A Kúria Kfv.V.37.675/2025/11. számú ítéletének tényállása szerint a felperes egy orosz állampolgár anya és egy magyar állampolgárságú férfi házasságából született 1990-ben, ennek megfelelően őt magyar állampolgárként anyakönyvezték. 1992-ben ugyanakkor egy polgári bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a felperes apja nem az említett magyar állampolgár, hanem egy kizárólag német állampolgársággal rendelkező férfi, aki apai elismerő nyilatkozatot tett. Az apa személyében bekövetkezett változás az anyakönyvben rögzítésre került, azonban a felperes magyar állampolgárságának felülvizsgálata nem történt meg.
A felperes a részére korábban kiállított magyar magánútlevelének megrongálódása miatt 2023-ban úti okmány kiadása iránti kérelmet kívánt előterjeszteni a központi okmányirodán, ahol azonban az ügyintéző arról tájékoztatta, hogy állampolgárságával kapcsolatban szükséges a II. rendű alperes kormányhivatal megkeresése. A II. rendű alperes ezután egy tájékoztató levelet bocsátott ki, amely szerint a felperes nem magyar állampolgár, mivel születésekor sem az anyja, sem pedig az polgári bíróság ítélete nyomán apjának tekintendő férfi nem rendelkezett magyar állampolgársággal.
Az I. rendű alperes miniszter ezt követően hozott határozatával a felperes magánútlevelét visszavonta (a továbbiakban: Visszavonó határozat), arra hivatkozással, hogy magyar úti okmányra kizárólag magyar állampolgárok jogosultak, márpedig a felperes a tájékoztató levél alapján nem minősül magyar állampolgárnak, így magyar útlevéllel sem rendelkezhet.
A felperes ezt követően a magyar állampolgárságának fennállását igazoló állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet a II. rendű alperes határozatával elutasított (a továbbiakban: Elutasító határozat), arra hivatkozással, hogy a felperes születésekor az anya és a polgári bíróság ítélete nyomán apának minősülő személy sem rendelkezett magyar állampolgársággal, így a felperes leszármazással nem szerezte meg a magyar állampolgárságot.
A felperes keresettel támadta az I. rendű alperes Visszavonó határozatát, valamint a II. rendű alperes Elutasító határozatát is. Az elsőfokú bíróság az így meginduló két peres eljárást egyesítette, majd végzésével tájékoztatta a feleket, hogy az egyesített pert a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 124. § (5) bekezdése alapján egyszerűsített perben, tárgyaláson kívül bírálja el, egyúttal határidő tűzésével együtt felhívta a felperest nyilatkozatai, észrevételei és bizonyítási indítványai előterjesztésére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet alaptalanként elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy az állampolgársági eljárásra nem terjed ki az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya, így az I. rendű alperes általi gyors döntéshozatal nem volt jogsértő. Hangsúlyozta, hogy az útlevél kérelmezése azonnali eljárás keretében történt, így nem volt jogsértő a II. rendű alperes soron kívüli eljárása sem a tájékoztató levél kiadásakor. Utalt rá, hogy a felperes eljárásba való bevonása felesleges volt a rendelkezésre álló adatokra tekintettel. A felperes azt is alaptalanul sérelmezte, hogy a II. rendű alperes nem vonta be az eljárásba, mert a jogi képviselőnek tisztában kell lennie az iratbetekintés és nyilatkozattétel lehetőségével. Végül utalt rá, hogy a magyar útlevél csak az ellenkező bizonyításáig igazolja, hogy a felperes magyar állampolgár volt, ugyanakkor a II. rendű alperes bizonyította, hogy a felperes nem szerezte meg a magyar állampolgárságot, mivel születése időpontjában szülei egyike sem volt magyar állampolgár.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az ügyek egyesítését követően a Kp. 124. §-a szerinti egyszerűsített perben eljárt el. Álláspontja szerint az egyszerűsített per alkalmazásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn, a per tárgya ugyanis nem csupán az állampolgársági bizonyítvánnyal volt kapcsolatos, hanem az állampolgárság megszerzésének és fennállásának megállapításával is, így az ügy meghaladta az egyszerűsített perben elbírálható esetek körét. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróságnak a Kp. 124. § (4) bekezdése alapján át kellett volna térnie a per általános szabályok szerinti lefolytatására, ennek hiányában az alapvető eljárási jogai sérültek és nem érvényesült a tisztességes eljáráshoz való joga sem, mivel a tárgyalás tartása iránti kérelme ellenére nem kerülhetett sor a személyes meghallgatására.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta ítéletével.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy ha a vitatott közigazgatási tevékenység tárgya a Kp. 124. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt esetkörök alá tartozik, akkor kötelező az egyszerűsített per szabályai szerinti eljárás a bíróság számára. Ehhez képest a Kp. 124. § (3) bekezdése szerinti esetben az egyszerűsített per lefolytatása egy lehetőség, ami a bíróság mérlegelésétől függ, amelyre akkor kerülhet sor, ha azt a felperes keresetlevelében kéri és az alperes nem ellenzi.
A Kúria megállapította, hogy az I. rendű alperes által hozott Visszavonó határozat, valamint a II. rendű alperes által hozott Elutasító határozat is a Kp. 124. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt közigazgatási tevékenységnek tekinthető. Az útlevél visszavonása tárgyában hozott Visszavonó határozat ugyanis hatósági igazolvánnyal kapcsolatos közigazgatási tevékenységnek, az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelem elutasításáról hozott Elutasító határozat pedig hatósági bizonyítvánnyal kapcsolatos közigazgatási tevékenységnek minősül. Utalt rá, hogy az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelem teljesítése esetén a hatóság hatósági bizonyítványt ad ki, míg a kérelem elutasításáról határozati formában dönt. Erre figyelemmel alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy az egyszerűsített per alkalmazásának Kp. 124. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelező esetköre nem állt fenn.
A Kúria rögzítette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem tért el a Kpkf.VI.37.708/2019/2. számú kúriai határozattól sem, mivel az abban a Kúria épp arra mutatott rá, hogy a bíróságnak a hatósági bizonyítvánnyal kapcsolatos perben a bizonyítvány tartalmától függetlenül egyszerűsített perben kell eljárnia. Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy az állampolgárság megléte kérdésének vizsgálata meghaladta volna az egyszerűsített per kereteit, mivel az e kérdésről történő állásfoglalás képezte mindkét hatósági eljárás lényegét, így annak vizsgálata szükségképpen tárgya a bírósági eljárásnak is, amelyet jelen esetben az elsőfokú bíróságnak az egyszerűsített per szabályai szerint kellett lefolytatnia.
A Kúria a Kfv.II.37.059/2020/4. számú határozatára utalással hangsúlyozta, hogy önmagában az, hogy a felperes keresetében tárgyalás tartását kérte, nem zárja ki az egyszerűsített perben történő eljárást. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyaláson kívüli elbírálás esetén irányadó Kp. 77. § (5) bekezdésének megfelelően felhívta a felperest a védiratokra vonatkozó nyilatkozat, továbbá észrevételek és bizonyítási indítványok előterjesztésére, valamint arra, hogy minden olyan okirati bizonyítékot nyújtson be, amelynek figyelembevételét kéri. A felperes e felhívásnak eleget téve nyilatkozatot és észrevételt terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság ekként jogszerűen járt el a tárgyaláson kívüli elbírálás szabályai szerint, a felperes pedig nem volt elzárva attól, hogy észrevételeit előterjeszthesse, az alperesek védekezését megismerje, és az azokra vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejtse. Következésképp a felperes alaptalanul hivatkozott alapvető eljárási jogainak és a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmére is.
A Kúria bemutatott ítélete fontos adalékokkal szolgál az egyszerűsített per kötelező alkalmazásának Kp. 124. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt, a regisztratív hatósági aktusokat szabályozó esetköréhez. E szabály kapcsán kérdésként merül fel ugyanis, hogy pontosan mit kell érteni „a hatósági igazolvánnyal kapcsolatos per”, illetve „a hatósági bizonyítvánnyal kapcsolatos per” fogalmai alatt. A Kúria ítélete egyértelművé tette, hogy „kapcsolatos per” kifejezést tágan kell értelmezni. Ebből fakadóan tehát nem csak a már kiállított hatósági bizonyítvány vagy igazolvány megtámadása iránti pert, de az ezek kiállítása iránti kérelmet (részben vagy egészben) elutasító, sőt az ezek visszavonásáról rendelkező hatósági döntések megtámadása iránt indított pert is a hatósági bizonyítvánnyal vagy igazolvánnyal kapcsolatos pernek kell tekinteni, amelyeket tehát egyszerűsített perben bírál el a bíróság.
E jogértelmezés helyessége dogmatikai alapon is igazolható. A hatóság ugyanis a hatósági igazolvány vagy bizonyítvány kiállítása iránti kérelemről mindenképp hatósági döntés formájában dönt: ha elutasítja a kérelmet, akkor erről alakszerű határozatot hoz (Ákr. 94. § (1) bekezdése nyomán alkalmazandó Ákr. 80. § (1) bekezdés, ill. Ákr. 95. § (1) bekezdés), ha viszont helyt ad annak, és a kért tartalommal kiállítja az igazolványt vagy bizonyítványt, akkor maga az igazolvány vagy bizonyítvány minősül a hatósági döntésnek, azon belül is határozatnak (Ákr. 94. § (2) bekezdés). A hatóság pedig értelemszerűen a határozatnak minősülő igazolvány vagy bizonyítvány (anyagi jogi alapú) visszavonásáról is csak határozati formában rendelkezhet. Figyelemmel arra, hogy a hatóság a kérelem elutasítása, a bizonyítvány vagy igazolvány kiállítása, valamint ezek visszavonása esetén is ugyanazon jogszabályi feltételeket köteles vizsgálni, és mindhárom esetben jogorvoslattal támadható hatósági döntést (határozatot) hoz, nincs dogmatikai indoka annak, hogy az ezek megtámadása iránt indított perek elbírálási formája eltérő legyen.
Hivatkozott döntés: Kfv.V.37.675/2025/11.
Szerző: Kárász Marcell
