Október 20-án kerül megrendezésre a Magyar Jogász Egylet Jogtörténeti, Római Jogi és Egyházjogi Szakosztályának közreműködésével az 1861. évi Országbírói Értekezletről szóló tudományos konferencia.

Az Európai Bíróság szerint nem ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a nemzeti bíróságokat, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsák fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő. Nem ellentétes a 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével az sem, ha ennek során a nemzeti bíróság nem adhat helyt az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének a megállapítására irányul, feltéve, hogy ha az eljáró bíróság meg tudja állapítani, hogy a nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna. Ennek során a jogszabály által a fogyasztó részére történő kötelező reparációra is figyelemmel kell lenni. Mindezek alapján nem ütközik az uniós jogba a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) 3. § (1) és (2) bekezdése.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes a pert nem a jogszabályban meghatározott személy ellen indította meg. Ugyanakkor a bíróság nem mellőzheti a megfelelő alperes perbe vonása iránti hiánypótlási felhívást, és ezt követően utasíthatja csak vissza a keresetlevelet.