Jogeset száma: BH 2021. 101.
A felperes a tulajdonában álló ingatlanban bankfiókot működtetett. Az alperesek ebben a bankfiókban jelentek meg, hogy demonstrációt tartsanak. A csoport tagjai az ügyféltérbe mentek és azt szinte teljesen elfoglalták. Az ügyféltérben egy piros színű sátrat is felállítottak, amelyre bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat helyeztek el, valamint a sátor köré sárga szalagot ragasztottak. A fiókigazgató-helyettes azonnal tájékoztatta a bank biztonsági munkatársát, valamint a fiókigazgatót a demonstrálók megjelenéséről. A fiókigazgató-helyettes, valamint a bank biztonsági munkatársa a felperes házirendjére hivatkozva felszólította az alpereseket a demonstráció befejezésére és a bankfiók területének az elhagyására. Megpróbálták kiterelni az alpereseket a bankfiókból, de mivel ez nem járt sikerrel, értesítették a rendőrséget.
A demonstráció tartama alatt az alperesek bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat tartottak maguk elé, fényképeket készítettek egymásról, illetve a bankban tartózkodó ügyfelekről és az alkalmazottakról. Ezt követően két rendőrjárőr érkezett a bankfiókba, akik a demonstrálókat igazoltatták. Az alperesek mindeközben bankellenes feliratokat tartalmazó papírlapokat helyeztek el az ügyféltérbe vezető üvegajtón, az ügyféltérben lévő egyik oszlopra pedig plakátot, valamint sárga szalagot ragasztottak. Miután a fiókigazgató-helyettes ismételten felszólította az alpereseket a bankfiók területének elhagyására, az alperesek ezt követően lebontották a sátrat és kivonultak a bankfiókból.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek birtokháborítást követtek el. Kérte továbbá, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a birtokháborító magatartástól. Az alperesek ezzel szemben arra hivatkoztak, hogy magántulajdonú, de a közforgalom számára nyitva álló helyen a tulajdonos beleegyezése nélkül is élhetnek a gyülekezési jogukkal. Álláspontjuk szerint a zavarás akkor valósít meg birtokháborítást, ha az jogalap nélkül történik, ha viszont alappal kerül sor a zavarásra, ami szükséges és arányos, akkor az nem minősül birtokháborításnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperesnek a bankfiók zavartalan birtoklásához való jogát, és így a felperest a birtoklásban jogalap nélkül háborították. Az elsőfokú bíróság az alpereseket a további birtokháborító magatartástól eltiltotta.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a kereseti kérelmeket részben elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, amennyiben a békés véleménynyilvánítás és az azon belül tanúsított magatartás nem minősíthető a felperest az ingatlana birtoklásában szükségtelenül zavarónak, akkor a felperes azokat alappal nem tilthatja meg, mert ez a békés gyülekezéshez való alapjog aránytalan korlátozását jelentené. Így e magatartásokkal szemben a felperest birtokvédelem nem illeti meg. A másodfokú bíróság szerint az alperesek a perbeli bankfiókba jogosultak voltak bemenni és ott véleménynyilvánítási jogukat gyakorolni. A másodfokú bíróság ítélete szerint az sem minősült a felperest birtoklásában szükségtelenül zavaró magatartásnak, hogy az alperesek egy része a bankfiók területén fényképfelvételeket készített. Ez a magatartás ugyan nem tekinthető véleménynyilvánításnak, de a bankfiók használatát, birtoklását nem akadályozta, így nem jelentett birtoksértést.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult.
A Kúria előzetesen megállapította, hogy a perbeli jogvitát még nem az új gyülekezési törvény (a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény), hanem részben a 2013. évi Ptk., részben pedig a régi gyülekezési törvény (a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény) alapján kell elbírálni. A régi Gytv. alapján tett megállapításai azonban az új gyülekezési törvény alkalmazása során is irányadók.
A Ptk. 5:5. § (1) bekezdése szerint a birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztották, vagy birtoklásában jogalap nélkül háborították (tilos önhatalom). A Ptk. 5:13. §-a pedig kimondja, hogy a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály vagy mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg. A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedése és a rendelkezés joga. A tulajdonosnak joga van minden jogosultalan behatás kizárására.
A Kúria ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a birtoktól történő jogalap nélküli megfosztáson túl birtokháborításnak minősül, ha a birtokost a dolog használatában akadályozzák, zavarják, továbbá – ingatlan esetében – az is, ha az ingatlanába jogalap (engedély) hiányában bemennek, vagy ha a tulajdonos (birtokos) az ingatlanba való bejutást engedélyezte (tudomásul vette), de utóbb – az engedélyt megvonva – az ott tartózkodót felszólítja az ingatlana elhagyására és az a felszólítás ellenére nem távozik.
A lakossági szolgáltatásokra is szakosodott felperes pénzintézet fiókja (bankfiók) a nagyközönség számára korlátozottan nyitva álló helyiség. A bankfiók arra szolgál, hogy az ügyfelekkel való közvetlen ügyintézést lehetővé tegye, vagy másoknak lehetőséget biztosítson egyéb banki szolgáltatások (pl. tájékoztatás) igénybevételére. A korlátozott nyilvánosság nem zárja ki, hogy a bankfiókba olyan személy is bemenjen, aki nem kívánja a bank szolgáltatásait igénybe venni. Ilyen esetben azonban, ha a bank alkalmazottja, vagy más arra feljogosított személy felszólítja a távozásra és ennek ellenére bent marad, akkor is birtokháborítást követ el, ha egyébként a bank működését, a helyiség rendeltetésszerű használatát nem zavarja. Ennek az oka, hogy a felszólítás folytán – engedély hiányában – megszűnik a joga az ott-tartózkodásra.
A Kúria kiemelte, hogy a Ptk. az egyes szomszédjogok körében taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben az ingatlan tulajdonosának el kell tűrnie, hogy az ingatlanára mások belépjenek, azt szükséges mértékben igénybe vegyék. Minden más esetben a tulajdonos vagy a birtokos maga dönti el, hogy a belépést kinek a számára teszi lehetővé, vagy hogy utóbb az engedélyt visszavonja-e.
A Kúria álláspontja szerint a perbeli esetben nem lehetett vitás, hogy az alperesek nem ügyintézési céllal mentek be a felperes bankfiókjába, hanem azért, hogy ott közösen véleményt nyilvánítsanak a társadalom széles körét érintő devizahitelek ügyében. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. A jogvita elbírálására irányadó időpontban hatályos régi Gytv. 2. § (3) bekezdése szerint azonban a gyülekezési jog nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
A gyülekezési jog az Alaptörvényben biztosított alapjog, ami a véleménynyilvánítás szabadságának speciális alapjogi megfogalmazása, és mint ilyen, a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formája. Mindez azonban – mutat rá a Kúria – nem jelenti azt, hogy korlátozhatatlan alapjog lenne, más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodóan a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsa.
A Kúria arra is felhívja a figyelmet, hogy a régi Gytv. ugyan a gyülekezés módjával és helyével kapcsolatban nem tartalmazott differenciált szabályozást, hanem egységesen rendezvényről rendelkezett, azonban az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a kérdéssel, és megállapította, hogy minden közterületen és a nyilvánosság számára szabadon hozzáférhető, magántulajdonban lévő területen tartott rendezvény a gyülekezési jog körébe tartozik.
A Kúria álláspontja szerint a gyülekezési jog mindezek alapján a tulajdonos (birtokos) engedélyével magántulajdonban álló területen vagy akár zárt ingatlanban is gyakorolható, de a jog gyakorlásának korlátot szab a tulajdonosnak az Alaptörvényben szintén védett alapjoga, azaz a tulajdonhoz (birtokláshoz) való jog. Ha valaki a nyilvánosság számára meghatározott célból – korlátozottan – nyitva álló helyiségbe más céllal bemegy, és felszólítás ellenére azt nem hagyja el, akkor birtokháborítást követ el abban az esetben is, ha ott a gyülekezési jogát kívánja gyakorolni.
Mindezeket egybevetve a Kúria a régi Gytv. értelmezése során arra a következtetésre jutott, hogy bár a gyülekezési jog magánterületen is gyakorolható, a rendezvény megtartása az adott ingatlan tulajdonosa döntésétől (hozzájárulásától) függ. A közforgalom számára nyitva álló magánterületen nem jogszerű a demonstráció, ha ahhoz a tulajdonos nem járult hozzá, azaz jogalap nélkülivé válik, ha a tulajdonos tiltakozik ellene. Ezt az értelmezést erősíti meg a hatályos gyülekezési törvény is.
Mindebből következően a Kúria álláspontja szerint az alperesek a bankfiók elhagyására való felszólításig tanúsított magatartásukkal nem követtek el birtokháborítást. A bankfiók elhagyására vonatkozó felszólítástól kezdődően tanúsított magatartásukkal viszont birtokháborítást követtek el, amelyet maga a bankfiókban való bennmaradásuk ténye megalapozott.
Szerző: Bodzási Balázs
Gondnokság: humánum, tisztelet, gondoskodás, jog-, érdek- és vagyonvédelem