A Kúria Kfv.III.37.808/2022/8. számú határozatának releváns tényállása szerint a felperes fogyatékossági támogatás megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az alperes által kötelezően megkeresett szakértői bizottság megállapította, hogy a felperes önálló életvitelre képes, önkiszolgálási képessége nem hiányzik, így nem minősül súlyos értelmi fogyatékosnak. Az alperes erre figyelemmel határozatával elutasította a felperesi kérelmet.
A felperes keresettel támadta a határozatot, amelyben az egészségi állapotára hivatkozással kérte a támogatás megítélését, valamint sérelmezte, hogy a szakértői bizottság nem értékelte az általa benyújtott orvosi dokumentumokat. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan, mivel azt olyan szakértői bizottság szakvéleményére alapította, amely formailag és tartalmilag is aggályos, megalapozatlan. A bizottság tagjai között ugyanis nem szerepelt olyan szakértő, aki kifejezetten a felperes fogyatékosságára vonatkozó kérdések elbírálásához szükséges szakképesítéssel rendelkezne. Az eljárás során a felperes személyes vizsgálatára sem került sor.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szakértői bizottság összetételét jogszabály határozza meg, amelynek az igénybe vett bizottság megfelelt. A bíróság nincs olyan szaktudás birtokában, amely alapján megkérdőjelezhetné a szakértői bizottság véleményét, erre figyelemmel nem minősíthette volna érdemi felülbírálatra alkalmatlannak a határozatot. Utalt arra is, hogy a bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha a Kp. 78. § (5) bekezdés b) pontja alapján igazságügyi orvosszakértőt rendel ki a perben.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Végzésének indokolásában rámutatott, hogy a felperes súlyosan fogyatékos állapotának meghatározása szakkérdésnek minősül. Az alperes által kirendelt szakértői bizottság tagjai a szükséges szakképesítéssel rendelkeztek, mivel a rehabilitációs orvosszakértői névjegyzékben szerepelnek. Kiemelte, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a szakértői bizottság csak az adott szakterülethez kapcsolódó szakképesítésű szakértőkből állhatna. Mindezekre figyelemmel az alperes jogszerűen vette igénybe az adott szakértői bizottságot.
A Kúria ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy a felperes keresetlevelében nem hivatkozott a szakértői bizottság kompetenciahiányára, ez pedig nem olyan körülmény, amely hivatalból figyelembe vehető a bíróság által. A Kp. 78. § (5) bekezdés b) pontja ugyanis nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a fogyatékossági támogatásra jogosult személy esetében hivatalbóli vizsgálatot végezzen, csupán arra, hogy a fogyatékossági támogatásra jogosult érdekeit veszélyeztető jogsértésre hivatkozás esetén hivatalból bizonyítást rendeljen el. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten is.
A Kúria megállapította, hogy a felperes keresetében súlyos értelmi fogyatékosságát állította, azaz valójában érdemben vitatta a határozat szakvéleménnyel alátámasztott részét, így a bíróságnak e körben – figyelemmel arra, hogy szakkérdésről van szó – szakértői bizonyítást kellett volna elrendelnie. Sőt, a Kp. 78. § (5) bekezdés b) pontja értelmében a fogyatékossági támogatásra jogosult személy érdekeit veszélyeztető jogsértésre való hivatkozás esetén – mint a perbeli esetben is – a bizonyítás elrendelésére hivatalból, erre irányuló felperesi indítvány hiányában is sor kerülhet. Erre tekintettel a bíróságnak az új eljárásban szakértői bizonyítást kell elrendelnie a felperes állapota vonatkozásában, és a kereseti kérelemről érdemben kell döntenie.
A korábbiakban már foglalkoztunk a közigazgatási perbeli hivatalbóli bizonyítási szabályokkal. A Kúria e végzése annyiban jelent újdonságot, hogy az rávilágít a Kp. 85. § (3) bekezdése szerinti hivatalbóli vizsgálat és a Kp. 78. § (5) bekezdése szerinti hivatalbóli bizonyítás közötti különbségekre.
A végzés apropóján érdemes röviden megvizsgálni e jogintézmények kapcsolatát. A bíróság az általa a Kp. 85. § (3) bekezdése alapján elrendelt hivatalbóli vizsgálat eredményeként hivatalból észlelt és figyelembe vett tények bizonyítása érdekében a Kp. 78. § (5) bekezdés a) pontja alapján hivatalbóli bizonyítást rendelhet el. A Kp. 78. § (5) bekezdése ugyanakkor ezen felül a hivatalbóli bizonyítás más eseteit is nevesíti, mint például a b) pontban foglalt fogyatékossági támogatásra jogosult személy érdekei érdekében elrendelhető hivatalbóli bizonyítás. E körben hivatalbóli bizonyítás elrendelésére álláspontunk szerint csak két konjunktív feltétel teljesülése esetén kerülhet sor:
- a perben a felperes (vagy más) kifejezetten hivatkozik a fogyatékossági támogatásra jogosult érdekeit veszélyeztető jogsértésre, és
- ezen jogsértés alátámasztása érdekében (bizonyítandó) tényt állít, vagy a bíróság a Kp. 85. § (3) bekezdése alapján hivatalból vesz figyelembe ilyet.
Ha ugyanakkor a fogyatékossági támogatásra jogosult érdekeit veszélyeztető jogsértésre hivatkozó felperes e körben nem állít bizonyítandó tényt (pl. csak eljárásjogi alapon vitatja az alperes határozatát), és a bíróság sem észlel hivatalból figyelembe veendő tényt, akkor a hivatalbóli bizonyítás ezen okból való elrendelése kizárt.
Hivatkozott döntés: Kfv.III.37.808/2022/8.
Szerző: Kárász Marcell
A Kúria az érdekeltként történő perbelépés lehetőségéről való értesítés közigazgatási perjogi szabályait értelmezte