tv. 81. § (3) bekezdése szerint előfeltétele a panasznak a hitelintézetnél, azonosításra alkalmas módon történő előterjesztése. Az azonosíthatóságnak a panasz jogszabályi fogalma folytán arra a szerződésre is ki kell terjednie, amellyel kapcsolatban a (volt) ügyfél kifogásait megfogalmazza. Az alperesi érdekelt ehhez képest az alpereshez előterjesztett kérelmében sem utalt arra, hogy a Beadványban megfogalmazott kifogásai bármely korábbi vagy aktuális szerződéséhez kapcsolódnának.
A Kúria tehát megállapította, hogy a Beadvány 15. és 16. pontja nem tartalmazott panasznak minősülő kifogást, ezért az alperes az e kifogásokra hivatkozó eljárásindító kérelem alapján nem rendelkezett hatáskörrel az MNB tv. 81. § (1) bekezdése szerinti fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzés, illetve hatósági eljárás lefolytatására. Az alperes határozata ekként az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján semmis.
A Kúria utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a Beadvány 15. és 16. pontjai a szerződéssel kapcsolatos kifogásokat tartalmaztak, továbbá tévesen értelmezte az MNB rendelet 2. § (1) bekezdését is. Az alperesnek ugyanis csak akkor van a panaszkezelésre vonatkozó hatósági ellenőrzési jogosultsága, ha az ügyfél a hitelintézeti szerződéssel kapcsolatos kifogást terjeszt elő. A hitelintézeti szerződéshez nem kapcsolódó sérelem az MNB rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében nem minősül panasznak, így az az alperes panaszkezelési szabályok megsértésével kapcsolatos hatósági eljárását sem alapozza meg.
Végül megjegyezte a Kúria, hogy másodfokú bíróság a joggal való visszaélés és az ideiglenes intézkedés hatálya kapcsán is téves jogi álláspontot foglalt el. Amennyiben ugyanis az alperesi érdekelt a Beadványban a felek közötti megszűnt szerződéssel kapcsolatos kifogást támasztott volna, arra az ideiglenes intézkedés hatálya kiterjedt volna. Ezen felül az alperes az adott hatósági ügy tárgyát érintő bírósági határozatot, tehát jelen esetben az ideiglenes intézkedést elrendelő végzést nem hagyhatta volna figyelmen kívül. Az alperesnek ugyanis az Ákr. 6. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kell az ügyfél jóhiszeműségét, továbbá ahhoz, hogy az alperes a fogyasztóvédelmi hatósági hatáskörét a rendeltetésének megfelelően, az Ákr. 2. § (1) bekezdése szerint gyakorolhassa, köteles tekintettel lenni arra, ha az ügyfél a hatóság által ellenőrizendő szabályok által biztosított jogait visszaélésszerűen gyakorolja. Azt ugyanis már az Alkotmánybíróság is kimondta a 31/1998. (VI. 2.) AB határozatában, hogy a joggal való visszaélés tilalma az egész jogrendszerre irányadó.
Hivatkozott döntés: Kfv.V.37.825/2025/10.
Szerző: Kárász Marcell
