A Kúria Kfv.I.37.011/2026/6. számú határozatának tényállása szerint az I. r. alperesi érdekelt mint eladó mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő ingatlanok tulajdonjogának átruházására irányuló adásvételi szerződést kötött a II-III. r. alperesi érdekeltekkel mint vevőkkel, amelyben egyes ingatlanokat a II-III. r. alperesi érdekeltek részére, más ingatlanokat pedig a II. r. alperesi érdekelt részére eladott. Három ingatlan kapcsán az I-III. r. felperesek elfogadó jognyilatkozatot tettek, hivatkozva a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 18. § (1) bekezdés d) pontja és (4) bekezdés a) pontja alapján fennálló elővásárlási jogukra.
Az alperes kormányhivatal az első előzményi határozatával az adásvételi szerződést egyes ingatlanok tekintetében az II. és III. r. alperesi érdekeltekkel mint vevőkkel, míg az elfogadó nyilatkozattal érintett ingatlanok esetében az elfogadó jognyilatkozatot tevő I-III. r. felperesekkel mint vevőkkel hagyta jóvá.
A II-III. r. alperesi érdekeltek keresettel támadták a kormányhivatal első előzményi határozatát. A kereset nyomán eljárt elsőfokú bíróság előzményi ítéletével a kormányhivatal előzményi határozatát megsemmisítette, és a kormányhivatalt új eljárásra kötelezte. Ítéleti indokolása szerint az I-III. r. felperesek elfogadó nyilatkozata nem felelt meg az Fftv. 21. § (5) bekezdése szerinti alakszerűségi előírásoknak, ezért úgy kellett volna tekinteni, hogy az I-III. r. felperesek az elővásárlási jogukat egyáltalán nem gyakorolták.
A kormányhivatal a megismételt eljárásban hozott második előzményi határozatával a szerződés jóváhagyására irányuló hatósági eljárást a II-III. r. alperesi érdekeltek tekintetében megszüntette, valamint a rendelkező részben rögzítette, hogy az I-III. r. felperesek elővásárlási jogukat nem gyakorolták. Indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság előzményi ítélete szerint úgy kellett tekintenie, hogy a I-III. r. felperesek nem gyakorolták elővásárlási jogukat. A II-III. r. alperesi érdekeltek kapcsán kifejtette, hogy a felperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy a II-III. r. alperesi érdekeltek és az I. r. alperesi érdekelt által kötött adásvételi szerződés sem felel meg a jogszabályban előírt alakszerűségi követelményeknek, mivel az nem tartalmazza a II-III. r. alperesi érdekeltek agrárkamarai tagsági azonosító számát.
A II-III. r. alperesi érdekeltek ezt követően beadványt terjesztettek elő a kormányhivatalhoz, amelyben előadták, hogy a szerződő felek kiegészítették az adásvételi szerződést a II-III. r. alperesi érdekeltek agrárkamarai azonosítószámával, ezért kérik az eljárás folytatását.
A kormányhivatal ezt követően ugyanazon ügyszám alatt újabb határozatot hozott az ügyben. E határozatában a kormányhivatal az adásvételi szerződést a II-III. r. alperesi érdekeltek vonatkozásában jóváhagyta, és egyben utalt arra, hogy a felperesek tekintetében a második előzményi határozatban foglaltak miatt nem kellett rendelkeznie. Indokolásában rögzítette, hogy a második előzményi határozatban a vevők vonatkozásában érdemi döntés nem született, csak az eljárás megszüntetésére került sor. Ettől függetlenül az eljárás megszüntetésének okaként feltüntetett, a szerződéssel kapcsolatos alaki hiba orvosolható akként, hogy a hibátlan okiratok benyújtását követően érdemben lefolytatásra kerül a jóváhagyási eljárás. A II-III. r. alperesi érdekeltek a szerződés hiányosságát pótolták a hibátlan szerződés benyújtásával, így a korábban benyújtott és kifüggesztett szerződéssel egyező okirat áll rendelkezésére, tehát az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezések megtartottak maradtak.
Az I-III. r. felperesek keresettel támadták utóbbi határozatot, amelyben kifejtették, hogy a megszüntetett hatósági eljárás kérelemre történő folytatása mint jogintézmény nem létezik, azt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (a továbbiakban: Ákr.) és az Fftv. sem engedi meg. Álláspontjuk szerint a kormányhivatalnak az eljárás megszüntetése után benyújtott kérelmet új eljárás megindítása iránti kérelemként kellett volna elbírálnia.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a kormányhivatal támadott határozatát megsemmisítette, és a kormányhivatalt új eljárásra kötelezte.
Indokolása szerint a kormányhivatal már azzal jogszabálysértést követett el, hogy a megismételt eljárást két részre osztotta, és annak során két határozatot (a második előzményi határozatot és a jelen per tárgyát képező határozatot) hozott. Rámutatott, hogy a kormányhivatal a jelen per tárgyát képező határozatot a II-III. r. alperesi érdekeltek beadványa folytán hozta meg, amelyet
az eljárás folytatása iránti kérelemnek minősített. Egy már megszüntetett eljárást azonban nem lehet folytatni, ezt megengedő jogszabályi rendelkezést a kormányhivatal sem jelölt meg. A kormányhivatal megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 97. § (4) bekezdését is, mivel eltért az elsőfokú bíróság által adott iránymutatástól, amikor egy „kétlépcsős” eljárást folytatott le, ahol az első lépcsőben kirekesztette a felpereseket az eljárásból, a második lépcsőben pedig rendelkezett a szerződés jóváhagyásáról.
Megállapította, hogy a I-III. r. felperesek kereshetőségi joga fennállt, ugyanis a Kp. 17. § a) pontja alapján a kormányhivatal döntése a jogukat, illetve jogos érdeküket közvetlenül érintette. Ha ugyanis a kormányhivatal a jogerős ítéletnek megfelelően folyatja le a megismételt eljárást, akkor abban a felperesek ügyfelek lettek volna, függetlenül attól, hogy az elfogadó nyilatkozatukat nem lehetett volna figyelembe venni, a kormányhivatal azonban a kétlépcsős eljárás első részéből kirekesztette őket. A megismételt eljárásra előírta, hogy a II-III. r. alperesi érdekeltek kérelmét végzéssel el kell utasítani, mivel a megszüntetett hatósági eljárás folytatására nincs lehetőség, így az ügyben egyedül a második előzményi határozat marad fenn.
A jogerős ítélettel szemben a II-III. r. alperesi érdekeltek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelésük lényege szerint a felpereseknek nem volt perindítási és kereshetőségi joguk, ugyanis – az előzményi ítéletben foglaltakra figyelemmel – úgy kellett tekinteni, hogy elővásárlási jogukat nem gyakorolták, így nincs közvetlen érintettségük a per alapját képező anyagi jogi jogviszonyhoz.
A Kúria a jogerős ítéletét – az indokolás módosításával – hatályában fenntartotta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a keresetindítási (perindítási) jog és a kereshetőségi jog fogalmai nem azonosíthatóak egymással. A felperes perindítási joga a Kp. 17. §-ában felsorolt esetekben állapítható meg, így például a Kp. 17. § a) pontja alapján a per megindítására az jogosult, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti. Ezzel szemben a kereshetőségi jogot a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontjából fakadóan a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme alapozza meg. Kétségtelen, hogy a hatósági ügy ügyfele a közigazgatási perben felperes lehet, azonban kereshetőségi jogának megállapításához közvetlen jog vagy jogos érdeksérelem, azaz jogsérelem is szükséges. Tehát a perindítási jogosultság nem azonosítható a kereshetőségi jog fennállásával, az ügyben való érintettség nem azonos a bekövetkezett sérelemmel.
A Kúria rámutatott, hogy a Kp. elválasztja a perindítási jogosultságot az ügyféli jogállástól, ugyanis bár Kp. 17. § a) pontjában meghatározott perindításra jogosult és az Ákr. 10. § (1) bekezdése szerinti ügyfélfogalom azonos feltételeket rögzít, a felperesek közvetlen jogi érintettségét az elsőfokú bíróság a perben hivatalból köteles vizsgálni a Kp. 17. § a) pontja alapján. Ennélfogva a bíróságot nem köti az sem, hogy a hatóság ügyfélnek tekintette-e a felpereseket az Ákr. 10. § alapján.
Kiemelte, hogy a II-III. r. alperesi érdekeltek kereshetőségi jogra vonatkozó érvelése annyiban téves volt, hogy annak hiányát nem a jelen per tárgyát képező határozattal összefüggésben, hanem a kormányhivatal második előzményi határozatához kapcsolódó körülményekből vezették le. Jelen per tárgyát nem az előzményi ítélet által elrendelt megismételt eljárásban, hanem a II-III. r. alperesi érdekeltek kérelme alapján indult eljárásban született határozat képezte. Ezen eljárásra nem terjedt ki az előzményi ítéletben foglalt iránymutatás sem, amely szerint a felperesek elfogadó nyilatkozatát mellőzni kell. Tehát a II-III. r. alperesi érdekeltek tévesen érveltek azzal, hogy az elfogadó nyilatkozat mellőzésének szükségessége miatt a felperesek nem rendelkeztek kereshetőségi joggal.
A Kúria rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen tekintette a második előzményi határozattal és a jelen per tárgyát képező határozattal lezárt eljárásokat az előzményi ítélet alapján folytatott, „kétlépcsős eljárásnak”, ugyanis utóbbi a II-III. r. alperesi érdekeltek kérelmére folytatott, önálló eljárásban hozott határozatnak minősül. Ebből az is következik, hogy ezen kérelemre indult eljárás releváns elemei, és az abban hozott határozattal való közvetlen jogi kapcsolat alapján kell értékelni a perindítási és a kereshetőségi jog fennállását.
A Kúria rámutatott, hogy az Ákr. és az Fftv. nem ismeri a megszüntetett eljárás folytatásának lehetőségét, valamint nem teszi lehetővé a megszüntetett eljárásban megtett eljárási cselekményeknek az eljárás folytatása révén való „feléledését” sem. A tartalmi hiányosság elhárítása érdekében módosított adásvételi szerződés alapján legfeljebb egy új, önálló hatóság eljárás indulhat, de a megszüntetett eljárás semmiképp sem folytatódhat. A kormányhivatal tételes jogi alap nélkül állapította meg, hogy a szerződés megszüntetési okként feltüntetett hibája vagy hiányossága az eljárás folytatásával orvosolható lenne. A megismételt eljárásban hozott megszüntető döntéssel a megismételt eljárás befejeződött, tehát a II-III. r. alperesi érdekeltek kérelme alapján indult eljárás egy önálló eljárás volt, így a megszüntetett eljárásban tett eljárási cselekményeket a kormányhivatal ezen önálló eljárásra nem terjeszthette volna ki.
Hangsúlyozta, hogy a II-III. r. alperesi érdekeltek kérelmére indult eljárás önálló jellege folytán a perindítási és a kereshetőségi jog kapcsán azt kell vizsgálni, hogy az ezen eljárásban hozott határozat érinti-e közvetlenül a felperesek jogát vagy jogos érdekét, illetve okozhatja-e a felperesek jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelmét. Az adásvételi szerződés jóváhagyása iránt indult eljárásban az elővásárlási jogát gyakorló jogalany ügyfélnek minősül, így a kormányhivatal azzal, hogy a határozatát az eljárás érdemi lefolytatásának mellőzésével, és a már befejezett, korábbi eljárás eljárási cselekményeinek „felélesztésével” hozta meg, megakadályozta a felperesek ügyféli jogainak gyakorlását és elővásárlási joguk tényleges gyakorlását. Ez pedig a felperesek perindítási jogát, illetve – az elővásárlási jog gyakorlásának sérelme miatt – a kereshetőségi jogukat is megalapozza.
A Kúria összességében azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletnek csupán orvosolható hibái álltak fenn, ez azonban nem eredményezett a perindítási és a kereshetőségi jog tekintetében téves jogi következtést, tehát a felpereseket e jogok a per tárgyát képező határozat kapcsán megilletik.
Hivatkozott döntés: Kfv.I.37.011/2026/6.
Szerző: Kárász Marcell
