A Kúria Kfv.III.37.488/2024/5. számú ítéletének tényállása szerint az alperes fogyasztóvédelmi hatóság helyszíni ellenőrzést végzett a felperes mint napi fogyasztási cikkeket értékesítő kereskedő egyik üzletében. Az üzletben az ellenőrzés kezdő időpontjában 2,8%-os UHT tej nem volt kihelyezve a vásárlótérben a polcokra, a befejezés időpontjában azonban már igen. Az alperes erre figyelemmel határozatában fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a felperesre az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 2. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással. Határozatának indokolása szerint a Korm. r. e szabálya alapján a kereskedő köteles az érintett termék kihelyezését olyan mennyiségben biztosítani, hogy az a vásárlók kiszolgálására – áruhiány elkerülésével – folyamatosan elegendő legyen. Ennek a felperes az ellenőrzés időpontjában a tej termék vonatkozásában nem tett eleget, amivel jogsértést követett el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsemmisítette az alperes határozatát. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Korm. rendelet szövegében a „folyamatosság” fordulat nem az alperes által elvárt megszakítás nélküli termékkihelyezést takarja, hanem egy olyan észszerű árufeltöltési és kiszolgálási rendszert, amelyben a vásárló a termékhez az üzletben a nyitvatartási időn belül hozzáférhet. Utalt rá, hogy ez teljesülhet akkor is, ha a kihelyezés nem az üzlet belső protokollja, hanem a vásárló jelzésére történik. Hangsúlyozta, hogy a felperestől nem várható el, hogy minden hatósági áras termék fogyását percről percre figyelje. Kiemelte, hogy az ellenőrzés időtartama alatt folyamatos eladások történtek, tehát az üzletben áruhiány nem alakulhatott ki. A folyamatos kiszolgálás követelményének az óránkénti polcfeltöltés gyakorlata is megfelel, és maga az ellenőrzés is azt állapította meg, hogy az ellenőrzés végén a vásárlótérben már volt kihelyezve tej.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a Korm. r. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt folyamatos termékkihelyezési kötelezettség értelmezése körében nem egységes az elsőfokú bíróságok gyakorlata. Az egyik álláspont szerint ha van olyan időpillanat, amikor nem érhető el a hatósági áras termék az eladótérben, akkor a kereskedő már jogsértést követ el. A másik álláspont szerint a vásárlók kiszolgálásának folyamatosságát napi bontásban, összességében kell vizsgálni, így a folyamatosság akkor is teljesül, ha a kereskedő rendszeres vagy rendszertelen időközönként helyezi ki a termékeket, még ha ezáltal átmenetileg eladótéri hiány is alakul ki. Kiemelte, hogy álláspontja szerint a kérdéses szabályt helyesen úgy kell értelmezni, hogy a nyitvatartási időn belül nem lehet olyan időállapot, amikor a hatósági áras termék az eladótérben nem elérhető mindaddig, amíg az üzlet az adott napra előírt kötelező mennyiséget nem értékesítette.
A Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a Korm. r. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt „folyamatosság” fogalmának értelmezésére irányult. A Kúria ugyanakkor rögzítette, hogy időközben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) 2024. szeptember 12. napján meghozta a C-557/23. számú (SPAR Magyarország) ítéletét, amelyben azt vizsgálta, hogy a Korm. r. szabályai összhangban vannak-e a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: KPSZ-rendelet) rendelkezéseivel, amelynek hatálya alá a tej mint mezőgazdasági termék is tartozik. Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban éppen arra a kérdésre kereste a választ, hogy a KPSZ‑rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely veszélyhelyzetre hivatkozással egyrészt arra kötelezi a kereskedőt, hogy bizonyos, a rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékeket hatósági áron és a kereskedőnél készleten lévő, a referenciaévben rögzített átlagos napi mennyiségben árusítson, másrészt az e nemzeti intézkedésben előírt kötelezettségek megsértése esetére kötelező jelleggel bírság kiszabását írja elő.
A Kúria utalt rá, hogy az EUB ítélete szerint a KPSZ-rendeletet úgy kell értelmezni, miszerint azzal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely veszélyhelyzetre hivatkozással egyrészt arra kötelezi a kereskedőt, hogy bizonyos, a rendelet hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékeket hatósági áron és a kereskedőnél készleten lévő, a referencia évben rögzített átlagos napi mennyiségben árusítson, másrészt az e nemzeti intézkedésben előírt kötelezettségek megsértése esetére kötelező jelleggel bírság kiszabását írja elő. A Kúria szerint bár az EUB ítélet a készleten lévő, a referenciaévben rögzített átlagos napi mennyiségben történő árusítási kötelezettségről szól, viszont a Korm. r. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt tényállási elemek előfeltétele maga az árusítási kötelezettség, így annak elválaszthatatlan részét képezi.
A Kúria emlékeztetett rá, hogy a Bíróság 6/64. sz. Costa v. ENEL ügyben született ítélete, továbbá a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 17. számú Nyilatkozat egyértelművé tette, hogy az Európai Unió joga elsőbbséget élvez a tagállamok nemzeti jogával szemben. A Kúria emlékeztetett továbbá a Bíróság 106/77. sz. Amministratione delle Finanze dello Stato v. Simmenthal ítéletére is, amely szerint a közösségi jogi rendelkezéseket alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes, akár azt követő rendelkezéseinek alkalmazásától, anélkül, hogy kezdeményeznie kellene vagy meg kellene várnia, hogy a nemzeti jogszabályt előzetesen, jogalkotási vagy bármely más alkotmányos eljárás útján megsemmisítsék.
A Kúria rögzítette, hogy bár az alperesi határozat meghozatalakor még nem született meg az EUB C-557/23. számú ítélete, azonban miután az ítélet szerint a Korm. r. szabályai uniós jogba ütköznek, azokat a tagállami bíróságnak – az eljárás bármely szakaszában – az ügy elbírálása során félre kell tennie. A tagállami bíróság ugyanis nem alapíthatja döntését uniós jogba ütköző nemzeti jogszabályra. Az Alkotmánybíróság 16/2021. (V. 13.) AB határozatára utalással kifejtette azt is, hogy a konkrét ügyben az uniós jogi érintettség megállapítható, a magyar jog kérdéses szabályának pedig nem tulajdonítható olyan értelmezés, ami az Alaptörvénnyel és az uniós jog rendelkezéseivel is összhangban állna.
A Kúria kiemelte továbbá, hogy „a hatályos magyar jog félretétele mindig kivételes, ultima ratio jellegű és az adott ügy egyedi körülményeitől függ,” így az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogból következően a bíróság köteles részletesen megindokolni azon jogi álláspontját, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezés félretételére és az uniós jog közvetlen alkalmazására a konkrét, egyedi ügyben miért kellett sort keríteni.
A Kúria végül kifejtette, hogy az alperes a határozatát a fentiekre figyelemmel az ügyben nem alkalmazható jogszabályi rendelkezésre alapította, amit a bíróságnak a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (3) bekezdés b) pontja alapján hivatalból kellett figyelembe venni, és amire tekintettel a Kp. 92. § (1) bekezdés c) pontja alapján kötelezően meg kellett semmisítenie az alperes határozatát.
A Kúria ítélete kapcsán egy fontos nóvumra hívjuk fel a figyelmet. Az ítélet ugyanis eldönteni látszik azt a szakirodalom által felvetett jogkérdést, hogy a hivatalbóli vizsgálat Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetköre alapján a közigazgatási ügyben eljáró bíróság köteles-e hivatalból észlelni az ügy európai uniós jogi vonatkozásait, így különösen az alkalmazott nemzeti jogi norma uniós jogba ütközését akkor is, ha arra a felek kifejezetten nem hivatkoznak (ld. Barabás Gergely: 2. § [A bíróság feladata] In: Barabás Gergely – F. Rozsnyai Krisztina – Kovács András György (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez. Budapest, 2024, Wolters Kluwer, Jogtár-formátumú kiadás). A Kúria jelen ügyben ugyanis kifejezetten a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjára alapítotton vette figyelembe hivatalból a KPSZ-rendelet azon szabályait, amelyekkel a Korm. r. rendelkezései – az EUB C-557/23. számú ítéletében kifejtett jogértelmezés alapján – ellentétesek. Mindez arra utal, hogy a fenti kérdésre a Kúria igenlő választ adott. Az ítéletben kifejtett jogértelmezésből tehát álláspontunk szerint az következik, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok kötelesek hivatalból észlelni azt, ha a közigazgatási szerv olyan tagállami normára alapítja közigazgatási cselekményét, amely ellentétes az Európai Unió jogával, továbbá ennek jogkövetkezményeit is kötelesek hivatalból levonni (vö. Kp. 92. § (1) bekezdés c) pont). Ez az értelmezés hosszútávon mindenképp hozzájárul az uniós jog hatékony érvényesülésének biztosításához.
Szerző: Kárász Marcell
Hivatkozott döntés: Kfv.III.37.488/2024/5.
Tizenhetedik Magyar Jogászgyűlés – Balatonalmádi, 2025.04.10.-12.
