AB határozat az ügyvédi tevékenység korlátozásával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról

(III/1116/2020.)

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 20. § (5) bekezdése elleni bírói kezdeményezés az ügyvédi tevékenység korlátozása tárgyában – alkotmányos követelmény megállapítása

A Kúria egy előtte folyamatban lévő ügy kapcsán fordult indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz, amely indítvány szerint az ügyvédi tevékenységről szóló törvény említett rendelkezése szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot, nem felel meg a normavilágosság követelményének, alkalmazása hatáskör-elvonással jár, továbbá a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelméhez is vezethet.

Az Alkotmánybíróság azonban az ügyvédi tevékenységről szóló törvény – a korábbi munkáltatóval szembeni eljárás korlátozására vonatkozó – támadott rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló kúriai indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem korlátozza szükségtelenül és aránytalanul a felek Alaptörvényben foglalt jogait, azonban kiemelte, hogy amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így a támadott rendelkezésbe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, és szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően, amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról.

Az Alkotmánybíróság tehát a támadott rendelkezést nem tartotta alaptörvény-ellenesnek, így a bírói indítványt elutasította, de alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi akadálya a meghatalmazott eljárásának, így vizsgálnia kell az ügyvédi tevékenységről szóló törvény azon támadott rendelkezésének fennállását, miszerint az ügyvéd a korábbi munkáltatójával szemben akkor folytathat ügyvédi tevékenységet, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem vett részt.

Szerző: Sulyok Márton