Kategória archív: Jogélet

Az Európai Bíróság szerint nem ellentétes az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a nemzeti bíróságokat, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsák fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő. Nem ellentétes a 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével az sem, ha ennek során a nemzeti bíróság nem adhat helyt az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének a megállapítására irányul, feltéve, hogy ha az eljáró bíróság meg tudja állapítani, hogy a nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna. Ennek során a jogszabály által a fogyasztó részére történő kötelező reparációra is figyelemmel kell lenni. Mindezek alapján nem ütközik az uniós jogba a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) 3. § (1) és (2) bekezdése.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes a pert nem a jogszabályban meghatározott személy ellen indította meg. Ugyanakkor a bíróság nem mellőzheti a megfelelő alperes perbe vonása iránti hiánypótlási felhívást, és ezt követően utasíthatja csak vissza a keresetlevelet.

A 26/2021. (VIII. 11.) AB határozat szerint nem veti fel a tisztességes eljárás sérelmének lehetőségét, hogy az előkészítő ülésen a bűnösséget beismerő, majd a tárgyaláson a bűnösséget be nem ismerő vádlottakra nézve ugyanaz a bíró hoz ítéletet.