A Kúria Kfv.VI.37.539/2025/8. számú ítéletének tényállása szerint az alperes kormányhivatal egy perben nem álló jogalany kérelme alapján útépítés engedélyezése iránti eljárást folytatott, amelyben a felperes is ügyfélnek minősült. A felperes az eljárás során iratbetekintésre, valamint az útra vonatkozó tervdokumentáció másolatának elektronikus úton való kiadása iránti kérelmet nyújtott be. Az alperes az iratok egy részét megküldte a felperesnek, aki újabb iratok megküldését kérte. Az alperes ezután levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy az útépítési terveket nem küldi meg részére, mivel azok szerzői jogi védelem alá tartoznak, így azok csak a tervezőnél tekinthetőek meg. Ezt követően az alperes a közérdekvédelmi hatáskörében eljáró ügyészség felhívására formális végzést hozott az iratbetekintési kérelem elbírálásáról.
Végzésének indokolása szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) nem ismeri az iratmegküldés jogintézményét, és bár jogszabály nem zárja ki az iratok elektronikus úton történő megküldését, azt nem is teszi kötelezővé. Utalt arra is, hogy a felperes által megküldeni kért tervek szellemi tulajdon tárgyai, amelyek a szerzőt illetik, így azokat a felperesnek nem lehet megküldeni.
A felperes keresettel támadta az alperes végzését, amelyben arra hivatkozott, hogy ügyfélként az Ákr. 33. §-a alapján jogosult az eljárás iratanyagát megtekinteni és az iratokról másolatot kérni. Utalt arra is, hogy a tervek részére történő megküldése nem minősül a tervek feletti vagyoni jogok átruházásának vagy jogszerűtlen felhasználásnak. Sérelmezte, hogy bár az eljárást megindító kérelem és mellékletei kiadását is kérte, ennek az alperes nem tett eleget, és arra nem is tért ki végzésében.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Ítéleti indokolásában rámutatott, hogy az alperesi hatóság a tervek engedélyezésének a letéteményese, nem pedig az azokhoz fűződő szerzői jogok „őre”. Az iratbetekintés célja nem a tervek jogosulatlan felhasználásának elősegítése, hanem az ügyféli jogok biztosítása, a megismert adatok esetleges visszaélésszerű felhasználásának következményeit pedig a felperesnek kell viselnie. Kifejtette, hogy az iratbetekintés módjának az eljárás jellegéhez kell igazodnia, így ha elektronikus felületen történik az ügyintézés, az iratbetekintést is ilyen formában kell biztosítani. Utalt arra is, hogy az alperes végzésében nem rendelkezett az eljárásindító kérelem és mellékleteire vonatkozó felperesi kérelemről, továbbá a felperes iratmásolatok megküldésére irányuló kérelmének sem tett eleget. A felperes az iratmásolatok megküldését is elektronikus úton kérte, és elektronikus úton tartotta a kapcsolatot az alperessel, így az alperesnek elektronikus úton kellett volna megküldenie az iratokat is.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben előadta, hogy igenis biztosította a felperes számára az iratbetekintési jog gyakorlását, mivel több időpontot is felkínált számára, amikor élhetett volna e jogával. Kiemelte, hogy a tervek és vázrajzok a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) alapján szerzői jogi védelem alá tartoznak, ezáltal azok az Ákr. 27. § (2) bekezdése alapján törvény által védett adatnak minősülnek, így gondoskodnia kellett arról, hogy azok ne juthassanak illetéktelen személy tudomására. Utalt rá, hogy az Ákr. 27. § (2) bekezdése speciális szabálynak minősül az iratbetekintési jogot biztosító Ákr. 33. § (1) bekezdéséhez képest. Kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt a tervek és vázrajzok megtekintésére, de azokat az Szjt. 18. §-a alapján nem küldhette meg részére.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta ítéletével.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a szerzői jogi védelem alá eső művek hatósági eljárásban való megismerhetősége kapcsán figyelemmel kell lenni az Ákr. 27. § (2) bekezdésére, ugyanis a szellemi tulajdonhoz való jog adott esetben megalapozhatja az ügyfél iratbetekintési jogának korlátozását. A Kúria szerint e körben az a perdöntő kérdés, hogy a szellemi tulajdonjog által védett tervrajzok mennyiben tartoznak az Ákr. 27. § (2) bekezdésében foglalt „védett adat” fogalma alá.
Kiemelte, hogy az iratbetekintési jog az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog egyik alapvető eleme, amely biztosítja, hogy a hatósági eljárás az ügyfél részvételével zajljon. Ennek megfelelően az Ákr. 33. § (1) bekezdése is biztosítja az ügyfél számára az iratbetekintés jogát. Rámutatott, hogy az ügyfél e joga az Ákr. 27. § (2) bekezdése alapján akkor korlátozható, ha a védett adatot külön felhatalmazás nélkül nem ismerheti meg. E szabály egy többlépcsős tesz elvégzését igényli. A Kúria szerint a hatóságnak először azonosítania kell, hogy az iratok között van-e törvény által védett titok vagy egyéb adat, ha pedig van ilyen, akkor vizsgálnia kell, hogy a titokgazda vagy az adattal rendelkezni jogosult lehetővé teszi-e annak megismerését. E körben nem mellőzhető a titokgazda vagy az adattal rendelkezni jogosult nyilatkozatának beszerzése sem.
A Kúria szerint helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a perbeli tervdokumentáció szerzői jog által védett, ugyanakkor az Szjt. 41. § (2) bekezdése szerint bírósági, közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. E szabály a bírósági és hatósági eljárások körében a szerzői vagyoni jogok alól kivételt enged, ezáltal szabad felhasználás alá esik a mű többszörözése vagy terjesztése a szükséges példányszámban az eljárásban részes felek, így például a hatósági eljárás ügyfele részére. Ennek alkotmányos alapját a jogorvoslathoz való jog jelenti, amely a szellemi tulajdonhoz való jog korlátja lehet.
A Kúria kiemelte, hogy az alperesi végzés nem tartalmazott indokolást arra, hogy az iratbetekintési jog megtagadása az Ákr. mely rendelkezésén alapul, illetve hogy az iratok mely része minősül védett adatnak. A Kúria megjegyezte azt is, hogy előfordulhat, hogy a szerzői jogi védelem alá eső irat olyan védett adatot vagy titkot (pl. üzleti titkot) is tartalmaz, amelyet a hatóságnak meg kell óvnia. Ilyen esetben az irat pusztán az Szjt. 41. § (2) bekezdése alapján nem lesz megismerhető, és a hatóságnak intézkednie kell a védett adat megóvásáról, adott esetben az Ákr. 34. § (2) bekezdésében foglalt korlátozó szabály alkalmazásával. A perbeli esetben a tervrajzok a Szjt. 41. § (2) bekezdése alapján szabad felhasználás alá esnek, azonban ha az alperes meggyőződése szerint a konkrét szerzői mű megismerése ezokból mégsem tartozik az Szjt. 41. § (2) bekezdésének hatálya alá, azt a kérelem elutasítása során az Ákr. szabályaira utalással indokolni kell. Ha azonban az alperes szerzői művet bizonyítékként felhasznál, akkor az az Szjt. 41. § (2) bekezdés szerinti szabad felhasználás körébe tartozik.
A Kúria rögzítette továbbá, hogy az Ákr. 33. § (4) bekezdéséből nem következik, hogy a hatóság köteles lenne az iratmásolatok ügyfél részére történő megküldésére. Az iratbetekintés a hatóság kezelésében lévő iratanyag megismerését, tehát a hatóságnál történő hozzáférést jelenti, ezzel szemben nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az iratok megküldését általános jelleggel előírná a hatóság számára, ugyanakkor ezt kizáró szabály sincs. Az iratbetekintési jog az adott ügytípus sajátosságaira figyelemmel gyakorolható, így például ha az ügyben elektronikus ügyintézésnek van helye, akkor az iratbetekintésre és az iratmásolatok elkészítésére is elektronikus úton van mód. Ha azonban az eljárás nem elektronikus formában zajlik, az ügyintézési felület az elektronikus iratbetekintés lehetőségét nem biztosítja, vagy az Ákr. 34. § (2) bekezdése alapján az iratbetekintési jog korlátozásra kerül, és e korlátozás érvényre juttatása az elektronikus rendszerben nem biztosítható, akkor az iratbetekintésre fizikai értelemben is csak a hatóságnál van mód. Utalt rá, hogy az Ákr. 33. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy az iratbetekintési jog gyakorlásához feltétlenül a hatósággal való előzetes egyeztetésre lenne szükség, de az sem, hogy a hatóságnak folyamatosan biztosítania kell az iratok megtekintésének lehetőségét. Az ügyfélnek az Ákr. 6. §-ában foglalt együttműködési kötelezettségéből fakadóan az iratbetekintési jog gyakorlása során figyelemmel kell lennie a hatóság munkarendjére és ügyfélfogadási rendjére.
Hivatkozott döntés: Kfv.VI.37.539/2025/8.
Szerző: Kárász Marcell
