A konkrét ügyben a terhelttel szemben első fokon, a törvényszék előtt folyt büntetőeljárás többszörösen minősülő emberölés bűntette és közlekedési bűncselekmény miatt. A terhelt bűnügyi felügyeletben volt, amelyet a kényszerintézkedés alkalmazását felülvizsgáló ítélőtábla a szökés veszélyére [Be. 276. § (2) bek. a) pont ab) alpont] hivatkozással továbbra is fenntartott. E végzés ellen jelentett be fellebbezést a terhelt és a védője. A fellebbezésben előadták, hogy a szökés veszélyét objektív adatok cáfolják: többek között az, hogy 2018-ban több hónapon keresztül szabadlábon védekezett, mégis önként megjelent minden eljárási cselekményen, illetve, hogy a vele szemben elrendelt bűnügyi felügyelet szabályait sem szegte meg. Hivatkozott rendezett családi körülményeire, arra, hogy rendszeres kereső tevékenységet folytat, több végzettsége van. Végzettségeire figyelemmel kizárólag Magyarországon tud munkát vállalni, jövedelme és vagyona nem teszi lehetővé a szökést, elrejtőzést. Utalt kiskorú gyermekével való kapcsolattartása tényére, gyermektartási kötelezettségének önkéntes teljesítésére. Kiemelte, hogy önmagában a vád tárgyává tett cselekmény kiemelkedő tárgyi súlya nem ad alapot a kényszerintézkedés fenntartására, ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága egyes döntéseiben megfogalmazott elvekre hivatkozott. Fellebbezésében indítványozta, hogy a Kúria az elsőfokú végzést megváltoztatva a vele szemben alkalmazott bűnügyi felügyeletet szüntesse meg.
A Kúria végzésében megerősítette a korábbi gyakorlatot, amely szerint a letartóztatás vagy más, a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés okainak meglétét és a kényszerintézkedés szükségességét a bíróság nem csak olyan körülményre alapozhatja, amely a bizonyosság erejével megállapítható. Elégséges az is, ha a döntés olyan adatokon alapul, amely(ek) tényszerűsége más adattal alátámasztott, és ez ésszerű érvet szolgáltat arra a következtetésre, hogy e kényszerintézkedés alkalmazása a törvény céljai érdekében szükségszerű, célszerű (BH2012. 285.). A határozat külön kiemeli azt – a magyar bírói gyakorlatban részben az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései nyomán rögzült – követelményt, hogy a szökés veszélyének megítélésekor nem lehet kizárólag a várható büntetés súlyosságára hivatkozni, azt egy sor más elem fényében kell felmérni. A szökés esélyét a terhelt személyiségére, lakóhelyére, jövedelmére, foglalkozására, családjára, egyéb kötődésére figyelemmel kell megállapítani. Ezzel a követelményrendszerrel szembe állítja a Kúria az EBH2014. B.1. határozatot, amely szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetében – általában – még kedvező személyi körülmények ellenére is kizárólag a letartóztatás lehet alkalmas a szökés, elrejtőzés veszélyének kiküszöbölésére.
Mindezek összevetéséből a Kúria arra a következtetésre jut, hogy a vádlott és védője által megjelölt tények és érvek, amelyekkel a bűnügyi felügyelet megszüntetését kívánják alátámasztani, valójában annak alátámasztására elegendők, hogy az ügyben letartóztatás helyett bűnügyi felügyelet fenntartására kerüljön sor. Az ügyben ugyanis a bűncselekmény jellegére figyelemmel indokolt letartóztatás helyett a terhelt személyi és családi körülményeire, a terhelt és a büntetőeljárásban résztvevő sértett, illetve más személy (gyermek) viszonyára, a terhelt büntetőeljárás során tanúsított magatartására figyelemmel lényegesen enyhébb, a személyi szabadságot nem elvonó, azt csupán az eljárás jelen szakaszában már csekély módon korlátozó bűnügyi felügyelet fenntartására került sor.
Érdemes azt is kiemelni, hogy a bűnügyi felügyelet fenntartása során az eljáró bíróságok a vádlott életkörülményeiben bekövetkezett lényeges változásokat figyelembe vették, az előírt magatartási szabályoktól történő ideiglenes eltérést engedélyezték, azok tartós vagy végleges módosítását folyamatosan elvégezték. A vádlott élettársi kapcsolatára figyelemmel kijelölt tartózkodási helyét megváltoztatták; munkavégzése, szüleivel való kapcsolattartása, a büntetőeljárásban való eredményes részvétele és orvosi ellátása érdekében szükséges módosításokat elvégezték. A vádlott jelenleg a bűnügyi felügyelet hatálya alatt élettársi kapcsolatban családi életet élhet, munkát tud végezni, melyből jövedelme származik, gondozhatja idős szüleit és velük kapcsolatot tarthat, a büntetőeljárásban védekezési jogát teljeskörűen gyakorolhatja, személyes szükségleteinek ellátását biztosíthatja.
A letartóztatás és a bűnügyi felügyelet egymáshoz való viszonyát érintően szintén fontos megállapítás, hogy amíg a letartóztatás végrehajtásának felső időbeli korlátja van, addig ilyen felső törvényi korlátot bűnügyi felügyelet esetén – annak a terhelt személyes szükségleteihez, életkörülményeinek változásához igazíthatósága miatt – a büntetőeljárási törvény nem határoz meg. A kúriai végzés ezen érvelésével szemben ugyanakkor ki kell emelni, hogy a letartóztatásnak életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény miatt folyó eljárásban, a felülbírált ítélőtáblai döntés meghozatalának időpontjában nem volt felső korlátja (e kérdéssel több cikkben is foglalkoztunk: https://jogaszegylet.hu/jogelet/az-elsofoku-itelet-elotti-korlatlan-tartamu-elozetes-letartoztatas-lehetosege-serti-az-alaptorvenyt/; https://jogaszegylet.hu/jogelet/veszelyhelyzeti-rendeleti-jogalkotas-modositja-a-be-t-az-alkotmanybirosag-10-2021-iv-7-ab-hatarozatat-kovetoen/; https://jogaszegylet.hu/jogelet/az-alkotmanybirosag-hatarozatai-nyoman-kerult-sor-a-buntetoeljarasi-torveny-modositasara/).
A fenti megállapítás tehát általában véve – minden más bűncselekmény vonatkozásában – igaz, a konkrét ügyre azonban nem alkalmazható érv.
Szintén fontos, általános érvényű megállapítás a kúriai végzésben, hogy a bűnügyi felügyelet szabályainak betartása – amire a fellebbezés hivatkozik – önmagában a kényszerintézkedés indokoltságát nem közömbösíti. A hatásviszony éppen fordított: a bűnügyi felügyelet szabályainak megszegéséhez fűz a törvény eljárásjogi [Be. 293. § (2)-(4) bek.] és – esetlegesen – anyagi jogi szankciókat [Btk. 283. § (2) bek.] is; annak betartása a vádlott kötelezettsége, ami önmagában nem hat vissza az alkalmazásának törvényi feltételeire.
A fentiek figyelembevételével a végzés rögzíti: a vádlott által hivatkozott személyi körülmények kétségkívül jelentősek és a szökési veszély ellenében hatnak. Az ezzel ellentétes irányban ható körülményekkel összevetve azonban csak arra a következtetésre nyújtanak alapot, miszerint a fenti veszély kiküszöbölése a vádlott esetére a letartóztatásnál – lényegesen – enyhébb kényszerintézkedéssel, a bűnügyi felügyelettel biztosítható. A fokozottabb társadalmi beágyazódottságára utaló személyi körülmények az enyhébb kényszerintézkedés alkalmazhatóságát – éppen jelentős nyomatékukra tekintettel – a jelen ügyben megalapozhatják, azonban a szökés, elrejtőzés veszélyét nem szüntetik meg. Ilyen fokú törvényi fenyegetettség és a konkrét cselekmény – vád szerinti – egyedi elkövetési körülményei ellenében azonban a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés teljes mellőzésére, illetve szabályai további enyhítésére az eljárás jelenlegi szakaszában nincs lehetőség. Ezért a Kúria a bűnügyi felügyelet megszüntetésére irányuló indítványt elutasította.
Szerző: Szomora Zsolt
Podcast sorozatunk második évadának első strasbourgi adásában a guantanamoi fogvatartások ügyéről és a lengyel jogállamisággal kapcsolatos döntésekről beszélgettünk 