A francia Alkotmánytanács (Conseil constitutionnel, CC) ún. elsőbbségi alkotmányossági kérdésben (QPC) hozott döntése (2021. január 15.) keretében az egészségügyi veszélyhelyzet első szakaszában elfogadott azon rendelkezések alkotmányellenességét mondta ki, amelyek a felek beleegyezése nélkül lehetővé tették a videókonferencia-eszközökkel történő meghallgatást. Még 2020. októberében kezdeményezte a CC eljárását a Semmitőszék (Cour de Cassation) a 2020. március 25-én elfogadott 2020-303. számú rendeletnek (ordonnance) alkotmány által garantált jogokkal és szabadságokkal való összeférhetősége kapcsán.
E rendelet célja az volt, hogy a 2020. március 23-én életbe lépő és a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos védekezés veszélyhelyzeti szabályait tartalmazó 2020-290. sz. törvény rendelkezéseit életbe léptesse. A francia Be. 706-71. szakaszával ellentétben, attól eltérve ez a törvényi (rendeleti) szabályozás lehetővé tette, hogy 2020. augusztus 10-ig az enyhébb súlyú bűncselekmények elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok (juridiction pénale) előtt a felek beleegyezése nélkül lehetett telekommunikációs (videokonferenciás) eszközöket alkalmazni. Így lehetett többek között döntést hozni az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról is, a fogvatartott személy részére mindenféle tiltakozás lehetősége nélkül, amely az indítványban foglalt érvelés szerint megfosztotta e személyeket a bíró előtt való fizikai megjelenés lehetőségétől, több mint egy éven keresztül. Az indítványozó a védelemhez való jog olyan sérelmét állította, amelyet a jó igazságszolgáltatás célkitűzéseinek megvalósítása és a közegészség védelme nem kellően támasztanak alá.
A CC döntésében visszautal az 1789-es Ember és Polgár jogainak nyilatkozatára, amelynek 16. cikke biztosítja a védelemhez való jogot, és megállapítja, hogy a kifogásolt jogszabályok célja az, hogy a büntető igazságszolgáltatás kontinuitását biztosítsák a COVID-19 elleni védekezés keretében hozott veszélyhelyzeti szabályok ellenére is, és ezért természetesen az egészségvédelem alkotmányos értékének védelme érdekében születtek, hozzájárulva az igazságszolgáltatás folytonossága alkotmányos alapelvének megvalósulásához.
Megállapítja azonban, hogy a kifogásolt rendelkezések egy kivétellel (juridiction criminelle – súlyosabb bűntettek elbírálására fennálló hatáskör – A szerk.) az összes büntetőbíróságra kiterjednek, és az esetek nagy számában lehetővé teszik az eljárás résztvevőinek a telekommunikációs eszközhöz igénybevételének lehetőségét. Ebből fakadóan viszont, amennyiben a telekommunikációs eszközhöz való hozzáférés ténylegesen csak a bíró számára elérhető eszköz, akkor a kifogásolt rendelkezések semmiyen jogi feltételhez nem kötik e jog érvényesítését, annak gyakorlásával kapcsolatban nem állapítanak meg kritériumokat. Az indítvánnyal érintett ügyben is ez történt, hiszen az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról való döntés kapcsán érintett indítványozó fizikailag nem jelenhetett meg törvényes bírája előtt. Ezen okokból, és mivel az egészségügyi veszélyhelyzeti védekezés keretében a COVID-19 járvány miatt alkotott, kifogásolt szabályok nem nyújtanak kellő védelmet a bíróság előtti személyes megjelenés garanciális jellegének a védelemhez való jog vonatkozásában, azok alkotmányellenességét megállapította.
Szerző: Sulyok Márton
Horváth Attila: A Magyar Jogászegyleti Értekezések Bibliográfiája (1881-1943)